Ötvenöt éves a világraszóló diadal

Az 1952-ben Helsinkiben olimpiai bajnoki címet szerzett Aranycsapat londoni sikerére elsősorban azért figyeltek fel világszerte, mert a sportág felfedezőinek számító angolok 90 éves otthoni veretlenségének vetett véget. Ráadásul úgy, hogy a hazaiaknak esélyük sem volt a Puskás, Bozsik, Hidegkuti fémjelezte csapat ellen. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány együttese nemcsak egyszerűen fölényesen nyert a világ egyik legjobbjának tartott válogatott pályáján, hanem ezt csodálatos, szemet gyönyörködtető játékkal tette.

Sőt, az 1954. május 23-án rendezett budapesti visszavágón is hasonló volt a helyzet: a szigetországiakat újra leiskolázták Puskásék. Ahogy akkor emlegették: az angolok egy hétre jöttek és 7-1-re mentek…

Az Aranycsapat diadalútja egészen az 1954-es svájci világbajnokság döntőjéig tartott. Az emlékezetes berni fináléban a csoportmérkőzések során 8-3-ra legyőzött Németország óriási meglepetésre 3-2-re jobbnak bizonyult a magyar válogatottnál.

A Wembleyben pályára lépett magyar játékosok közül már csak ketten, Buzánszky Jenő és Grosics Gyula vannak az élők sorában.

Anglia-Magyarország 3-6 (2-4)
—————————–
Wembley Stadion, 100 ezer néző, v.: Leo Horn (holland)
gólszerzők: Sewell (15.), Mortensen (37.), Ramsey (57., 11-esből), illetve Hidegkuti Nándor (1., 21., 53.), Puskás Ferenc (24., 28.), Bozsik József (50.)

Anglia:
——-
Merrick – Ramsey, Eckersley, Wright, Johnston, Dickinson, Matthews, Taylor, Mortensen, Sewell, Robb

Magyarország:
————-
Grosics (Gellér, 74.) – Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor

A gólok:
——–
1. perc: Bozsik a félpályáról Hidegkutihoz játszott, a középcsatár néhány lépést tett a labdával, elhúzott a hátráló Johnston és Eckersley mellett, s kisodródva hatalmas lövést küldött a jobb felső sarokba (0-1).

15. perc: Dickinson Mortensenhez passzolt, ő az üresen hagyott Sewellt szöktette, s a balösszekötő egyenlített (1-1).

21. perc: Czibor beadását Puskás kapta, a balösszekötőt hárman támadták, elesett, de még Hidegkutihoz továbbított, a középcsatár a bal felső sarokba lőtt (1-2).

24. perc: szép támadás után Puskás egy hátrahúzós csellel becsapta Wrightot, majd ballal félmagasan lőtt a hálóba (1-3).

28. perc: Bozsik 25 méteres szabadrúgást végzett el, a kaputól 12 méterre álló Puskás beletette lábát a labdába, s Merrick csak nézte, amint az a jobb alsó sarokba gurult (1-4).

37. perc: Mortensen 12 méteres lövése a jobb alsó sarokba vágódott (2-4).

50. perc: Kocsis fejese után a bal kapufán csattant a labda. A visszapattanó Bozsikhoz került, ő 25 méterről a jobb felső sarokba bombázott (2-5).

53. perc: gyors magyar támadás végén Puskás beívelése után Hidegkuti 12 méterről kapásból lőtte a bal alsó sarokba a labdát (2-6).

57. perc: Ramsey 11-ese a bal alsó sarokban kötött ki (3-6).

A világsajtó kommentárjai a mérkőzés után:
——————————————
The Times:
———-
"Anglia a magyar csapattal játszott mérkőzésen elvesztette sok évtizedes hazai veretlenségét. Az angol válogatottat szilárd angol talajon idegen hódító, az olimpiai bajnokcsapat győzte le, amely most rendkívül értékes sikerrel tér vissza hazájába. Százezer néző látta az "istenek" alkonyát. A magyarok történelmet írtak azzal, hogy földön, levegőben és taktikában egyaránt megverték Angliát."
Daily Mirror:
————–
"Angliát, a régi mestert megverte a játékban és lövőkészségben egyaránt jobb, új, áramvonalas bajnok: Európa, sőt a világ legjobb csapata. Az utolsó 30 perc sporttragédia volt."
Daily Mail:
————
"Az angol játékosokban csalódott közönség bámulattal adózott a magyarok lenyűgöző labdaművészetének. Húsz éve nem láttak olyan labdarúgást Angliában, mint amilyent a magyarok bemutattak, akik klasszisokkal múlták felül az angolokat."
Neue Zürcher Zeitung:
———————
"A magyarok az egész mérkőzés alatt a helyzet valódi urai voltak. Éppen úgy, mint ahogy felesleges dolog a tengerbe vizet hordani, felesleges ismét felsorolni a magyar futballsztárok jó tulajdonságait."
Corriere Dello Sport:
———————
"Ami nem történt meg 90 évig, arra most elég volt 90 perc. A magyaroknak elegendő volt egy félóra, hogy a szó szoros értelmében megsemmisítsék a brit oroszlánt."
Avanti:
——-
"Ez a mérkőzés is bebizonyította, hogy a magyar labdarúgás az első egész Európában, és szétoszlatta az angolok otthoni veretlenségéről szóló legendát, amely 90 éven át tartotta magát. Kilencven év után ezek a magyar fiúk elmentek Londonba, felgyűrték az ingük ujját, és bebizonyították, hogy milyen helytelen illúziókban ringatták magukat azok, akik mindig az európai labdarúgás mestereinek gondolták magukat."
L,Equipe:
———
"Úgy tűnt a mérkőzésen, mintha az angolok minden egyes gólnál tíz évet öregedtek volna. Szinte azt lehet mondani, hogy az angol csapat belesüllyedt a múltjába, ugyanakkor a magyarok a ragyogó sikerrel egyszerre csak a labdarúgás mesterei lettek."
Le Figaro:
———–
"A magyarok váratlan szerepcserére kényszerítették az angolokat: mint tanítványok, leckét adtak mesterüknek. A magyar játékosok tudása olyan nagyfokú, hogy minden nehéz technikai vagy taktikai húzásuk egészen természetesnek tűnt."
Le Monde:
———-
"A magyar csapat mindvégig hatalmas fölényben volt, győzelme egy pillanatig sem lehetett vitás."
Parisien Liberé:
—————–
"A magyarok azon a pályán arattak hatalmas sikert, amelyen előttük a világ legjobbjai sorra kudarcot vallottak. Az angolok többé nem kérkedhetnek azzal, hogy odahaza legyőzhetetlenek."
Wiener Kurier:
————–
"A 6-3-as eredmény nem fejezi ki híven a magyar csapat nagy fölényét."
Neue Wiener Tageszeitung:
————————–
"A magyar válogatott ezen a mérkőzésen a labdarúgás magasiskoláját mutatta be angol földön, a labdarúgás őshazájában."
Junge Welt:
————
"A labdarúgás tanítómesteréből szerdán délután tanuló lett."
Der Abend:
———-
"Magyar csárdás Londonban. A magyarok mostani sikere nem a véletlen műve, hanem a sport területén is folyó tervszerű építőmunka eredménye."
Rudé Právo:
———–
"A magyar labdarúgás felhasználta a régi hagyományokat, és arra építette korszerű labdarúgóstílusát, amely tudományos elveken és új nevelési rendszeren alapszik. A csehszlovák labdarúgásnak fel kell használnia a magyarok tapasztalatait."@@

BOZSIK JÓZSEF:
————–
Született: 1925. november 28.
Elhunyt: 1978. május 31.
Válogatottság/gól: 101/11
Labdarúgó-pályafutása a kispesti grundon kezdődött, majd 1942 és 49 között a Kispesti AC-ben folytatódott. Ezután, 1962-es visszavonulásáig az egyesület jogutódjának, a Budapesti Honvédnak volt meghatározó játékosa. Tökéletes technikai képzettség, ötletgazdagság, taktikai érettség és kiváló irányítókészség jellemezte a támadófedezet – mai nevén középpályás – játékát. Ötször nyert bajnokságot a Honvéddal (1949-50, 1950, 1952, 1954, 1955), s 447 bajnoki mérkőzésen lépett pályára.

A világháború miatt viszonylag későn, 22 évesen ölthette magára először a címeres mezt: 1947. augusztus 17-én az Üllői úton rendezett Magyarország-Bulgária (9-0) mérkőzésen mutatkozott be a válogatottban. Az 1952-es helsinki olimpián aranyérmes lett. Bozsik pályafutásának csúcsa az "Évszázad mérkőzése", a londoni Wembley-stadionban 1953. november 25-én 6-3-as magyar győzelemmel végződött meccs volt. Egy gólt lőtt, ráadásul ő volt a mezőny egyik legjobbja. Úgy cselezett, hogy jobbra-balra dőltek az angolok mellette. A népstadionbeli visszavágón is hasonlóképpen játszott (7-1), s társaival együtt valóságos nemzeti hős lett.

Az 1950-es évek első felében a világ legkiválóbb jobbfedezetének tartották. Bozsik 1953-ban tagja volt az olaszok elleni Európa-kupa-döntőt megnyerő csapatnak, de az 1954-es berni világbajnokság döntőjében elszenvedett vereség után (2-3) kissé megtört az ő pályája is.

 Másokkal ellentétben nem emigrált, hanem itthon maradt és talpra állt. Az 1955-56-os nemzetközi Aranylabda-szavazáson hatodik helyen végzett, 1958-ban a válogatottal részt vett a svédországi világbajnokságon.

1962. április 18-án a Népstadionban 80 ezer néző előtt góllal búcsúzott a válogatottól Uruguay ellen. Bozsik "Cucu" – ahogy mindenki becézte – százegyedszer öltötte magára a címeres mezt.
Válogatott pályafutása alatt 101 mérkőzéséből 67 győzelemmel, 17 döntetlennel, 17 vereséggel végződött. Ő az egyetlen magyar labdarúgó, aki elérte, sőt át is lépte a 100-as álomhatárt.
Visszavonulása után sem lett hűtlen a Honvédhoz: az 1960-as években a labdarúgó-szakosztály elnökeként, majd vezetőedzőként tevékenykedett. 1974 szeptemberében egy mérkőzés erejéig a magyar válogatott szövetségi kapitánya is volt.

1986. október elsején – Magyarországon először történt ilyen – róla nevezték el a kispesti Honvéd-stadiont. Fia, Péter szintén labdarúgó, majd sikeres futballedző lett, szövetségi kapitányként is tevékenykedett.

BUZÁNSZKY JENŐ:
—————
Született: 1925. május 4.
Válogatottság/gól: 49/0
274 bajnoki és 48 válogatott találkozón szerepelt, tagja volt az 1952-ben olimpiai bajnok, 1954-ben vb-ezüstérmes csapatnak.

1945-46-ban elvégezte a MÁV Vasúti Tisztképzőt, 1964-ben szakedzői oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán. Kezdetben a MÁV-nál, majd 1947-től 1978-ig a Dorogi Szénbányáknál dolgozott. Sportolói pályafutását a Dombóvári Vasutasnál kezdte, azután a PVSK, később a Dorogi Bányász játékosa volt. Összesen 274 NB I-es mérkőzésen futballozott. 1952-ben, Helsinkiben tagja volt az olimpiai bajnokcsapatnak, 1954-ben ezüstérmet nyert a svájci világbajnokságon. 1960 és 1973 között edzősködött. Az 1990-es években különböző vezetői posztot töltött be a Magyar Labdarúgó Szövetségben.

BUDAI LÁSZLÓ:
————-
Született: 1928. július 19.
Elhunyt: 1983. július 2.
Válogatottság/gól: 39/10
Az FTC, az ÉDOSZ és a Bp. Honvéd csapatában szerepelt. A jobbszélső posztján híresek voltak pontos beadásai, amelyekből Kocsis Sándor számos nagyszerű gólt ért el. 1949 és 1959 között 39-szer volt válogatott, részese 1952-ben az olimpiai győzelemnek, valamint az 1954-es vb-n az ezüstéremnek. Pályafutásának befejeztével edzőként tevékenykedett. Nevét viseli az NB1/B-ben szereplő REAC pályája.

CZIBOR ZOLTÁN:
————–
Született: 1929. augusztus 23.
Elhunyt: 1997. szeptember 1.
Válogatottság/gól: 43/17
A Ferencvárosban, a Csepelben, majd a Bp. Honvéd csapatában kétszer is magyar bajnokságot nyert, s 1955-ben ő lett a gólkirály. Tagja volt az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet, az 1954-es svájci világbajnokságon "csak" ezüstérmet nyert válogatottnak. Az akkor világverő, legendás Aranycsapat balszélsőjeként 43-szoros válogatott volt, s 17 gólt szerzett a nemzeti tizenegyben. Az 1956-os októberi forradalom idején csapata külföldi túrájáról nem tért haza, előbb az AS Roma, majd 1958-tól az FC Barcelona csapatában szerepelt: kétszer nyert bajnokságot és egyszer Spanyol Kupát. Negyvenkét évvel ezelőtt szerepelt a BEK-döntőben, a Benficától 3-2-re kikapott a katalán együttes, ő és Kocsis Sándor szerezte a Barcelona két gólját. Később még játszott az Espanyol és az Austria Wien együttesében is. Visszavonulása után Spanyolországban élt és egy kávézót vezetett. 1990-ben hazatelepült és Komáromban haláláig segítette a helyi labdarúgást.

GROSICS GYULA:
————–
Született: 1926. február 4.
Válogatottság/gól: 86/0
A Teherfuvar, a Honvéd, majd a Tatabányai Bányász kapusaként 1947 és 1962 között 86 alkalommal őrizte a válogatott hálóját.

A világ legjobb kapusai között tartották számon: a 18. helyen végzett az elmúlt évszázad hírességeit összesítő rangsorban. Nemcsak kitűnő hálóőr volt, hanem új színt is vitt a kapusjátékba: körültekintően irányította a védelem munkáját, együtt élt a játék minden mozzanatával. Szükség esetén kapuját messze elhagyva, szinte hátvédként hárította el a veszélyt, sőt ellentámadások indítására is lehetőséget adott.

Az 1950-es évek legendás Aranycsapatának tagjaként az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet, az 1954-es svájci világbajnokságon pedig – akkor csalódást keltően – ezüstérmet szerzett a magyar nemzeti válogatottal. Ezután még két világbajnokságon is védte a magyar csapat kapuját. A Honvéd színeiben három bajnokságot nyert.

Visszavonulása után Tatabányán és Salgótarjánban edzősködött. 1969-től nyugdíjaztatásáig a Volán SC ügyvezető elnöki tisztségét látta el.

HIDEGKUTI NÁNDOR:
—————–
Született: 1922. március 3.
Elhunyt: 2002. február 14.
Válogatottság/gól: 69/39
A válogatottban 1945 és 1958 között 69 mérkőzésen 39 gólt szerzett. A Wembley-ben 1953. november 25-én az angolok elleni 6-3-as magyar sikerrel zárult találkozón háromszor talált a házigazdák kapujába. Tagja volt az 1952-ben olimpiai bajnok, 1954-ben világbajnoki ezüstérmes csapatnak.

Az MTK-val 14 év alatt háromszor (1951, 1953, 1958) nyert bajnokságot. Visszavonulása után szakvezetőként a legnagyobb sikert a Fiorentina kispadján érte el: az olasz csapattal 1961-ben megnyerte a Kupagyőztesek Európa Kupáját.

Magyarországon a Győri ETO-t 1963-ban bajnoki címig vezette, irányításával az egyiptomi Al-Ahly Nationalnak ötször sikerült ugyanez a bravúr.

Az MTK Hungária körúti stadionja Hidegkuti Nándor nevét viseli.

KOCSIS SÁNDOR:
————–
Született: 1929. szeptember 21.
Elhunyt: 1979. július 22.
Válogatottság/gól: 68/75
1947-től az FTC, az ÉDOSZ, majd 1956-ig a Bp. Honvéd játékosaként hatszoros magyar bajnok, többszörös gólkirály. Az Aranycsapat legendás csatára, a felhőfejeseiről ismert balösszekötő 68-szor szerepelt a válogatottban.

Az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet, majd az 1954-es svájci világbajnokságon ezüstérmet nyert csapat tagja volt, Svájcban a vb legeredményesebb góllövője lett. Az 1956-os forradalom után külföldre távozott, előbb Zürichben, majd 1958 és 1966 között Barcelonában játszott, ahol bajnokságot és kupát is nyert. Visszavonulása után Spanyolországban élt, ott is halt meg.

LANTOS MIHÁLY:
————–
Született: 1928. szeptember 29.
Elhunyt: 1989. december 31.
Válogatottság/gól: 53/5
Aktív játékosként az MTK, illetve a névváltoztatások után a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó színeiben szerepelt. Közben 52 alkalommal öltötte magára a válogatott mezét. Részese volt az 1952-es helsinki olimpiai győzelemnek, 1954-ben, az akkor kudarcnak számító világbajnoki ezüstéremnek. Az MTK, illetve utódcsapatainak színeiben három alkalommal nyert bajnoki aranyérmet. 1962-ben vonult vissza az aktív sportolástól, majd edzőként dolgozott tovább a görög Olimpiakosz Pireusznál, a Komló, a Videoton, végül pedig a Zalaegerszegi TE csapatánál.

LÓRÁNT GYULA:
————-
Született: 1923. február 6.
Elhunyt: 1981. május 31.
Válogatottság/gól: 37/0
A Nagyváradi AC, a Vasas, majd a Honvéd középhátvédje. 1948 és 1955 között 37 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A legendás Aranycsapat védelmének tengelyében, annak pillérévé vált. Kivételes taktikai érettsége pompás rúgókészséggel és fejjátékkal, nagyszerű ütemérzékkel és keménységgel párosult. Részese volt az 1952-es olimpiai győzelemnek, s az 1954-es svájci világbajnokság – akkor csalódást keltő – ezüstérmes helyezésének. A Nagyvárad színeiben egyszer, a Honvéd játékosaként pedig háromszor volt bajnokcsapat tagja.

 Visszavonulása után külföldön edzősködött: először Romániában, majd az NSZK-ban a Köln, a Bayern München és a Schalke 04 csapatánál, végül Görögországban. Szalonikiben, csapata mérkőzése közben a kispadon halt meg.

PUSKÁS FERENC:
————–
Született: 1927. április 2.
Elhunyt: 2006. november 17.
Válogatottság/gól: 85/84
1942-től a Kispesti AC – 1949-től Bp. Honvéd – labdarúgója, 1958 és 1967 között a Real Madrid játékosa. Az Aranycsapattal olimpiai bajnok az 1952-es helsinki ötkarikás játékokon, ezüstérmes az 1954-es svájci világbajnokságon. Nyolcvanötször szerepelt a magyar válogatottban, amelyben 84 gólt szerzett.

Rendkívül technikás, egyedülálló cselező készséggel rendelkező játékos volt. Az évszázad mérkőzésén, az Anglia elleni 6-3-as összecsapáson legendássá vált visszahúzós cselét követő gólja szinte valamennyi, a futballról szóló dokumentumfilmben látható.

Az 1956-os forradalom idején külföldön maradt, Spanyolországban telepedett le, ahol négyszer a nemzeti együttesben is pályára lépett.A Real Madriddal BEK-győztes: az 1960-as, 7-3-ra megnyert döntőben négy gólt lőtt az Eintracht Frankfurtnak.

Edzőként Görögországban, Chilében, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában és Paraguayban dolgozott. A Panathinaikosz trénereként 1971-ben BEK-döntős szereplést ünnepelt. 1993 áprilisától júliusig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt.

2006. november 17-én hosszas betegség után a Kútvölgyi kórházban hunyt el.
Róla nevezték el 2002-ben a korábbi Népstadiont.

ZAKARIÁS JÓZSEF:
—————-
Született: 1924. március 5.
Elhunyt: 1971. november 22.
Válogatottság/gól: 35/0
Tagja volt az 1952-es helsinki olimpián bajnokságot nyert, az 1954-es világbajnokságon második helyezett Aranycsapatnak. 35-ször szerepelt a válogatottban. A MATEOSZ játékosaként tűnt fel, innen került a válogatottba. Játszott a Bp. Előrében, majd 1951-ben az MTK-hoz igazolt. Kétszer lett bajnok. A válogatottban ő volt Bozsik párja, mindig az ellenfél legveszélyesebb emberét fogta. Keményen és lelkesen, de sohasem alattomosan küzdött.

GELLÉR SÁNDOR:
————–
Született: 1925. július 12.
Elhunyt: 1996. március 13.
Válogatottság/gól: 8/0
Pályafutása a Püspökladányi SC-ben kezdődött, majd az MTK jogutódjainál (Textiles, Bp. Bástya, Bp. Vörös Lobogó) folytatódott. A kék-fehérek kapujában 260 bajnoki mérkőzésen állt és három bajnoki aranyérmet nyert csapatával. 1950 és 1956 között nyolc alkalommal szerepelt a válogatottban.

A rendkívül megbízható, sportszerű játékos világklasszis vetélytársa, Grosics Gyula kortársaként és állandó tartalékaként többször is őrizte az Aranycsapat kapuját. Tagja volt többek között az 1952-es olimpiai keretnek, az "Évszázad mérkőzését" megnyert csapatnak és a londoni mérkőzés visszavágójaként játszott a budapesti, 7-1-es hazai győzelemmel végződött találkozón.

SEBES GUSZTÁV:
————–
Született: 1906. január 22.
Elhunyt: 1986. január 30.
1918-tól 1940-ig futballozott. 1945 és 1949 között már a labdarúgó-válogatott edzője, majd 1949-től 56-ig a legendás Aranycsapat szövetségi kapitánya volt. Irányításával a magyar válogatott 1952-ben olimpiai bajnoki címet, 1954-ben világbajnoki ezüstérmet nyert. 1954-ben az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) alapító tagja lett, s 1960-ig alelnöke is volt. 1948 és 1960 között a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként tevékenykedett, 1950 és 1956 között elnökhelyettesként részt vett a legfelsőbb sportirányítás (Országos Testnevelési és Sportbizottság) vezetésében.