Figyelemelterelés? – Jogi csata a parlamentben

Ki, miért? – A politika

Kifejezetten sokat fognak bíróságra járni a volt vagy jelenlegi titokminiszterek, a hozzájuk kapcsolódó politikusok és mindenféle titkosszolgálatok vezetői közül az elkövetkező pár évben (esetleg évtizedben, ha a magyar joggyakorlat gyorsaságát vesszük alapul), mivel mindenki perel mindenkit, közvetlenül vagy közvetve. Az egész hóbelevanc a lehallgatási botránnyal kezdődött, melynek forgatókönyve mára kezd bibliai mérteket ölteni.

Elsőnek természetesen az UD Zrt. ellen indult peres eljárás jogtalan lehallgatás, megfigyelés és egyéb, már ismert finomságok miatt. Ez eddig rendben van, ezzel nem is lenne baj. Bár kissé visszás fényt vet a dologra, hogy a nyomozást a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) folytatja, mivel az UD-nek meglepően sok kapcsolata van a rendőrség felsőbb köreiben, és így lehet csak kizárni azt, hogy a befolyás nem akadályoztatja a nyomozást.

Az ügy viharossá fokozódásának első hullámocskáját Stumpf István (a Századvég Alapítvány elnöke, ismert politológus) kezdte Dávid Ibolya beperelésével, mivel szerinte Dávid indokolatlanul hozta őt összefüggésbe a „legendás” hangfelvételen elhangzottakkal. Ez is egy viszonylagosan elfogadott, de legalábbis érthető lépésnek tekinthető

Folytatást a Fidesz hozta, méghozzá nagy nyilvánosságra vert bejelentésével, miszerint a szakszolgálatok országgyűlési képviselőket hallgattak le (a két volt Fideszes titokminiszterről van szó: Kövér László és Demeter Ervin személyében), és eme szent ügyben feljelentést fognak tenni. A vád szerint Szilvásy György – titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter – törvényes felhatalmazás, illetve az érintett személyek hozzájárulása nélkül kezelte a Nemzetbiztonsági Hivataltól származó titkos információgyűjtéssel beszerzett, lehallgatott telefonbeszélgetéseket. Sőt, rákontráztak: mivel az ügy kísértetiesen hasonlít a három évvel korábban Mucusa-ügy néven elhíresült esetre, így azt is fel kívánják eleveníteni – a per ezúttal a Miniszterelnöki Hivatalt érinti.

Ebből az MSZP sem maradhatott ki, így csütörtökön bejelentette: a Fidesz még három napot kap, hogy megtegye feljelentését, vagy ők jelentik fel az ellenzéki pártot hazugságért (ez egyre jobb, nem?). A Fidesz válaszolt „figyu, mi már ezt hétfőn megtettük, kösz hogy figyeltek” stílusban, ám a valóság – mint mindig – kissé árnyaltabb. Ugyanis a Fidesz tényleg tett feljelentést, de csak jó hírnév sérelme és hivatali visszaélés miatt, de törvénytelen lehallgatásról vagy jogosulatlan titkos információgyűjtésről szó sem esik – tehát a lehallgatás törvényességét nem vonták kétségbe – pedig a párt kommunikációjának központjában ez áll. Egyébként az MSZP szerint Szilvásy bírói felhatalmazásra hallgattatott le egy ”bűncselekménnyel alaposan gyanúsítható árnyék-titkosszolgálati céget” melybe véletlenül (eme kissé cinikusan is értelmezhető szó mindkét pártra „kellemes” fényt vet) került bele a két említett politikus.

A határidő vasárnap letelt (amit a Fidesz figyelmen kívül hagyott, hisz szerintük ők már megtették, amit kellett), így az MSZP erősen javasolta a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, hogy tegyenek feljelentést rágalmak miatt a Fidesz ellen. Ezen az említett szervezetek jelenleg törik a fejüket, hogy megtegyék-e, bár várhatóan bólogatni fognak. Eközben a Fidesz Szilvásy lemondatását szorgalmazza, és kijelenti, hogy ha ez nem történik meg, akkor az egész dologért a hibás egyértelműen (ki nem fogják találni) Gyurcsány Ferenc miniszterelnök.

Az UD és Csányi

A legújabb politikai trendet átvéve, az UD is beszállt a pereskedésbe: ők különböző újságírókat és médiumokat perelnek (többek közt a HVG-t), a cég jó hírnevének megsértése és valótlan állítások miatt – hozzáfűzve pár kártérítési eljárást és egy ismeretlen tettes elleni magántitok jogosulatlan megszerzése miatti büntetőeljárást. Futó Barnabás, a cég jogi képviselője szerint a médiumok által emlegetett, az UD-vel kapcsolatba hozott bűncselekmények és politikusok megfigyelése "minden alapot nélkülöz". Az UD-t folyamatosan hagyják ott megbízói, presztízse kártyavárként omlik össze. Természetesen emögött is politikai és üzleti érdekeket látnak (ezen nem is lehet csodálkozni), de saját „botlásaikat” teljes mértékben tagadják. Egy komolyabb házkutatás-razzia is megesett a cég berkein belül, ami szintén pereket indított el – itt csatlakozott a képbe Csányi Sándor is.

Magyarország leggazdagabbnak tartott embere nem feljelentést, csupán panaszt tett, mert a házkutatás közben lefoglaltak olyan szervereket is, amik a tulajdonában lévő BONITÁS-cégcsoport szerverei voltak, melyek magánérdekeltségei, termelési, kereskedelmi, pénzügyi adatokat tartalmaznak, és amelyekhez így a NNI-nek nem volt joga. Csányi nyomatékosította, hogy nem az UD ellen indított akcióval van baja, csak saját szerverei lefoglalását sérelmezi, melyeket az UD Zrt.-nél, mint üzemeltetőnél tárolt, és amiknek semmi köze az ügyhöz. Kifogásolta azt is, hogy nem kapott jegyzőkönyvet a NNI-tól a lefoglalt adathordozókról, és hogy panaszával sem olybá tűnik, hogy törődnének.

Miért?

Kivizsgálják még Almássy által sajtóközleményben bejelentett emberrablásos ügyet, valamint a botrány gyűrűzése is újabb perekre ad bőséges lehetőséget. Ha ezzel a tisztelt ház célja az egyre több frissen végző jogász munkanélküliségének csökkentése lett volna, akkor még egy nemes gesztusként is értékelhetnénk, de erősen gyanítható, hogy más áll a háttérben. Nevezetesen a lehallgatási ügy mélyebb rétegeinek elkendőzése. Bevett szokás az, hogy dobnak a nagyérdeműnek egy csontot, amit lehet rágcsálni, miközben gyorsan eltüntetik azt, ami van annyira kényes, hogy senkinek (értsd odabenn senkinek) nem lenne jó, ha nyilvánosságra kerülne. Így tettek most is, mi meg ráharaptunk. De reméljünk, hogy nem minden kutya éhes, és van, aki továbbra is figyel.