Növelné az állam szerepét a Fidesz

Varga Mihály bevezetőjében a bizalom szükségességét hangsúlyozta, mert – mint mondta – e nélkül nem működhet jól sem gazdaság, sem társadalom. Ezzel összefüggésben hozzátette, az elmúlt évekbeli reformok is azért buktak el, mert nem voltak hozzá partnerek, nem voltak érdemi visszajelzések, ráadásul egy sor felesleges elemet is tartalmaztak. Példaként az egészségügyi reform kapcsán a kórházi széfek beszerzését említette.

A Fideszes gazdaságpolitikus egyetértett a MGYOSZ vezetőjével abban, hogy nem vagyunk még túl a válság nehezén. Mint mondta, nem csak azért nem, mert nem tudjuk, hogy a világgazdaságban mi fog történni, hanem azét sem, mert Magyarországnak belső problémákkal is meg kell küzdenie.

Varga négy téma köré építette mondandóját, ezek: vesszőfutásunk okai, az államháztartás állapota, az általa „régi terheknek” nevezett tényezők, illetve az euró bevezetése.

Klasszikus eladósodási pályán vagyunk?

Az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott tíz országot tekintve a politikus megállapította, hogy Magyarország rendkívül rossz helyzetben van, kiemelve, hogy még mindig nálunk a legnagyobb az állami újraelosztás mértéke, ezzel párhuzamosan pedig az államadósság. Varga szerint hazánknak olyan makropályát kellene felvázolnia, amely megpróbálja az állami újraelosztás mértékét csökkenteni, de azt is fontosnak tartotta leszögezni, hogy ez csak az államháztartási hiány mérséklésével együtt képzelhető el.

Eurostat-adatokra hivatkozva arról beszélt, míg 2000-ben még 5,2 százalék volt a GDP növekedés Magyarországon, addig 2006-ban már csupán 4 százalék, 2008-ra pedig már 0,6 százalékra zsugorodott a mutató.

Az államháztartási hiányról szólva jelezte, hogy az ezredfordulón még mindössze mínusz 2,9 százalékos arány 2006-ban mínusz 9,2-ön tetőzött.

Az általa bemutatott MNB-statisztikából az derült ki, hogy míg 2001-ben az ország GDP-arányos államadóssága még csak 52,1 százalékon állt, 2009-ben ez az arány már 79,6 százalékos. Varga szerint egy klasszikus eladósodási pályára állt az ország az elmúlt években, amelyre, „semmilyen kitörési kísérlet nem volt.”

A megoldásról szólva elsősorban az adózási rendszer kiszámíthatóságát hangsúlyozta. Szerinte a kormány az állandó adójogszabály-módosításokkal lehetetlenné teszi a kiszámítható gazdálkodást. A Fidesz által 2000-ben elfogadott – és igen sokat bírált – két éves költségvetésről azt mondta, az legalább két évig a gazdaság szereplőit békén hagyta.

„Nem mondom, hogy Széchenyi-tervre van szükség”

Varga nem hagyta szó nélkül az elmúlt években bevezetett ideiglenes „különadókat” sem. Ezeket egy, még Ferenc József korában, 1866-ban két évre bevezetett pezsgőadóhoz hasonlította, amelyet csupán néhány évvel ezelőtt szűntettek meg Ausztriában.

Szerinte a mértéktelen adónövelésnek az eredménye, hogy az állampolgárok ma már menekülnek a kötelezettségek alól. Utalt rá, hogy Magyarországon ma több mint egymillió ember van 70 ezer forint környékén bejelentve, majd hozzátette, hogy az MNB szerint az adóelkerülésből származó vesztesége az országnak az évi ezermilliárd forintot is elérheti.
@@
Kijelentette, hogy a családi adózás szocialisták általi kivonása megszűntette a gyermekvállalási ösztönzőrendszert, s az adófizetési hajlandóságnak sem tett jót. Negatív ösztönzőnek nevezte ugyanakkor a gázártámogatások visszaszorítását, valamint a családi pótlék adókötelessé tételét 2009 szeptemberétől. Szerinte ez az intézkedés is a jövedelem eltitkolására ösztönöz. Kiemelte, hogy olyan adórendszer kell, amely megoldást kínál a demográfiai problémákra.

Szerinte annak, hogy az ország a rendszerváltás óta nem tudott közelebb kerülni a fejlett Európához, az az oka, hogy a beruházások szintje nem érte el a kívánatost. Varga, – miközben hangsúlyozta, hogy alapvetően a magánberuházások híve – fontosnak tartotta leszögezni: ha nincsenek államilag koordinált gazdaságfejlesztési programok, akkor Magyarország nem tud felzárkózási pályára lépni.

„Nem mondom, hogy Széchenyi tervre van szükség, de valami gazdaságfejlesztési programra igenis szükség van” – jelentette ki. Varga Mihály szerint meg kell határozni azt a két-három, legfeljebb négy területet, ahol az államnak koncentrálnia kell, a szerényebb belső, és a valamivel több uniós forrásai, máskülönben a fejlesztési pénzek eltűnnek.

Közmunkaprogramot csak centralizálva!

A munkaerőpiacról szólva azt hangsúlyozta, hogy miközben a versenyszférában csökken a foglalkoztatás, a közszektorban mindenfajta leépítések dacára lassú növekedés tapasztalható. A kormány által az elmúlt hónapokban elindított Út a Munkába közfoglalkoztatás-bővítési programról beszélve azt mondta, hogy nem tartja alapvetően rossznak iránynak, de nem volt eléggé végiggondolva. Úgy véli, a rendszer sokkal hatékonyabban működne akkor, ha nem 3200 települési önkormányzat, hanem egy központosított állami rendszer koordinálná a hazai közmunkaprogramot.

Varga Mihály néhány mondat erejéig a hitelminősítőkre, valamint Magyarország nemzetközi megítélésére is kitért. Mint mondta, hazánk továbbra is rendkívül kockázatos országnak számít, és emlékeztetett, hogy a hitelminősítők már a válság előtt is rizikófaktorként tekintettek Magyarországra. Szerinte a következő kormánynak lesz a feladata, hogy olyan programot csináljon, amely Magyarországot a hitelességi tartományba teszi át.

Beszéde záróblokkjában Varga az euró magyarországi bevezetésének lehetőségéről szólt. Azt mondta, a közös valutára való átállás több éves cselekvést igényel. Hangsúlyozta: ő és a pártja mindenképpen az euró mihamarabbi bevezetése mellett van. Szerinte az ország a válságot is sokkal kevésbé sínylette volna meg, ha még a krízis előtt teljesítette volna a Maastricht-i kritériumokat. Ezzel összefüggésben kijelentette, hogy „az euró nem mentsvár, hanem érdem”.

Beszéde végén a teendőket az egykori pénzügyminiszter hét pontban foglalta össze: kiadások kontrollálása, beruházáspárti politika megvalósítása, kiszámítható és jelentősen csökkenő adóterhelés, munka világa felé terelés, munkahelyteremtés, hitelesség visszaállítása, valamint a következő évtized elején az euró céldátumának kijelölése.