Tabuk nélkül: Mary Zsuzsi őszinte vallomása

Botrányos kapcsolat és szakítás, fröcsögő exférj és persze az alkoholproblémák – ha csak az elmúlt néhány hónapot nézzük is, rengeteg minden jelent meg Mary Zsuzsiról a bulvársajtóban.

Kilenc hónapig hallgattam, mert a rágalmak ellen ezt találtam jó megoldásnak. Egyes emberek nem tudták, s most sem tudják elviselni a velem történteket, illetve azt sem, hogy amíg például szegény édesanyám ebben a korban már rég kötögette a pulóvereket az unokáinak, én háromszoros nagymamaként is fellépésekre járok és élvezem az életet.

Ezek szerint tudatosan választotta a támadásokkal szembeni visszafogottabb megnyilvánulásokat.

Igen, abszolút tudatos volt. Csak így lehet ugyanis kivédeni a támadásokat, s megnyerni a csatákat – ha a háborút nem is. Illetve azért is döntöttem így, mert mindig is egy barátságos nő voltam. Szép csendben kivártam azt, hogy az ellenfeleim végre belefáradtak a támadásokba.

És ön?

Belőlem egyszerűen csak hiányzik mindenféle negatív gondolat. Nem vagyok képes hőzöngeni, haragudni, csak maximum huszonnégy óráig – aztán kialszom magam, és vége. Soha nem szidom egyetlen volt partneremet sem. Ha ugyanis egyszer valakit megszerettem, akkor őt akkor is tisztelem és szeretem, ha vége a kapcsolatnak.

Csakhogy ez sokszor érdekesen csapódik le a bulvárlapok cikkeiben. Figyelemmel követi, hogy mit írnak önről a sajtóban?

A menedzserem – aki egyben tíz éve jó barátom – nézi meg az újságokat, de vele sem beszélem meg a leírtakat, csak annyit, hogy egy kép éppen jól sikerült-e, vagy sem. Hiú nő vagyok, s tudom, hogy az emberek egy idő után nem arra fognak emlékezni, hogy mit írtak rólam, hanem, hogy jól néztem-e ki.

Azt azonban még így is csak kevesen tudják, hogy milyen ember valójában a hétköznapi Mary Zsuzsi.

Teljesen átlagos életet élek. Fellépésekre járok, hiszen meg kell, hogy éljek valamiből – a huszonegy éves fiamat egyedül tartom el. Pont ezért egy hónapban legalább négy fellépésnek lennie kell. Ezen kívül nem járok el bulizni, nem vásárolok drága ruhákat, nem pazarolok semmire. A családomnak és az éneklésnek élek.

Akkor beszéljünk egy kicsit ez utóbbiról…

El kell újságolnom, hogy annyira, de annyira jó lemezem készül… igazi mulatós!

Mulatós? Ez minimum érdekes fordulat.

Találtam egy eszméletlen jó zeneszerzőt, aki olyan, mintha én lennék férfiban. Olyan szinten érzi a stílusomat, hogy pillanatok alatt slágereket ír nekem. Mostantól tehát arra számítsanak a rajongóim, hogy a nosztalgikus számok mellett jön a mulatós dalokat éneklő Mary Zsuzsi is!

Úgy érzem, hogy ezzel a projekttel elkezdődött az, amit korábban megjósolt nekem egy jósnő: október közepétől felfelé ível majd a pályám.

Melynek csúcspontja lehet az újabb lemez kiadása.

Azt, hogy mikor fog kijönni lemez formában, még nem döntöttem el. Bárkivel kiadhatom, s nekem is van saját kiadóm. Tökéletes munkát akarunk csinálni, nem akarjuk elkapkodni.

Mindenesetre úgy érzem, hogy megfogtam az Isten lábát. Megtaláltam azt az embert, aki megmutatta nekem azt a stílust, amivel még legalább húsz évig élni fogok.

Biztos benne, hogy a közönség is jól fogadja az irányváltást?

Elkerülhetetlen, hogy egy fellépésen a régi dalaimból ne énekeljek egy párat. Nem is vállalok el egy húsz perces műsort, mert abba nem fér bele semmi.
@@
Az új vonal tehát meglepetés lesz a rajongóknak. De ha már ott tartunk, hogyan képzeli el a tipikus Mary Zsuzsi-rajongót?

A húsz- és harmincévesek is szeretnek, az igazi rajongóim azonban a negyventől a halálig tartó korosztályból származnak, azok, akik lényegében rajtam nőttek fel. Talán azért szeretnek annyira, mert sokszor érzik úgy, visszahozok nekik valamit a fiatalságukból.

A hírek szerint a kollégák is szerették az RTL Klubnál, amikor nem is olyan régen a Csak csajok című reggeli műsort vezette egy teljes héten át.

Nagyon meg voltak elégedve velem. Igaz, mindennap három órakor keltem, s ezt hosszú távon nem hiszem, hogy bírnám. Éjszakai ember vagyok. Volt, hogy le sem feküdtem inkább, nehogy meglátszanak a karikák a szemem alatt. Amikor ugyanis indítják a kamerákat, oda kellett ülnöm, s úgy kellett kinéznem, mintha éppen akkor röppentem volna oda.

Kovács Kati művészkollegám – akit egyébként rendkívüli módon tisztelek – mondta egyszer azt, hogy „Zsuzsi, te mindig úgy nézel ki, mint aki ugrásra kész – bárhova is hívnának hirtelen, azonnal el tudnád vállalni”.

Láthatóan örömmel mesél a tévés kalandról. Biztosan gondolkodott már azon, milyen lenne esetleg egy saját televíziós műsorban folytatni ezt a kalandot.

Hajjaj, mi az, hogy! Már alig várom, hogy felfedezzenek! Legszívesebben egy olyan beszélgetős műsort csinálnék, mely arról szólna, hogy hogyan lehet a hullámvölgyekből kimászni, és újra élvezni az életet. Nem azért csinálnám, hogy magamat produkáljam. Olyan műsort képzelek el, ahol az emberek végül vagy magukra ismernek, vagy megtalálják a problémájuk megoldását. A gyerekeim szerint nagyon sok olyan dolgot mondok ki, amiből sokan tanulhatnának.

Például a szerelemről.

„Szerelem nélkül élni nem tudok…”. Bevallom, hogy legalább tíz évig az interneten kerestem párt magamnak, de most már mondhatom, hogy nem jött be. Kivárom az időt, amikor szembe jön az, akiben látom azt, amit keresek – ha ez megtörténik, akkor egyszerűen leszólítom az illetőt.

Volt már ilyen?

Nem, sajnos mostanában nem történt meg. Abban a korban vagyok, ahol már nagyon szeretnék megnyugodni valaki mellett, olyan valakivel, akivel élvezhetem ezt a pár évet, ami még hátravan. Biztos vagyok benne, hogy jönni fog még valaki.

Nem álltam még soha fehér ruhában az oltár előtt, nem mentem még soha templomban férjhez. Akárhány éves is leszek – hetven vagy éppen nyolcvan –, ha lesz egy férfi, aki megkéri a kezem, készen fogok állni az örök szerelemre.

Az sem számít, hogy a másik fél hány éves?

Nincs korhatár, csak szerelem. Hogy mi történik, ha a szerelem csak egy évig tart? Akkor egy évvel boldogabb leszek, mint azok az emberek, akik nem merik a hasonlót bevállalni.

Pozitív hozzáállás, de vajon a gyermekei is így állnak anyjuk szerelmi életéhez?

A gyermekeimmel teljesen harmonikus a kapcsolatom. Kicsi koruktól kezdve úgy neveltem őket, hogy joguk van a véleményükhöz, s mindig arra törekedtem, hogy boldogok legyenek. Most ugyanezt kapom vissza tőlük.

Legutóbbi kapcsolat például már a múlt részének tekinti.

Tudtam, hogy ez egy olyan szerelem, ami a jelen, s nem a jövő. Tudtam, hogy ez a fiatalember előbb vagy utóbb meg fogja találni a családját, s gyermekei lesznek. Én pedig elvonulok valahová a csillagok közé, s onnan fogok figyelni.