Alkotmánybíróság előtt a szociális kártya

Miért fordultak az Alkotmánybírósághoz?

Azért fordultunk az AB-hez, mert egyrészt jogi aggályok merültek fel bennünk a kártya bevezetésével, illetve az erről szóló rendelettel kapcsolatban, másrészt pedig vannak egyéb, szakmai okok is, amiért ellenezzük a kártya mostani formájában való bevezetését.

Melyek a jogi aggályok?

Az AB-hez való fordulás ürügyét az adta, hogy most már elérhető az a rendelet, amelyet a monoki önkormányzat megalkotott, tehát van miről állást foglalniuk a talárosoknak. Amiben biztosan alkotmányellenes a szociális kártyáról szóló rendelet: két olyan segélytípust rendel a kártyára utalni, amit nem lehet természetben juttatni.

Az egyik a rendelkezésre állási támogatás (rát – a szerk.), ami ugye korábban munkanélküli segély néven futott, a másik pedig a rendszeres szociális segély, igaz ennek „csak” 60 százaléka kerülne a kártyára.

Mindkettő kifogásolható, hiszen a jelenlegi szociális törvény szerint a rát-ot egyáltalán nem lehet természetben juttatni, így kártyára utalni sem, és a rendszeres segélyt is csak abban az esetben, ha a családban védelembe vett gyermek van. Ezzel szemben a monoki önkormányzat minden rendszeres segélyt a kártyára tenne.

Alkotmányossági szempontból nézve pedig, a rendelet durván beavatkozik az egyének önrendelkezési jogába, hiszen a választás lehetőségétől fosztja meg azokat, akiket „kártyázásra” ítél.

Mire jó akkor a kártya?

A monoki rendelet célja nyilvánvalóan az, hogy teljes mértékben megfossza a készpénzhasználattól a támogatottakat, munkakerülőként, az adófizetők pénzén élősködőként, homogén egységként kezel minden segélyezettet, függetlenül attól, hogy visszaél-e a segéllyel vagy sem.

Lehet tudni, milyen arányban vannak, aki visszaélnek a segéllyel?

Nagyjából az összes segélyezett öt és tíz százalék közé tehető azoknak a száma, akik visszaélnek az állami támogatásokkal. A rendelet tehát azt a 90-95 százalékot is sújtja, akik esetleg önhibájukon kívül, például azért mert a válság miatt elvesztették állásukat, támogatásra szorulnak.

Arról nem is beszélve, hogy nagyon naiv dolog azt gondolni, hogy ez meg fogja szűntetni az alkoholizmust, a játéktermezést, vagy az uzsorásszakmát. A segélyezett bemegy a boltba, kijön egy kiló szociális kártyáról vásárolt cukorral, és a következő sarkon elcseréli egy üveg sörre, vagy eladja fél áron. Ebben a formában a kártya nem megoldás a társadalmi problémákra.

Egyetért Krémer Balázs szociológus állításával, mi szerint a kártya a jogállam kereteit feszegeti?

Egyetértek azzal, hogy a kártya az alkotmányosság, valamint a helyi döntési autonómia tesztje Szepessy Zsolt részéről. A monoki polgármester tisztában van vele, hogy jogellenes rendeletet alkotott, ennek ellenére hatályba helyezné. Mindaddig meg is teheti ezt, amíg az alkotmánybíróság nem parancsol megálljt neki.

Kicsit szélsőséges, de jól rávilágít a lényegre az a példa, hogy ha mondjuk a polgármester holnaptól úgy döntene, hogy bevezeti a halálbüntetést, akkor vajon addig akasztgathatná az elítélteket a falu főterén, amíg az AB nem foglalna állást?
@@
Kötelességük az alkotmánybíráknak vizsgálódniuk, ha alkotmányellenes rendeletet észlelnek?

Ismereteim szerint az AB kérelemhez kötötten működik. Csak indítvány hatására lendülhet mozgásba.

Mi történik, ha az Alkotmánybíróság elmarasztalja a szociális kártyáról szóló rendeletet?

Azért nehéz ezt megjósolni, mert a polgármestert láthatóan az sem zavarja, hogy van-e rendelet vagy nincs, hiszen már a jogszabály megalkotása előtt megkötötte a megállapodást például a kártyakibocsátó céggel.

De mégis: mi lesz, ha az alkotmánybíróság megsemmisíti a rendeletet, és Szepessy Zsolt tovább folytatja Monokon a kártyázást?

Ez esetben mindenképpen közigazgatási hivatalhoz kell fordulni, és aztán adott esetben károsult Monokiak részéről indított polgári peres, kártérítési peres eljárások is szóba jöhetnek. Ez egy szimbolikus ügy, ezért lenne fontos, hogy az AB minél hamarabb állást foglaljon.

Mikorra várják a döntést?

Ha az AB gyorsított eljárásban, a kérdés súlyát szem előtt tartva jár el, akkor egy-két hónapon belül döntés születhet. Igaz, semmiféle időkeret nem köti őket, minden a saját belátásukon múlik.

A rendelet jogi vagy inkább társadalmi szempontból aggályos?

Elsősorban szociális problémáról van szó, arról, hogy mit gondolunk azokról az emberekről, akik a legelesettebbek és kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. Természetesen a visszaélések visszaszorításán el kell gondolkodni, de az ilyen huszárvágásszerű intézkedések sajnos nem jelentenek megoldást a társadalom betegségeire. Többek között stratégiai gondolkodásra, a szakma és az önkormányzatok közötti egyeztetésekre, a szociális munkások feladatának újragondolására lenne szükség.

Ez mind rendben, de sokan épp a konkrét, kézzel fogható intézkedéseket hiányolják, és azt az egyet nehéz elvitatni Szepessy Zsolttól, hogy a szó szoros értelmében tehetetlen lenne az ügyben.

Mi sem az elvont fejtegetéseket szeretnénk látni az ügyben, ezért is hoztunk konkrét, gyakorlati példákat, hogy miért rossz a monoki modell.