2024. március 28. - Gedeon, Johanna

Karácsony a kórházban

Szomorúan indult a legutóbbi karácsonyom: kórházba kellett mennem egy súlyos műtétre, és egészen biztos volt, hogy a karácsonyt is a nyugtató hatásúnak szánt, mégis oly nyomasztó zöld színű falak közt kell töltenem.
2008. december 25. csütörtök 15:59 - Szalay Gergely
Ami azért is kellemetlen, mert csak karácsonykor gyűlik össze nálam a család: a fiam egy vidéki városban kapott munkát, ott él a menyemmel és az unokáimmal. Ritkán találkozunk. A férjem már meghalt, egyedül élek – nagyon hiányoztak a szeretteim.

És ehhez képest nem tudhattam, mikor láthatom a családtagjaimat – sőt, abban sem lehettem biztos, látom-e őket még valaha. Idős ember vagyok, fáradt, megviselt szervezettel – még ha az orvosok nem is aggódtak miattam különösebben, az én koromban már érdemes az embernek minden rosszra felkészülnie. Legfeljebb kellemes meglepetés éri – ilyenkor már az ilyen örömöt is becsülni kell, más már nemigen szokott jutni.

Ilyen hangulatban érkezett el karácsony napja, ami értelemszerűen nem töltött el különösebb örömmel: egyedül a kórházban, nem is remélve azt, hogy azok, akiket szeretek, miattam ekkora utat tesznek meg. Érthető tehát a meglepetés, ami késő délután ért: épp szenderegtem, mikor ismerős hangokat hallottam: nem akartam hinni a szememnek, amikor a családomat láttam az ágyam végénél. És nem csak meglátogattak: hoztak néhány fenyőágat, az ajándékaimat, és a menyem még bejglit is sütött (be kell csendben valljam: nem is rosszat). És több órát töltöttünk együtt. És bejöttek másnap is, majd azután is. El sem tudom mondani, mekkora örömöt jelentett ez nekem.



Vagy talán mégiscsak: annyira örültem nekik, hogy az orvosok szilveszterre már haza is engedtek, mondván: a kórházban ennél csak lassabban tudnék gyógyulni. Én pedig azokkal lehettem végre, akik mindennél fontosabbak nekem. Ők pedig végig nálam voltak (míg a kórházban voltam, az én lakásomban aludtak, és gyönyörűen kitakarították, mire hazamehettem) – végre megint volt élet a kopott falak között. Akkor azt hittem, ennél szebb ajándékot már nemigen kaphatok. De tévedtem – ezt szinte már én sem mertem elhinni.

A fia ugyanis új munkahelyet talált – ugyanabban a városban, ahol én is élek. Szerencsére a menyem is, így a családom végre újra elérhető közelségbe került hozzám. Azóta minden ünnepen együtt lehetünk, és sokkal gyakrabban láthatom őket is.

De biztos, ami biztos: az egyik fenyőágat, amit akkor este hoztak, eltettem emlékbe – hogy az akkor érzett örömet soha ne felejtsem el.
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Gondolataink témában
Szívesen látná Orbán Viktort köztársasági elnökként?
Szó sem lehet róla
Jobb lenne, mint miniszterelnökként
Teljesen hidegen hagy
Csak, ha nincs más elfogadható jelölt
Igen, alkalmas a posztra
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását