Vita a költségvetésről: első menet

Az érdemi rész lefutott mára, kisebb ügyekben szólalnak fel a képviselők. Úgy tűnik, az érdemi anyázgatást (vagy jó, hívjuk vitának) elosztják az egész hétre.

Az ürömi óvodától a térfigyelésig, a Nemzeti Civil Alapon át az agráriumig számos téma szóba kerül. Egyik sem ér annyit, amennyi időt szánnak rá.

A nap sztorija: az Országgyűlés nem fogadta el Kovács Tamás legfőbb ügyész válaszát a kisebbségi ombudsman Cigány Labdarúgó Bizottságára (CLB) vonatkozó beadványával kapcsolatban. A bizottság 1997-ben alakult a Magyar Labdarúgó Szövetségen belül, de Herényi Károly szerint két éve cincálja az MLSZ anyagi feltételeit, mivel állítólag nem üléseztek elég gyakran. Ezzel az ügyészség szerint nincs is gond, bár erről a szükséges feltételeket nem biztosító MLSZ tehet. Később azonban lehet vizsgálat – a válasz megmérettetett és kevésnek találtatott.

16:15

Szabó Lajos költségvetési bizottsági alelnök (MSZP) egynémely elveik feladásáról beszél: az egyensúly maradt, a biztonság és a növekedés ad acta került. Nehéz időket élünk.

A folyosók zsúfoltak, a dohányzásra kijelölt helyen vágni lehet a füstöt. A büfénél pedig helyezkedéses alapon jut csak szendvics – szerencsére itt ezeket pótolják, ennyire nem gyűrűzik a válság.

Odabent Varga Mihály, a költségvetési bizottság elnöke, egykori pénzügyminiszter (a legendás kétéves költségvetés levezénylője, amit Járai készített még elő neki) szapulja a költségvetési tervet. Ki gondolná: nem tetszik neki.

A kormánypártiak reakciói alapján nekik meg az ő mondandójával van gondjuk. Hosszasan kritizálja Szabó felszólalmlását, és persze a jelen állapotokat: ilyen kaotikus még sosem volt a helyzet – mondja. Ennek oka természetesen a kormány rossz gazdaságpolitikája is – ugyebár már megint a szocialisták, akik csak úgy nyugdíjakat emelgettek. Ja, ezt nem említi. Elnézést.

Viszont a rosz gazdaságpolitika következtében adósodott el a lakosság, ezért csökkent a bérek reálértéke, és dübörög a munkanélküliség. És persze szerinte is firtatni kellene, miért is alakult egyáltalán ki a helyzet. Ami miatt Csáddal és Zambiával sorolnak egy helyre minket a Fidesz szerint (ezek szerint a spekulánsok nem háborgatják ezeket az országokat sem – különben is, a telek ott lényegesen kellemesebb klímával kecsegtetnek).

Természetesen a költségvetés maga egy brutális megszorító csomag, ami mindenkitől csak elvesz. Megnéznénk, mit mondana, ha a kormány a válság örömére osztogatni kezdene. Mindegy, ezt szerinte nem szabad megszavazni, hanem csökkentetni kell az adókat (az IMF meg pukkadjon meg és sértegessen másokat?), a vállalkozásoknál minél több pénzt kell hagyni, és be kell fagyasztani minden luxuskiadást.

14:09

Szokás szerint Kovács nincs kibékülve a költségvetéssel – változatlanul.

Nehezen áttekinthető rendszer és bizonytalan továbbgyűrűzést emleget, ugyanakkor ő az első, aki nem fél az IMF-kerettől: rosszabb kamatú kölcsönök helyett egyes részeit igenis lehetne használni – mondja.

Befejezi, taps.

13:52

Kovács Árpád ÁSZ-elnök beszél: egyelőre dátumoknál tart: melyik verziót mikor kapták meg és hogyan értékelték azokat.

Az általános indoklás céljával egyetértenek, a bevételi sarokszámokkal viszont változatlanul vannak a Számvevőszéknek gondjai. Változtatásokat pedig biztos kikényszerítenek majd a körülmények.

Szerinte a keretszámokat idén is az előzetes megegyezések alapján nyírták vissza – mindennel együtt az ÁSZ nem tudja megítélni a tervek milyenségét.

A problémák miatt egyes problémák áthidalhatók, a kollegialitás nevében is. Óvatosságra int: most észnél kell lenni.

13:42

Maradnak az EU-s források, itt-ott lesznek megszorítások, de nem minden területen. Nőnek a K+F kiadások is, elvileg tehát azért próbálunk előre nézni.

Jönnek a helyi önkormányzatok, és az iskolák. Kicsit többet kapnak a helyi erők, programok indulnak az iskolák számára is: némileg szociális alapon, ha jól értjük – nem fog ártani, maradjunk az egyszerűség kedvéért ennyiben. Nagyobb szerep jut a kistérségi társulásoknak is – tudjuk meg. Összességében nem lesz rózsásabb a helyzet.

Szóba kerülnek a szociális szempontok is: átalakul a segélyezési rendszer, cél a munkához juttatás lesz – kissé homályos, de mintha a nyár elején felmerült problémákra reflektálna a felvetés. A TB-kassza is kevesebb bevétellel számol – a várható munkanélküliség miatt ez nem is meglepő.

A politikusok felelőssége adott esetben az egyetértés – és most adott eset van, Mindenkit arra kér, a helyzetnek megfelelően vegyenek részt a vitában.

@@

13:21

Veres János expozéja az első: tombol a válság, ami elérte Magyarországot is. Erre jó tempóban reagált a pénzügyi kormányzat: egy hét alatt új költségvetést írtak, majd azt is újraalkották.

Akkor – mondja a pár héttel ezelőtti tervekről – még megalapozottak voltak a számok, azóta korrigálni kellett.

Emlékeztet a spekulánsok ügyeskedéseire, amiket sikerült kivédeni.

Csökkentették a várakozásokat, kisebb lesz a hiány, ezért lesznek a már ismert megszorítások. De így az államháztartása hiánya 400 milliárd forinttal csökkent, és GDP-arányosan 2,6 százalék lehet. A gazdaság 1 százalékkal esik vissza, de ez még nem tragédia: jelentősen mérséklődik az infláció is – nyugtat meg.

Elárulja azt is, mire kell majd a bevételeket használni: nem adócsökkentésre (az most sokat nem segítene), a hiányokat kell lejjebb faragni.

Hatékonyabb, takarékosabb, olcsóbb államot akar – ez itt-ott alakul,emitt-amott nem. Az egyetemi autonómia például nem kedvez a közpénzek megspórolásának.

12:59

Sikerült elfogadni a napirendet, bár nem volt egyszerű. Nagyon kis pajkosak a képviselők.

12:48

Fodor Gábor hírünk és a világ kapcsolatát firtatja: ’56-tól indít, kis kitérő Kádár felé, akinek korszaka máig hat. Figyelmeztet a korábbi jó példára is: a szocialisták és liberálisok már hoztak közösen az ország érdekében súlyos döntéseket – lásd Bokros-csomag.

Ők valóban tenni akarnak, de érdemben: nem úgy, mint a korábbi sajtóeseményen. Ehhez képest a párt szlogenjei csendülnek vissza, reformokról, euróról.

Veres János reagál erre is: ma lesz zárt költségvetési bizottsági tárgyalás, a Fodor által felvetett témákban is. Veres hajlik a zárt tárgyalások általános támogatására is: így lehet megismerni minden fontos álláspontot.

Jöhet a napirend.
 
12:35

Karsai József a Stand up comedy műfajával próbálkozik: egy cső kukoricát mutat be, mint a veszélyeztetett mezőgazdaság szimbólumát: ebben hihetetlen energiák vannak (szemben az eurós bankókkal), benne van a csoda, hogy egy szemből egy csövön háromszáz lesz.

Az üzenet érthető (ha az intervenciós ár jelentőségét nem is látja át mindenki elsőre), az előadásmódon még lenne mit csiszolni.

12:32

Veres János válaszol: ha Kósa bent lett volna Gyurcsány felszólalásakor, hallhatta volna az áhított válaszokat. Mert elhangzottak. Ami nem rontja tárgyalási pozícióinkat, mindig elhangzik – teszi hozzá.

Heves jobbos felszólalás: még a magyarverésről is Gyurcsány tehet. A felszólamló Soltész Miklós kereszténydemokrata képviselő, aki szerint persze régebben minden jobb volt. Legalább úgy aggódik a tizenharmadik havi nyugdíjért, mintha ők adták volna.

12:22

Napirend előtt Kósa Lajos emelkedik szólásra: már megint csúcsot akar a miniszterelnök – ez foglalkoztatja.

Úgy pedig nem lehet együttműködni, hogy állandóan átverik őket – nem ismertek az IMF-feltételek, ami meg mégis, az komoly veszélyt jelent.

Szerinte Gyurcsány biodíszletnek használja az embereket PR-akcióihoz. Arra viszont zseniálisan: ígéri, le fogja igazolni a debreceni rendezvényszervező élére. De Gyurcsány kormányfő, nem píáros, így ez nem fog menni – summáz a polgármester.

12:14

Kóka János felemlegeti, hogy a felelősök keresése több időt visz el, mint a válság kezelése – mond valamit, úgy tűnik. Emlegeti a biztató tegnapi megállapodást, és a pesszimista előrejelzéseket is.
Ezekre is tekintettel ők is szeretnék megismerni a hitelfeltételeket.

A gazdasági csúcs ötletét ők is üdvözlik, de javasolják: legyen közös gazdasági-költségvetési bizottsági ülés, mert a költségvetési bizottságnak ellenzéki a vezetősége. És van kész válasza a korábbi kritikákra: nem a piac volt sok, hanem az újraélesztett szocializmus.

Göndör István a jobboldali ellenzéket szapulja: elfogadhatatlan Semjén állítása (Európában más ország nem küzdene a válsággal). Hiányolja a hasznosabb hozzáállást, és egyenesen álnok hazugságot emleget – némileg a kétszáz fős parlament okán is.

Üzen Kókának is: a magyar gazdaság mindig ilyen volt, és felemlegeti a Matolcsy-féle gazdaságpolitika Járai-féle kritikáját is. A szerdahelyi ügyben a frakció támogatja Gyurcsányt.

Herényi Károly mindenkit kárhoztat (nem alaptalanul): a költekező kormányt és a kétharmados törvényeket megfúró ellenzéket egyaránt. Figyelmeztet: ne nyúljon senki az IMF-hitelhez: jót tett az ország megítélésének, se az önkormányzatok támogatására, se gazdaságélénkítésre ne akarja senki használni. Csak arra, amire való.

A válság utáni időkre felelős gondolkodást kér – meglepően indulatos a frakcióvezető, nem ilyennnek szoktuk meg.

Tényleg baj van, ha eddig kétséges lett volna.

Üzen Semjénnek is, aki mameluknak nevezte őket: a kifejezés Tisza idejéből származik, amikor a kritikátlanul mindent megszavazó képviselőket hívták így. Ez inkább illik a KDNP-re.

A csúcs ötletét nem vetik el.

Gyurcsány megint reagál, egész röviden: döntse el mindenki, segíteni akar-e vagy sem. Ő azokat szólítja, akik tudnak és akarnak együttműködni. Azt kéri, ne azzal foglalkozzanak, hogy elmondják, mit gondolnak róla – ezt tudják a választók és ő is. Konkrét javaslatokkal tessék inkább jönni – abból még népszerűség is lehet. Nehéz megértenie, miért elkötelezettebb Magyarországért Gordon Brown, Angela Merkel vagy Sarkozy, mint egynémely magyar politikus. Taps.

11:45

Elsőnek Navracsics Tibor reagál: persze megint a lakosságra fogja a felelősséget Gyurcsány – a kormánynak a gazdasági növekedés fenntartása a feladata.

Sőt: egyszer sem ejtette ki a gazdasági növekedés fogalmat. Hogy honnan, nem derül ki. A gazdaság viszont legyengült, nem utolsó sorban a hat éve aktív Gyurcsánynak köszönhetően – merthogy ő jeleníti meg a kormány felelősségét. Az elmúlt hat év minden kudarcáról mind Gyurcsány tehet – mindig voltak fontos pozíciói.

Bezzeg korábban, még 2006-ban is dicsérte a gazdaságot. Ellentéteset mondott egy Balatonőszöd nevű nyaralón – nincs formában a fideszes frakcióvezér. A személyeskedésben is durvább: ő nem ismer milliárdosokat, Gyurcsány meg biztos megnézte a házikasszát is.

Ebben a helyzetben különösen reméli, hogy a bizonyos ezermilliárd nem az, amit már februárban megígért – az háromszázmillárddal több volt, mint keret – ezt viszont akkor már lehívták.

És persze megint a Zemberekkel akarják megfizettetni a satöbbit.

Semjén Zsolt szerint Gyurcsány ekkorát még nem hazudott – és azt kell vizsgálni, miért fenyeget minket államcsőd. Mert nyilván az fenyeget, mert legyengítették az ország immunrendszerét erkölcsileg, lelkileg, gazdaságilag, korrupcióval (de szép filmet csinálna erről az Ezüsthajó…). Teljes nyilvánosságot követel, mert a hitelt nem Gyurcsány és Veres fizeti majd meg, hanem a Zemberek, Semjén, a sajtósok (kit hatnak meg a KDNP sajtósai, tessék mondani?) – így Gyurcsány csak egy dolgot kérhet az országtól: bocsánatot.

@@

11:32

Gyurcsány Ferenc szólal fel elsőként, napirend előtt. A válság első hullámát elhárítottuk, köszönet a segítségért mindenkinek. A válságot kaptuk, és nem itt keletkezett – de vannak okok, amik miatt minket súlyosan érintett. Beszéljünk erről – javasolja.

Az elmúlt években rettentő kicsi lett a lakossági megtakarítás aránya – különösen a lakásmizéria óta – 2000 2001 között elindult a költekezés. 2006-ig a kormányok is túlköltekeztek – ők is. Ezt pedig a lakosság nem tudta finanszírozni.

A kormányok ilyen esetben átalakítást szoktak eszközölni – próbált ez a kormány is, de a vele szemben szerveződött hangulatok miatt ez nem sikerült (kimondottan finoman piszkálja a Fideszt, szinte vájt ül kell a meghallásához).

Ráadásul a hiteleinket is devizában vettük fel: ez speciálisan magyar ok.

Mindezeknek köszönhetően sérülékenyebb a magyar gazdaság. Merthogy a devizapiacok épp nem nekünk kedveznek (a dánok, akik amúgy kösz, jól vannak) az EU-hoz fordultak segítségért.

Jövőre ráadásul 30 milliárd eurós kölcsöneink járnak le – és ebből csak három jut a kormányra, 27 a lakosságra és a cégekre. Márpedig egyre több forintot kell adni az euróért, hogy törleszteni tudjunk – akár 350 forintig is elszállhat az árfolyam – vázolja a perspektívákat.

Így pedig mindenki elveszítheti jövedelme harmadát-negyedét.

Kérdés: hogy lehet ezt kivédeni? (Merthogy nem babra megy a játék – tudatja a kormányfő). Na de: ha a lakosság ezt nem finanszírozza, hogy lehet mégis? Hát állampapírok eladásával – de ez nálunk szerencsésebb országoknak sem jön össze mostanában. Egyre nagyobb kamatokat kell ígérnünk – ami elviheti a költségvetés bevételeit. Annyira, hogy a tanárok, nyugdíjasok, nővérek, önkormányzatok helyzete kerül komoly veszélybe.

Ezt úgy tűnik, sikerült kivédeni. Az euró árfolyama nagyjából rendben van, a piacok pedig láthatják, hogy nem rettegünk. De hitelt nem vettünk fel – ismétli újra – és ha mégis úgy lenne: ez olcsóbb, mint az államkötvények.

Költekezni viszont nem szabad – ez a pénz nem erre van, hanem vésztartalék.

Tegnap határozott igény volt a szerződések megismerhetőségére: ezt ő természetesnek tartja. Hamarosan megy a levél Strauss-Khannak, Veres János ezt is be fogja mutatni.

De ezzel együtt az elhúzódó gazdasági válságra kell készülni. Ez ellen két eszköz van: adóemelés (nem akarja ő sem), vagy kiadáscsökkentés. Ami most jön, háta közepére sem kívánja. 2008-tól nyugodtabb éveket remélt a kormány – hát nem ezek jönnek.

Kéri, fogadják el a megszorításokat: nem jók, de ezek vannak.

Sokra becsüli mindazok nyugalmát, akik támogatják a szükséges megszorításokat. A miniszterelnök nem szeretné, ha a legalsó rétegeket érintené kellemetlenül a megszorítás – keresik majd a megoldásokat.

És most nincs más lehetőség, mint az összefogás – minden területen. Újabb csúcsot javasol, ezúttal gazdaságit: amit az illetékes bizottság fogadna be – ha parlamenti terepen akarnak a többiek eszmét cserélni, ám legyen. De legyenek itt a kamarák képviselői, munkaadók, munkavállalók, pártok – utóbbiak konkrét programmal, számokkal: hogy lássa mindenki, komolyan veszik a helyzetet (újabb piszka a Fidesznek).

A kormány erre a maga részről ezermilliárdos csomaggal készül – de nem esnek kétségbe, ha a magukénál jobb ötlettel áll elő más -beépítik azt. Nincsenek presztízskérdések, csak a haza számít.

Eredetileg ennél többet nem akart mondani. Most mégis kell, bár nem a válsággal nem összefüggésben. A dunaszerdahelyi eseményekről szól: nem világos, mi volt a magyar szurkolók bűne – elkövettek valamit, vagy egyszerűen csak magyarok voltak. Jó lenne hinni, hogy nem utóbbi okról van szó: jó lenne hinni, hogy ilyesmi nem történhet az EU-ban. A kormány illetékes szervei alapos vizsgálatot kérnek a szlovák kollégáktól – és indokokat a történtekre.

Söpörni kell ugyanakkor a saját portánk előtt is: nincs az ugye rendben, hogy magyar rendezvényen szlovák zászlót égetnek. Ezt mi itt kikérnénk magunknak, mert sérti a magyar nemzetet. Szélsőségesek ne írják a történelmet – kéri.

A többség nem így akar élni Magyarországon – de elvárjuk, hogy ugyanígy forduljon a magyar nemzet irányába. Azt a gyanút is kerülni kell, hogy nemzetiségi előítélet állhat bármilyen törvény hátterében, így nem szabad nekünk sem engedni semmilyen csábításnak – mert tragédiákhoz vezethet a hasonló tónusban született válasz.

11:02

Kezdünk, egyelőre a formaságoknál tartunk. Az Alkotmánybíróság és Sólyom László két törvényt visszaküldött a Háznak, a Komárom megyei bíróság igényt tartana Meggyes Tamás esztergomi polgármesterre

Karsai József és Aszódi Pál Frakcióvezető-helyettes lett, az agráriumról és a nyugdíjasokról ma biztosan hallunk.

10:55

Öt perccel az ülés kezdése előtt még nincs számottevő tömeg (a Fidesz igazoltan hiányzik,frakcióülésük van): Kapolyi Lászlót és Kósa Lajost látjuk a folyosókon, rajtuk kívül jószerivel senkit. Béke, csend, nyugalom – elszokhattak a korai kezdéstől.