A bronzkorban terméskőből és agyagból megépítettek egy teraszt és erre került jóval később a döngölt padlójú, kvarckőből megépített 8 méter átmérőjű és 2 méter magas sírkamra. A létesítmény "földszintjén" hamvasztották el az elhunytat, földi maradványait pedig egy díszes agyagedénybe gyűjtötték, majd a kövek között szétszórták.

A bronzkori kincsek közül a régészek a legérdekesebbnek a másfél méteres nyakláncot tartják, amely 320 arany láncszemből áll. Az egykori ékszerkészítő váltakozva fűzte fel az apró kerek, 2 milliméteres és a nagyobb, árpaszem alakú, 7 milliméteres aranyszemeket. A leletek között egyebek között volt két orsó alakú, napmotívumokkal díszített aranytárgy, ezüstgyűrű, bronzkés és egy fenőkő.

A feltárást irányító Boriszlav Boriszlavov régész szerint hasonló aranyleletek korábban csupán Krétáról kerültek elő. Az aranytárgyak nagy száma és művészi kivitelezése azzal magyarázható, hogy a térség a Kis-Ázsiát, a Balkánt és Közép-Európát összekötő kereskedelmi útvonalak mentén feküdt, ám az ékszereket készíthették helyi mesteremberek is.

Boriszlav Boriszlavov szerint a halomsír feltehetően egy igen magas rangú személy - uralkodó, vagy főpap végső nyughelye volt.

A kurgán kultikus hellyé vált, amikor a Kr.u. II. évszázadban egy falu épült köréje. A sírt hatalmas kőtömbökkel vették körbe, tetejére földet halmoztak, majd három réteg kővel fedték be - ennek köszönhető, hogy a kurgán évezredeken keresztül érintetlen maradt.