Visszás helyzetre hívta fel a figyelmet egy cégvezető a napokban. Póka István, az NCT Kft. ügyvezető igazgatója a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumban kezdett éhségsztrájkba. Ez addig tartott, míg a rendőrök birtokháborítás miatt el nem távolították az épületből. Akciójának célja a pályázati rendszer furcsaságaira rávilágítani.

És amire rávilágított, az bizony valóban létező probléma. Mert hiába átlátható a pályázati rendszer, ha sokan visszaélnek vele. A pályázatokat pontrendszer alapján bírálják el. Ez a pontrendszer a legtöbb esetben alkalmas arra, hogy bárki, aki beadja a pályázatot pontosan tisztában legyen vele mennyi pontot ér el a végső összeszámlálásnál. (Feltételezve, hogy a pályázati feltételeknek és a formai követelmények megfelel.)



A gubanc azonban éppen itt van. Mert az, hogy egy vállalkozó előre ki tudja számolni mennyi pontot fog elérni egy pályázaton, nyilvánvalóan megkönnyíti a dolgát, ám nemcsak az övét. A mutyizás, a ravaszkodás és a csűrés-csavarás országában azok is hamar megjelennek a húsos fazék körül, akiket csak az ingyenebéd illata csalt oda.

Csak papírmunka

Azzal, hogy a pontrendszer egyértelműen meghatározott feltételekhez kötött, egy élelmes embernek nem jelent gondot létrehozni egy olyan vállalkozást, ami egy adott pályázatra épül. Azaz úgy alakítja ki vállalkozása létszámát, alaptőkéjét, illetve egyéb paramétereit, hogy a pályázaton a lehető legoptimálisabb legyen, ezáltal a legtöbb pontot érje el. Ezek az úgynevezett projekt-vállalkozások, amik csak egy adott projekt miatt jönnek létre. Múltjuk viszont a nullával egyenlő.

Jogilag – egyelőre – nem lehet megfogni ezeket a cégeket. Hiába tudja mindenki, hogy csupán a pénzt szeretnék felvenni, nem áll mögöttük valódi termelés vagy valód cég, nem igazán lehet velük mit kezdeni. Mivel a pontrendszerben jó helyezést érnek el, oda kell nekik adni a támogatást. Ezzel azonban mások elől szipkázzák el az uniós forrásokat, megkárosítva esetleg már több éve küszködő közép- és kisvállalkozásokat.



Valahonnan rémlik már

A rendszer alapvetően hasonlít a közbeszerzési pályázatoknál ismert furcsaságokra. Azzal a különbséggel, hogy ott a pályázatot kiíró minisztérium erkölcsileg igencsak kifogásolható módon eleve egy adott cégre szabja a pályázati feltételeket. Olyanra, aki rokoni vagy baráti szálakkal a minisztérium alkalmazottjához – pl. a miniszterhez vagy államtitkárához – kötődik. A nyertes aztán cserébe visszajuttat némi adófizetőktől kapott pénzt a minisztériumnak, de még inkább a miniszter vagy államtitkár pártjának. A szomorú benne, hogy ez nyílt titok.

Az uniós pályázatoknál ez fordítva van. A már kiírt pályázatra alakulnak meg a trükközni akaró cégek, hogy a lehető legtöbb pontot érjék el a versenyben. Ez pedig nem nehéz feladat, hiszen a pontrendszer ismert feltételek alapján kerül kiszámításra. Sajnos ezen a dolgon csupán moralizálni lehet, mert egyelőre semmi jele annak, hogy a rendszer változzon.

Szomorú jelen

Hogy ezzel a módszerrel egyesek súlyos pénzeket vesznek ki onnan, ahová valóban jutnia kellene, hogy a támogatás lenyúlásával máshol magyar munkahelyeket szüntetnek meg, agonizálásra késztetnek vállalkozásokat az világos. Ahogy az is, ez a pénzhajhász, lelkiismeret nélküli embereket egy cseppet sem érdekli.

A gond az, hogy ehhez a minisztérium asszisztál. Ha nem pontokra, hanem emberekre bíznánk a pályázat megítélését, akik szakmailag bírálnák el azt, elvben jobban működhetne. Elvben. Mert ehhez olyan embereknek kellene ott ülniük, akiket nem érint meg a korrupció, akik erkölcsileg fedhetetlenek. De hol vannak most ilyenek pozícióban?

Nincs válasz

Szerettük volna a Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium véleményét is megjelentetni az ügyben. Kérdésünk rendkívül egyszerű volt: a pályázatok elbírálásánál figyelembe veszik-e a cég múltját, azt hogy milyen régen alakult? Nem lehet-e hátrány, hogy valaki két-három hónnappal a pályázat beadása előtt alakított céget?

A választ péntek délelőtt óta várjuk. Már pénteken kiderült, erre nem tudnak a minisztériumban válaszolni, ezért átküldik a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez. Hétfőn koradélutánig senki sem reagált.

Enyhén szólva is meglepő, hogy azok, akik nap mint nap ilyenekkel foglalkoznak, nem képesek válaszolni egy ennyire egyszerű kérdésre. Ez két dolgot jelenthet: vagy nem értenek hozzá – akkor alkalmatlanok, hogy egy minisztériumban dolgozzanak - vagy nem kívánnak válaszolni – ez pedig a demokratikus normákkal nem összeegyeztethető.
A válasz végül a cikk lezárása után megérkezett:

1. Mennyire veszik figyelembe egy pályázatnál a cég múltját, azt hogy milyen régen alakult? (Nem lehet-e hátrány, hogy valaki két-három hónnappal a pályázat beadása előtt alakított céget? )
A GOP pályázatoknál differenciált a működési elvárás, pl. a technológiafejlesztési pályázatok esetében nem jogszabályi követelmény, hanem cégkockázati megfontolás alapján 2 év működés az alapelvárás.

2. Mennyire hatékony a monitoring rendszer azon cégeknél, akik megkapták a pénzt?
A kedvezményezettek számára rendszeres adatszolgáltatási kötelezettséget rögzít a támogatási szerződés, amennyiben ezzel elmaradnak, a közreműködő szervezet felszólítja őket azok teljesítésére. Amennyiben ezt követően sem teszi meg a kedvezményezett a kötelező adatszolgáltatást, abban az esetben a támogatás visszavonásra kerülhet. Az önkéntes adatszolgáltatás mellett helyszíni ellenőrzéseken is vizsgáljuk a projektek megfelelő teljesülését és fenntartását.

3. Ha egy cég nem arra használja fel a kapott forrást, amire a pályázatában kérte, ki vonja felelősségre? Egyáltalán van-e szankció?
Amennyiben a támogatás nem a pályázatban vállalt célnak megfelelően kerül felhasználásra, szabálytalansági eljárásban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kimondja a szabálytalanságot, a támogatási összeg kamatokkal terhelten visszavonásra kerül (a közreműködő szervezet intézkedik), és amennyiben megáll a Btk. 288. § szerinti bűncselekmény, büntetőeljárás is indul az ügyben. (megjegyzés: mivel a kifizetés csak teljesített számla alapján történik, azaz utófinanszírozásban így minimalizálható a nem megfelelő célra való felhasználás kockázata)