Minden tizedik gyereket verik az iskolában?

Az oktatás a család után a második legnagyobb, három és fél millió embert érintő társadalmi alrendszerünk. Olyan közeg, amely alól a tankötelezettség miatt nem lehet kibújni. Ezért fontos, hogy az iskolában biztosított legyen a szereplők testi és lelki épségének illetve biztonságának védelme. Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok országgyűlési biztosa ezért a közelmúltban kezdeményezte, hogy átfogó kutatás készüljön az iskolai agresszióról.

A napokban bemutatott, az Iskolai veszélyek címet viselő kutatás során 186 középiskola egy-egy véletlenszerűen kiválasztott 11. évfolyamos diákjai, valamint az osztályt tanító tanárok kaptak kérdőívet. Összesen 4375 tanulóról állt rendelkezésére adat a felmérést végző DIPA Tanácsadók és Fejlesztők Szakmai Egyesületének, ezenkívül a kérdőívből nyert adatok mellett 36 interjú is készült véletlenszerűen kiválasztott tanulókkal.

A vizsgálat egyik legfontosabb tanulsága, hogy az iskolai erőszak témája csupán 2008 márciusa óta lett a közbeszéd állandó eleme. (Emlékezetes: egy diák megrúgta, és egy fém tárggyal megfenyegette tanárát.) Mert bár korábban is jelentek meg hasonló tartalmú hírek, csak ez az eset fordította a figyelmet az iskolai erőszak ügyére, és vált a napilapok gyakori témájává. (Jellemző, hogy 2008 januárja és 2009 szeptembere között több mint 600 írás jelent meg a témában csak a Népszabadságban és a Magyar Nemzetben, előtte ez a szám gyakorlatilag a nullával volt egyenlő.)

Memóriazavarok

A vizsgálatban részt vevő tanárok 1,9 százaléka állította, hogy az iskola valamelyik diákja fizikai erőszakot követett volna el ellene, ugyanerről a diákok 3,8 százaléka tett említést. A diákoknak több mint tizede állította, hogy valamelyik tanárától fizikai agressziót szenvedett el, ugyanakkor a tanároknak csak 2,6 százaléka emlékezett úgy, hogy tettleg bántalmazott volna. Ebből következik, hogy a tényleges előfordulás valahol a két érték között van.

A leggyakoribb agressziófajta az iskolában – nem meglepő módon – a kiabálás és/vagy káromkodás. Erről az iskolai élet mindkét szereplője a leggyakrabban tett említést. A tanárok 31,2 százaléka, a diákok 38,3 százaléka eresztette már el a hangját.

A diákok közötti leggyakoribb agressziós tett a kiabálás-káromkodás, és a megszégyenítés, valamint a kiközösítés (az említés sorrendjében 69,1%, 47,5% és 32,6 %). A diákok közt gyakoribb a kisebb, ritkább a nagyobb súlyú agresszió: a diákok 26,6 százaléka vett részt rángatásban, lökdösődésben. Ütést, rúgást 18,2 százalékuk adott, de csak 11,8 százalékuk kapott. Verekedésben a tanulók tizede vett részt.

Csak első ránézésre érdekes, hogy a dobás, a lopás és a rablás kivételével mindegyik esetben inkább az agresszió elkövetéséről, semmint az elszenvedéséről számoltak be a diákok. Itt ugyanis vélhetően önbecsülési kérdésbe botlottunk: az agresszió elszenvedésének elismerése csak a legdurvább esetekben fogadható el, más esetekben úgy tűnik, a kezdeményező, az aktív szerep a „menő”.
@@
Gimnázium vagy szakiskola?

A gimnáziumokban az áltagnál kevesebb, a szakiskolákban azonban több agresszív diákot és tanárt találni. Az országos átlagnál nagyobb mértékben a szakiskolákban fordul elő a legtöbb fajta agresszió. A gimnáziumi diákok és tanáraik ugyanakkor a legkevésbé agresszívek. A szakiskolákban találni a diákok és a pedagógusok között is a leginkább agresszív személyeket.

A diákok közül mindegyik képzési formában a fiúk agresszívebbek, mint a lányok, azonban ez a különbség nem olyan mértékű, mint azt esetleg gondolnánk. Az elkövetett és elszenvedett agresszió iránya azonos: a kevésbé agresszív lányok ritkábban válnak az agresszió áldozatává. Az egyetlen, szinte csak lányokra jellemző agresszióforma a kiközösítés.

A tanárokkal szemben elkövetett és tőlük elszenvedett agresszió különösképpen a szakiskolásokat jellemzi. Ez az élethelyzet a gimnazista lányoktól áll a legtávolabb. Figyelemre méltó, hogy a szakközépiskolás fiúk az országos átlagnál némileg több agresszióban részesülnek tanáraiktól.

Érdekes az is, hogy a pedagógusok által elkövetett és a diákoktól elszenvedett agresszió foka nem függ sem a pedagógusok nemétől, sem egyetemi vagy főiskolai végzettségétől, de még szüleinek iskolai végzettségétől sem. Úgy tűnik, hogy egyedül a szakmai tapasztalat és az ezzel járó tekintély óvja meg a tanárokat a tanítványaik agressziójától.

Idegengyűlölet, közhelyek

A kutatás szerint a diákok között az idegenellenesség és az agresszió szorosan együtt jár, a tanárok körében azonban nem. Ahol gyakori az idegengyűlölet, ott nagy a diákok egymás közötti erőszakossága is. Ebben közrejátszik az is, hogy az agresszív diákok körében gyakori az idegenellenesség.

Közhely, hogy a vallásosság hiánya, a tévénézés és a számítógépes játékok gyakorisága növeli az agressziót. A valóság ezzel szemben a következő: a vallásosság esetében nem igazolódott a gyanú, a másik kettőben azonban igen. Azok a diákok, akik több időt töltenek el a tévé képernyője előtt és a számítógépes játékkal, agresszívebbek azoknál, akik kevesebbet.

Arra azonban a kutatás nem ad választ, hogy az eleve agresszív diákok néznek több televíziót, illetve játszanak sokat, avagy a tévénézés és a számítógépes játékok gyakorisága teszi őket agresszívvá.