„Az ország érdekében minél előbb új, stabil kormányra van szükség” – hallottuk jó párszor Gyurcsány Ferenc visszalépése után szocialista és szabad demokrata körökből. Ezzel a kijelentéssel az előrehozott választások vitorlájából akarták kifogni a szelet. Ám ez két okból is sikertelennek bizonyult. Egyrészt a kormányfőállítási kabaré után pártszimpátiától függetlenül mára az ország döntő többsége az előrehozott választást és egy négy éves programot elindító, népfelhatalmazással bíró kabinetet akar. Másrészt a gyors és stabil kormány álma egyre messzebbre száll.

A gyorsaságról

Közhely: ha valamit gyorsan csinálunk, az még nem biztos, hogy jó lesz. Sőt! A kapkodás inkább galibát szokott okozni. Ám jelenleg már gyorsaságról sem beszélhetünk. A kormányválság már két hete tart: ez alatt az idő alatt előre elhasználódott a leendő kabinet. Jobb és baloldali értelmiségiek, közgazdászok szólaltak fel ellene: nem bíznak egy alig egy éves kormányban. Tízezrek (egyes adatok szerint százezren) vonultak az utcára, hogy előrehozott választásokat követeljenek. Az MSZP és az SZDSZ pedig mindenen – még saját kritériumaikon is – átgázolva ragaszkodnak az egyre működésképtelenebb Országgyűléshez.



Mert a jelenlegi törvényhozás nem működik. Nemcsak azért, mert a szocialisták egyre késleltetik az új kormányfő beiktatását, hanem mert olyan erőviszonyok alakultak ki, amik egy hatékony válságkezelést lehetetlenné tesznek. És ez akkor sem fog változni, ha Bajnai Gordonnak hívják majd a miniszterelnököt. Az SZDSZ ugyanúgy tudja majd zsarolni a kormányt, ahogy eddig, az MDF szintén. A Fidesz, meg már most kijelentette, nem tartják legitimnek a megalakuló kabinetet, azaz világossá tették, minden eszközzel meg fogják akadályozni a munkáját.

A szamár-agyú pártok

Bajnaival is csak az időt húzzuk. Pedig van egy kiváló magyar mondás: okos enged, szamár szenved. Ezt azonban képtelen bármelyik fél is alkalmazni. A szocik és a liberálisok úgy rettegnek a választástól, mintha most lenne a rendszerváltás: képtelenek elengedni a hatalmat. A Fidesz pedig képtelen legalább csendesen támogatni – azaz dolgozni hagyni – az új kormányt: nem akarja besározni magát a megszorításokkal és vállalni az eddigi évek felelősségét. Mindkét fél csökönyös, mint egy igavonó szamár.

Az persze borítékolható volt, hogy a Fidesz így reagál a helyzetre, ám a szocialisták és liberálisok sokakat megleptek görcsös magatartásukkal. Az SZDSZ különféle látszatkritériumokat, határidőket állított fel magának, ám azokat sorozatban rúgta fel, hogy a végén csak megszavazzák az új embert. Naná: már az elején többen megjegyezték, hogy bárki is lesz a cilinderből előkapott jelölt, azt a szabad demokraták meg fogják szavazni. (A rend kedvéért meg kell említeni, nem mindenki tesz így: Béki, Gulyás, Velkey nem támogtaja Bajnait.)

Zsarolás?

Az MSZP-ben azonban ennél is gázosabb a helyzet. Az internacionálé eléneklése, és Lendvai Ildikó pártelnökké választása némi retro hangulatot hozott a belpolitikai életbe és maximum derülni lehet rajta, de nem kell komolyan venni. Ám azt annál inkább, hogy a Magyar Nemzet MSZP-s értesülései szerint a pártvezetés több olyan honatyát - akik egyben polgármesterek is - megzsarolt.

Az uniós pénzek visszatartásával próbálják rávenni a polgármestereket, hogy szavazzák meg Bajnait. Azaz, aki nemet nyomna, annak a települése elesne fejlesztési forrásoktól. A hátrányos helyzetű kistérségek polgármestereivel pedig addig nem írják alá a támogatásról szóló szerződéseket, amíg meg nem történik a miniszterelnökváltás.

Renitensek

Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár polgármestere volt az egyedüli, aki nem ment bele a játékba, és mint írta, „felelős polgármesterként nem tudja aláírni a nyilatkozatot”, azaz nem fogja támogatni Bajnait.

Érdekes még Szabados Ákos bejelentése. Pesterzsébet szocialista polgármestere lemondott a képviselői mandátumáról. Állítólag ennek semmi köze Bajnaihoz - amit el is kell fogadjunk -, ám az időzítés mégis izgalmassá teszi a döntést.

Karsai József, az örök szókimondó ugyan aláírta a nyilatkozatot, de mint mondta, ezt addig tartja érvényesnek, amíg azt Bajnai nem szegi meg.

Ez a jövő

A hatalmi játszma kemény eszközökkel folyik. Amennyiben így van, biztosak lehetünk benne, hogy lesz 195 képviselő, aki megszavazza a bábminiszterelnököt. Hiába tehát a népakarat, a józan logika, az ország sorsa, a gazdasági kényszerek, hiába minden jel, ami arra mutat, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, mindez nem számít, csak a hatalom maga.