Határmódosítás

Az RMDSZ kincses Kolozsváron indította útjára a kampányát. A fő üzenet a 2007-ben elkezdett kampányhoz kötődik, amikor Markóék az uniós statisztikai régiók határainak módosítását tűzték ki célul, ami hátterében egy kapkodva összerakott regionális szerkezet áll, összemosva a régiók történelmi hagyományait, kulturális, nyelvi és földrajzi gyökereit.

Első hallásra félő volt, hogy a bárki számára könnyen értelmezhető autonómia kérdése helyett mennyire lesz képes mindenki számára érthetően elmondani a közigazgatás átalakításának szükségességét. Azon túl persze, hogy valóban szükséges.

Az autonómia háttérbe tétele persze nem meglepő, ugyanis Markó Béla és a Szövetség is sok kritikát kapott azzal kapcsolatban, hogy kampányolnak az autonómiával, de a parlamenti ciklusok közben „megfeledkeznek” a kérdésről. A közigazgatási régiók határmódosítása egyfelől nem új keletű kérdés, másfelől kétféleképpen is lehet kommunikálni, ellentétben az autonómiával.

Nemzetiségek és legyek

A románok nagy része az autonómiát mint az állam egységének megbontására irányuló kísérletet értékelik, s nem egy nemzetiség önmegvalósításának lehetőségét. A közigazgatási reform ezért több légy leütését jelenti egy csapásra.

Először is, a statisztikai régiók határainak módosítása nem veri ki annyira a biztosítékot a román társadalomban. Ez azért fontos tényező, mert várhatóan a szélsőjobboldali pártok, mint a PRM és az PNG kevesebb voksot kaphat. Funar és Tudor nélkül a román politikai légkör csak jobb lenne.

Mindemellett a román pártoknál azzal lehet érvelni, hogy Románia elemi érdeke, hogy a fejlesztések olyan régiókban valósuljanak meg, amelyek földrajzi, valamint szociokulturális egységet képeznek. Az uniós fejlesztési pénzek hatékonyabb felhasználását teszi lehetővé az azonos igények megjelenése.

Kvázi-autonómia

Az RMDSZ tervezete egy fejlesztési régió alá venné a történelmi Székelyföldet, amit akár még egyfajta elő-autonómiaként is lehetne nevezni – ennek legnagyobb gátja talán a fentebb említett elcsépeltség. Ezzel szemben az anyagiak tűnnek előtérben lévőnek: a jövő útja a gazdasági fejlődés, ami egy nagyobb méretű társadalmi jóléttel azonosítható.

Ez persze nem jelenti, hogy az autonómia kérdése el lett felejtve. Ahogy Cseke Attila államtitkár nyilatkozta a HírExtrának: olyan érvrendszert kell kidolgozni, ami lehetővé teszi az autonómiát.

Voksolásra várva

Markó Béla alakulata bizakodva várja a voksolást: a jövő elkezdőik, de csak együtt. A probléma persze „csupán” annyi, hogy amennyiben az RMDSZ be is kerül a parlamentbe, a közös magyar érdekképviselet a jól ismert indokok miatt a 2008-2012-es ciklusban sem fog megvalósulni. Ehhez nagyrészt kellett Szász Jenő értelmetlen önfejűsége és Markó Béla pártpolitikai balfogása, már ami a helyek számát illeti.

2004 után 2008-ban is az RMDSZ-re vetül annak a gyanúja, hogy eltették láb alól az MPP-t, a változás annyi, hogy a 2008-as akcióban Szász Jenő kompromisszumképtelensége is közre játszott. Ezen keresztül az RMDSZ moshatja kezeit.

A választásokon az MPP független jelölteket támogat. A polgári párt kampányáról egyelőre sokat nem tudunk, Szász Jenő feladata most inkább a párt egyben tartása, mint a voksvadászat.

Románok

Furcsa helyzetben vannak a román pártok. Szlovákia után már Románia is elkezdte sajnálni Magyarországot. A Ziarul Financiar „Románia vs. Magyarország: nincs adósságunk, de neki vannak útjaik” című cikkében kifejti: ugyan Magyarországnak több mint 1000 km autópályája van, míg Romániának csupán 232 km, azonban a román államadósság a GDP 20%-a, míg Magyarországon ez 67%.

Sólyom László székelyföldi nem hivatalos látogatása alkalmával Traian Băsescu is időzítrett egy hivatalos látogatást hatalmas felhajtással trikolór-arzenállal, megmutatva, hogy ugyan Sólyom többeket érdekel, de attól a főnök még ő.

Ezek csak két példa a sok közül, hogy a szimbolikus kampány már megy. Románia nagy és hatalmas, míg Magyarország – mert Magyarország elleni kampány azért sosem jön rosszul – gyenge és kicsi. A szimbolikus kampány tehát folyik, bár annak kifejezetten lehet örülni, hogy nem valamifajta agresszív, Tudorféle hadviselés történik. Bár Tudor elvtársa, a poszkommunista soviniszta Gheorghe Funar már törvényen kívül helyeztetné az RMDSZ-t.

Sittre Tăriceanuval!

Mindettől függetlenül mosolyogni is van min. Megszokhattuk már, hogy mifelénk sem szeretik a miniszterelnököt, de odáig még nem nagyon fajultak a dolgok, hogy valaki börtönbe akarja záratni a miniszterelnököt azért, mert nem ad fizetésemelést. Emil Boc, a PD-L elnöke viszont pont ezt nyilatkozta: amennyiben a pedagógusok 50%-os béremelését a kormány nem adja meg, a miniszterelnök ellen bűnvádi eljárást kezdeményez a Băsescut is delegáló párt elnöke. A hír friss: sürgősségi kormányrendelettel áprilisra halasztották a kifizetéseket.