„Már az első nap tudni fogjuk, mit kell csinálni”

Múlt heti sajtótájékoztatóján arról beszélt, meg kellene szűntetni a „trükközős teljesítményelvű finanszírozást”, s helyébe egy stabil rendszert kellene állítani, amely „bázisfinanszírozáson” alapulna. Segítsen kicsit, hogy kell ezt elképzelni?

Látom ez nagy izgalmat keltett. A felvetésre a minap már a miniszter is egyetértően reagált. A helyzet a következő: a kórházak és egyáltalán a fekvőbeteg szakellátás költségvetési típusú, pénzforgalmi szemléletű gazdálkodást folytat. Ennek legfontosabb feltétele a kiszámíthatóság. Minden olyan finanszírozás, ami évközbeni változásokkal, a kórházigazgatók által kalkulálhatatlanul történik, nem teszi lehetővé a fenntartható működést. Idén a kormányzat egy új finanszírozást vezetett be. Lényege, hogy a 2008. évi kiadási főösszeget 70 százalékban megőrzi, a maradékot, a teljesítményegységre jutó kifizetéseket pedig a mindenkori ágazati összteljesítmény alapján számítja ki. Ez pedig szükségszerűen leértékeli az egy teljesítményösszegre jutó pénzösszeget. Most úgy néz ki, – és ezt mondtam el a minap az egyik nagy megyei kórházra hivatkozva, – hogy a legutóbbi kifizetések, amelyek a júniusi teljesítmények alapján történtek, azok a fekvőbeteg-ellátásban a 150 ezer forintos díjtétel helyett 43 ezret értek, a járóbeteg-ellátásban pedig – és ez még kritikusabb – az egy forint negyvenhat filléres egy pontra jutó térítési összeg helyett pontosan egyetlen fillért értek. Tehát ez egy olyan helyzet, ahol messze nem fedezi a 70 százalék fölötti egészségügyi ellátás ráfordításait rendszer. Ennek következtében a kórházak lejtőre kerültek, óriási hiányokat halmoznak fel, s az eddig felhalmozott súlyos kintlévőségeiket tovább növelik.

Mekkorák ezek a hiányok?

Az előbb említett intézményt, a Borsod megyei kórházat tekintve ez azt jelenti, hogy ha a hiány havonta 200 millió forint, akkor év végére 1 milliárd 200 millió lesz a tartozás. Ezek borzalmas összegek, ezt egy kórház sem tudja kigazdálkodni. Éppen ezért azt javasoltam, hogy ebben a helyzetben a kiszámíthatóságot biztosítandó, vissza kell térni a bázisfinanszírozáshoz, vagyis meg kell mondani már ennek az évnek a második félévére is, hogy mennyi pénz jut egy-egy kórházra. Még ha ez az összeg kevesebb is, mint amire a kórház számít, legalább gazdálkodni tud vele. Most havonta tapasztalja, hogy egyre kevesebbet kap, és ettől eluralkodik a szorongás, az orvosok szembemennek a saját vezetésükkel, hiszen gyógyítani szeretnének, a vezetés nem akar belecsúszni a fedezetlen kiadásoknak a bűncselekményi kategóriájába, összességében pedig olyan belső feszültség keletkezik, amelyben nem lehet kórházat működtetni.

A minap beszéltem Kökény Mihállyal, aki elismerte, hogy halmozódtak fel hiányok, méghozzá azért, mert nem számítottak rá, hogy ennyi ellátásról érkezik jelentés az év első felében. De azt is mondta, már zajlanak egyeztetések a szakmai szervezetek és a minisztérium között, miként lehetne orvosolni a problémát.

De miért nem számítottak?
@@
Nem tudom, ön a szakpolitikus…

Amikor bevezették ezt a finanszírozást, az Egészségügyi bizottság a javaslatomra meghívta az egészségügy minisztert az egyik ülésre. Azon elmondtam, hogy ebből milyen zűr lesz, s lám, pontosan beigazolódtak az aggályaim. Oda kellett volna figyelni a szakmai intelmeinkre, de nem tették meg és most belecsúsztak ebbe a helyzetbe.

Azt is említette a minap, hogy ez a mostani teljesítményelvű rendszer trükközésekre ad okot. Mondana erre egy konkrét példát?

Ez egy félreértés, nem ennek, hanem a jövő évi költségvetés kapcsán említettem a trükközéseket. Arról beszéltem, hogy már útjára indult a nagy népámítás, miszerint 2010-ben a 2009-es kiadási főösszeget fogják megőrizni. Sőt, Kökény úr azt mondta nemrégiben, hogy reálértéken fogják megtartani, ami magasabb összeget jelent már csak az átlagnál magasabb egészségügyi infláció miatt is.

Azt beszélik, hogy a 2010-es büdzsé egyik nyertese az egészségügy lesz.

De mégis, hogy lesz nyertese? Ugye az egészségügy két forrásból táplálkozik. Az egyik a tőkehányad nélküli működési forrás, amely a járulékbevételekből az Egészségügyi Pénztáron keresztül éri el a kórházakat. A fejlesztési-felújítási forrásokat pedig az önkormányzatok adják. Ha az önkormányzatoktól elvonnak 120 milliárdot, akkor a helyhatóságoknak egy fillérjük sem marad arra, hogy a kórházaknak pénzt adjanak, hogy kimeszeljék a falakat, lecseréljék az elromlott műszert, a céltámogatások teljesen megszűntek, s ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy valójában a 2010-es büdzsére terhelik rá az önkormányzatok fejlesztési kiadásait. Ezt nevezem én trükközésnek.

Igen, épp erre mondják kormányoldalon, hogy válság van, ezért – tetszik vagy sem – minden ágazatnak ki kell vennie a részét az áldozatvállalásból. Nem biztos, hogy jövőre kéne ütemezni a kórház kimeszelését.

Nem csak erről van szó. Méghozzá azért nem, mert mióta az ötvenes években államosították a kórházak vagyonát, az eszközvisszapótlást az önkormányzatoknak kell megoldani. Tehát nem működhet úgy a rendszer, hogy megvonják az önkormányzatoktól a fejlesztési-felújítási forrásokat, hiszen ha elromlik az ultrahang-berendezés, akkor azt az intézmény fenntartójának, vagyis az önkormányzatnak kell pótolnia. Ha megkurtítják ezeket a forrásokat, amelyek az éves kiadások úgy 8-10 százalékát fedezik, akkor nemhogy nem marad fenn, de lerohad a rendszer. Ha okosan gondolkodna a kormány, akkor egy ilyen általános válsághelyzetben a humánszektort, vagyis az egészségügyet, az oktatást, és a szociális területeket védőhálóként kezelné. Most – miután a mi kemény oppozícióink elhangzottak – legalább is a retorika szintjén kezd erre figyelni.

Ne haragudjon, de azt azért ön sem gondolhatja, hogy az ellátórendszer egyszer csak leállhat. Tény, hogy eddig minden kormány a zsebébe nyúlt, amikor már tarthatatlanná kezdett válni az egészségügy helyzete.

Gondolja? Van az asztalomon egy levél. Egy 40-es éveiben járó hölgy írta, aki az emlőjében egy csomót fedezett fel. Elment a kórházba, ahol előjegyezték mammográfiára – januárra. Tegyük fel, hogy januárban megcsinálják a vizsgálatot. Ha kiderül, hogy tényleg ott a csomó, akkor következhet a biopszia – újabb várakozás. Ezután jön a citológia – újabb várakozás. Végül esetleg meg kell igényelni neki a daganat elleni gyógyszert – megint csak várakozás. Ha mindezt összeadom, rájövök, hogy hiábavaló volt a szűrésnek köszönhető korai felismerés. Na ez van az elvonások mögött.
@@
Tehát forráskivonások mellett is működik a rendszer, csak igen csikorogva?

Nézze, a rendszer mindent elbír, csak közben meghalnak a betegek. Teljesen egyetértek azokkal az orvoskollégákkal, akik azt mondják, hogy menthető betegeket veszítünk el. Csak ez nem látványos. Mert a beteg nem ért az orvosláshoz, következésképp nem tudja, hogy nem a legjobb, hanem adott esetben a legolcsóbb gyógyszert kapja. Itt egy nagyon súlyos tragédia van, hiszen az emberek a gyógyulási esélyeiket veszítik el. Csakhogy ezt már nem látja a sajtó, nem látja a nagypolitika, csupán a rendszerben dolgozó orvosok. Nem szabad a jelenlegi problémákat lebecsülni, mert nagyon nagy bajok vannak.

Mi a megoldás?

Megvan a konkrét programunk, az objektív megoldási javaslatunk, ám nincs itt az ideje a programhirdetésnek…

Éppen az ilyen kijelentéseik miatt éri önöket a vád, hogy általánosságban is és egyes szakpolitikai kérdésekben is rendkívül kevés konkrétummal szolgálnak. Őszintén: készen áll a Fidesz egészségügyi programja vagy sem?

Készen. És ha el fog jönni az ideje, ki is fogjuk hirdetni.

Mi van ha ez az idő már az ősszel eljön?

Akkor sem esünk kétségbe. Már az első nap tudni fogjuk, mit kell csinálni.

Fillérre ki van számolva minden?

Azt azért nem, mert először is az ország kasszáját kell majd megnéznünk. Meg kell néznünk, hol folytak el a pénzek. Merthogy óriási pénzek folytak el, az biztos. Programunk tehát van, s amit most erről tudni lehet, hogy strukturálisan kell rendbe tenni az egészségügyet, vagyis ki kell jelölni azokat a regionális intézményeket, amelyek az egyes régiók népegészségügyi sajátosságait figyelembe véve vinnék az ellátást. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a regionális különbségeket, hiszen egyes észak-kelet magyarországi területeken – elsősorban a roma népesség körében – az ötven évet sem éri el a születéskor várható élettartam, míg egyes budai kerületekben Svájci életkilátások vannak. Térségenként, az adott népegészségügyi helyzethez igazodva fogjuk a kapacitásokat és az ehhez szükséges forrásokat – nagyon szigorú központi irányítás mellett – kiosztani. Az a régió, ahol nagyobb gondok vannak, többet fog kapni, mint amelyiknél kisebb. Ez egy nemzetközileg elismert és alkalmazott technika.

Nemrég napvilágot látott a Magyar Nemzetben a jövendő Orbán-kormány összetétele. Ebben Molnár Ágnes van említve, mint az egészségügyi miniszteri poszt várományosa. Önnel mi lesz?

Velem? Köszönöm szépen, jól vagyok…

Azt látom, de az is feltűnő, hogy megvannak a maga elképzelései az egészségügy rendezését illetően. Nem szeretné mondjuk a miniszteri székből megvalósítani őket?

Ez nem rajtam múlik. A leendő kormány tagjait a leendő kormányfőnek kell kijelölnie nagyon sok szempont alapján.

Vállalná az egészségügyi tárcát, ha felkérnék a vezetésére?

Amennyiben a kormány az egészségügyet prioritásként kezeli, igen. Mert meggyőződésem, hogy a globális válságból nem a bankárok fogják kihúzni a világot, ehhez a testében lelkében ép, szellemileg kiművelt ember is kelleni fog. Eljött tehát az ideje, hogy a humán oldallal, az egészségüggyel, az oktatással, a szociális intézményekkel kiemelten foglalkozzunk. Mert az állandóan táppénzre járó, rokkantnyugdíjas, depressziós, anómiás tömegekre nem lehet gazdasági prosperitást építeni.

Ez egy érdekes megközelítése a válságkezelésnek.

Én azt várom, hogy a következő kormányzatban majd egy nagyon erős humán pólus jelenik meg, mert a gazdaság fellendítése egészséges emberek nélkül nem képzelhető el.

H1N1. Azért az világos, hogy itt elsősorban szakmai kérdésről van szó, amelynek persze anyagi vonatkozásai is vannak. Sőt még azt is aláírom, hogy üzletiek is. De könyörgöm, miért kell kiállnia Pesti Imrének a Fidesz nevében, és azt állítania az évek óta megbízható partnerként működő Omnimvest-ről, hogy offshore cég? Miért kell még az új influenzából is pártpolitikai kérdést csinálni?

Mit mondjak erre? Nem ismerem a cég tulajdonosi hátterét. Azt tudom mondani, hogy kiváló vakcinákat gyártó vállalkozásról van szó.
@@
Szerencsés egy ilyen ügyből politikát csinálni?

Nézze, mi most hosszú hadakozás után végre egyetértésben vagyunk a kormánnyal, mert egy komoly betegségről van szó. Az új típusú influenza ma az Egészségügyi Világszervezet által nyilvántartott négy világjárvány egyike a malária, a tuberkolózis és az AIDS mellett. A vakcinákat gyártó cégről (Omninvest – a szerk.) tudvalevő, hogy Európa élvonalába tartozó kutatókat és technológiákat alkalmaz, ami óriási dolog. Lehet, hogy van keresnivaló a cég offshore háttere körül, de, hogy őszinte legyek, engem ez nem érdekel, csak az, hogy most már 7-8 éve kitűnő vakcinákkal látja el a hazai piacot.

Szóval szerencsés vagy sem „offshore-ozni”?

Ezt én nem tudom, ezt nem tőlem kéne megkérdezni. Én mindig a dolgok szakmai oldalát próbálom megragadni. Nekem ebben az esetben az a fontos, hogy jó minőségű és olcsó vakcina kerüljön a hazai gyógyszertárak polcaira. Hál istennek a magyar gyártmányú oltóanyag mindkét feltételnek megfelel, ami nagyon nagy dolog. Főként, ha azt nézzük, hogy óriási a nemzetközi kereslet az új influenza elleni védőoltásra, miután a föld összes gyártókapacitása csupán az össznépesség 10 százalékát képes lefedni. Meggyőződésem, hogy Magyarország még profitálhatna is abból, hogy saját oltóanyaggal rendelkezik.

Hogyan?

Ha a kormányzat ügyes, akkor most jó sok oltóanyagot fölvásárol, és ő dobja a nemzetközi piacra a vakcinákat, nem pedig a cég. Ezzel megfinanszírozhatná a teljes magyar népesség védőoltását.

Érdekes amit mond, de mit szól hozzá a kormány? Felvetette már a javaslatot?

Igen, felvetettem az egyik közelmúltbeli bizottsági ülésen, és Székely Tamás miniszter úr nem is zárkózott el a javaslat elől. Meg kell mondanom, hogy ezt a fajta üzleti gondolkodást én mindenképpen támogatom, annál is inkább, mert a magyar influenza vakcina jóval olcsóbb, mint a külföldi készítmények.

A Fidesz kimondva-kimondatlanul inkább két, mint egy ciklusra készül. Nyolc év bőven elégnek tűnik egy mélyreható egészségügyi reformhoz. Belevágnak?

Nézze, a mi egészségügyi programunk 10 évre szól és két részből áll. Az egyik az egy azonnali válságkezelő intézkedéscsomagot tartalmaz, a másik pedig egy hosszú távú cselekvési terv. Az ilyen nagy rendszerek átalakítása kormányoktól függetlenül legalább 10 évet vesz igénybe. Ennyi idő alatt a magyar egészségügyet európai mintára lehet formálni, a finanszírozást rendbe lehet tenni, az orvosok új jogállását el lehet terjeszteni.

Világos. Belevágnak?

Ha az istenadta nép úgy akarja, akkor igen, kénytelenek is leszünk…