Lehetőség az iskolai erőszak felszámolására

A szocialisták törvénymódosító javaslatáról eddig csupán Keszei Sándort, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének elnökét tudtuk megkérdezni, ám ezúttal Galló Istvánné pedagógus-szakszervezeti vezető is a HírExtra rendelkezésére állt, aki az elmondottak alapján egyetért a szülő szervezettel abban ,hogy együtt gondolkodva kellene megoldást keresni a problémára.

Értesüléseink szerint támogatják azt a javaslatot, mely szerint az a szülő, amelyik „nem megfelelő” magatartást tanúsít az óvodában, iskolában, kollégiumban, ezentúl akár 150 ezer forintra is büntethető lesz.

Egész pontosan azzal értünk egyet, hogy ott, ahol a vezetőség szükségesnek látja, szabályozhassa, hogy azoknak a gyerekeknek a hozzátartozói, akik nincsenek jogviszonyban az intézménnyel – ám gyermekük révén mégis kapcsolatban állnak vele – amennyiben renitens módon viselkednek az intézményben, a területi jegyző megbüntethesse őket.

Míg ugyanis a diákok agresszív viselkedésére a közoktatási törvényben szereplő fegyelmi eljárás útmutatása, a pedagógusokra pedig a kájété (közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény – a szerk.) vonatkozik, a szülőkre csak a Ptk. Az is csak akkor, ha fizikailag bántalmazzák a pedagógust.

Az a szülő, aki „csak” renitens módon viselkedik, agresszíven beszél a kollegával, vagyis verbálisan bántalmaz, ma szinte szabadon teheti. Erre a problémára nyújt megoldást a javaslat.

Hogyan?

A tervezet kimondja, hogy a jegyző eljárást indíthat a renitens szülő ellen, s akár 150 ezer forintos büntetést is kiszabhat. Hasonlóan ahhoz a gyakorlathoz, amely szerint az iskolába nem járó tanuló szülőjét úgyszintén megbírságolhatja. Mindazonáltal nem kötelező jellegű intézkedésről van szó, csak ott kell majd alkalmazni, ahol ezt az intézmény vezetője kéri, mert a probléma gyakran jelentkezik.

Kérdés, hogy egy 150 ezer forintos büntetés réme milyen fényt vet a pedagógus és a szülő közötti kapcsolatra. Biztos, hogy ez a megoldás?

Kétségeink persze vannak a törvény alkalmazhatóságával szemben. Azt a szülőt, aki kiabálva, sőt ordítozva ront a tanárra, nem biztos, hogy visszatartja az, ha tudja, ezért súlyos anyagi veszteség érheti. Nota bene egy akárhány ezer forintos büntetést nem is biztos, hogy ki tud fizetni. Mégis úgy látjuk, ez egy lehetőség lesz az intézmény kezében.

Egy lehetőség vagy a jó lehetőség?

A törvényjavaslatot az első lépésnek tekintjük a viszonyok normalizálásához. Azonban ez egy sokszereplős történet, amelyben mindenkinek el kellene gondolkodni azon, a saját területén mit tudna tenni az iskolai erőszak megfékezésére, és mi üdvözöljük, hogy már a döntéshozó is felismerték, hogy lépniük kell.
@@
Továbbra sem világos, mi szükség van a törvények módosítására. Hiszen például a Polgári törvénykönyv nem csupán a fizikai bántalmazás jogi kategóriáját, hanem a fenyegetés vagy rágalmazás tényállását is ismeri. Ez miért nem elegendő ahhoz, hogy a renitens szülő elnyerje „méltó” büntetését?

Az a helyzet, hogy a polgári peres eljárás ma Magyarországon egy nagyon hosszadalmas és igen bizonytalan kimenetelű művelet. Ezzel szemben a mostani javaslat a jegyzőt saját hatáskörében, szabálysértési eljárás keretében bízná meg a vitás esetek kivizsgálásával, ami lényegesen meggyorsítaná a folyamatot. Higgye el, szükség van erre, mert a szülők nagyon gyakran bántalmazzák verbálisan a pedagógusokat.

Mégis milyen gyakoriságról lehet beszélni? Keszei Sándor azt mondja, aránytalanul jelenik meg a közvélemény előtt a tanárok elleni erőszak, a pedagógusok a sajtó segítségével is csupán öt-hat esetet tudnak felmutatni évente, miközben ennek a számnak durván a háromszorosát teszik ki az iskolai erőszak miatti tanulói öngyilkosságok. Állítása: a hozzájuk évente beérkező 2-300 ezer panasz túlnyomó többsége a tanárok és tanítók erőszakos magatartásáról szól…

A tanulói öngyilkosságokról szóló kijelentést életveszélyesnek tartom. Ha egy gyerek öngyilkosságot követ el, közel sem biztos, hogy csak az iskolával, illetve egy-egy pedagógussal való konfliktusa viszi erre. Ilyen esetben a család felelőssége is fel kell, hogy merüljön. A tanárok által elkövetett erőszakról pedig a következőket tudom mondani: minden esetben az iskola felelős vezetőjének kell a lehető legszigorúbban fellépni ellene. Minden pedagógus tudja: ha egy gyereket bántalmaz, az az állásába kerül. Nincs olyan munkaügyi bíróság, amelyik neki adna igazat egy ilyen perben, még akkor sem, ha önvédelemből ütötte meg a diákot.

Aránytalanul jelenik meg a közvélemény előtt a tanárok elleni erőszak vagy sem?

Konkrét számokat nem tudok mondani arra vonatkozóan, hány ügy fordul elő évente. Az viszont biztos, hogy sok esetben nem kerül napvilágra a pedagógus bántalmazása, mert sok kolléga a saját szakmai kudarcaként éli meg, ha erőszakot követnek el vele szemben, ezért nem szívesen beszél róla. Ezzel együtt sem állítom, hogy ugyanannyi pedagógust vernek meg, mint diákot. Elvtelenül nem védem a kollegákat.

Ki fogja meghatározni, hogy mi számít „nem megfelelő” szülői viselkedésnek? Ki dönti majd el, hol húzódik a határ a kemény szülői érdekérvényesítés és az agresszió között?

Az a bajom nekem is a törvénnyel, hogy nagyon sok szubjektív elemet tartalmaz. Sok mindent kell még pontosítani, például azt is, hogy az iskola mely esetekben értesítheti a jegyzőt, de az iránnyal ettől függetlenül egyet kell, hogy értsek.