Szűts Miklós akvarell-erdeje a budapesti Nemzeti Színházban

Mint azt Szűts Miklós az MTI-nek elmondta, a színház felkérésére készítette el a 19 akvarellt a mintegy 59 négyzetméteres felületre.

Felidézte: a főigazgatói posztot tavaly óta betöltő Alföldi Róbert pályázatában is szerepelt a terv, hogy a színház előcsarnokát oda készült festményekkel, installációkkal változtassa meg. Elsőként El Kazovszkij kutyája töltötte be a csarnokot, legutóbb pedig Vojnich Erzsébet tornya volt látható – tette hozzá Szűts Miklós, megjegyezve: úgy tudja, az ő kiállítása lesz az utolsó, mivel erre a jövőben már nem lesz pénz.

A festőművész elmondta, hogy amikor tavaly tavasszal megkapta a fölkérést, úgy érezte, hogy valamilyen organikus dolgot kell oda alkotnia, így jött az erdő, stílusosan a szentivánéji erdő. Ősszel ehhez Franciaországban már sok kis vázlatot készített, majd itthon bebocsátást nyert a színház 500 négyzetméteres, jó világítású díszletfestő műhelyébe, s ott dolgozott reggeltől napestig.

A vízfesték miatt csak vízszintesen festhetett, és csak fekvő helyzetben láthatta a képeket, mégis ez élete nagyon boldog időszaka volt – hangsúlyozta a művész.

A 19 kép között 9 álló téglalap alakú, átlagban három méter magas festményt találni, amelyek közül három-három alkot – összesen három – nagyobb egységet. A többi alkotást, köztük négy kisebb vízfestményt külön-külön tesz föl a művész az előcsarnokban, ahol azokat az évad végéig láthatja majd a közönség.

Szűts Miklós megfogalmazása szerint "lebegő, áttetsző, dinamikus képek jöttek létre, a keskeny állóképeket fekete, recsegő vonalak kötik össze organikusan, bár kicsit a keleti írásjelre hasonlítanak, a határon billegnek."

A kiállítás után a képek a budapesti Nemzeti Színház tulajdonába kerülnek – fűzte hozzá a művész.