2022. október 1. - Malvin

A BKV következmények nélküli vállalat

Az új paraméterkönyv bevezetésével elviekben javult a tömegközlekedés. A jóakarat vélelmezése megkívánja, hogy így gondoljuk. Ehhez képest azonban a munkába jutás csak körülményesebb lett. Nem elég, hogy ritkábban járnak a buszok, de ha egy kimarad, akkor
2008. szeptember 25. csütörtök 18:01 - Molnár Miklós
A múlt hét egyik reggelén gyanútlanul állok a megállóban. A „gyanútlan”-t persze csak nagy jóindulattal lehet kis túlzásnak mondani, hiszen a busz általában bent szokott állni a végállomáson, amikor a már bejáratott villamossal elérem az Árpád híd budai hídfőjét. Ezen a reggelen azonban minden más volt. A busznak hűlt helye, s nem sokkal odébb egy igencsak furcsán álló, bal oldalára támaszkodó Ikarus vesztegelt, mögötte pedig a jól ismert „Műszaki zavarelhárítás” feliratot viselő autó állt. A buszvezető és a szerelő pedig valamit nagyon nézett a hátsó ajtónál.

Eddig még nem is lenne feltétlen probléma. A viharfelhők akkor kezdtek gyülekezni a fejem fölött, amikor a roncs közelébe érve láttam, hogy az egy 137-es, és mivel közel-távol nem volt egy se hasonló számozással, egyből tudtam, hogy ez lenne az a busz, ami fölvinne a hegyre. Optimista ember lévén most is előkaptam a tarsolyomból a jó öreg mondást: a tonhal megy elől, a remény hal meg utoljára. „Csak beindítják valahogy, elmegy az a busz olyan ajtóval is, amit nem lehet kinyitni… Csak az a fránya kerék ne nézne ki olyan furcsán.” – lökdösték egymást a gondolataim. Az indulás időpontjának közeledtével egyre csak távolodott az esélye annak, hogy életet leheljenek a nyugdíjazását váró vasba.

Egyre több kolléga van a megállóban. Már öt perce el kellett volna indulnunk. Egyszer csak befordul a híd alá a megváltást jelképező robosztus gépezet. Már-már az is felér egy csodával, hogy beáll az indulásra kijelölt helyre. És most jön a hidegzuhany! A sofőr leállítja a motort, kiszáll a fülkéből, egy-két utas kérdésére szinte magától értetődő flegmasággal vállat rándít és elhagyja a gépjárművet.

Nem elég, hogy máris elkéstem, megfagytam a korán jött tél csípős hidegétől, még azt is le akarják nyomni a torkomon, hogy nem indul el a busz. Egyébként is húsz percenként indítják a járatokat, egy kimaradásával ez az idő pillanatok alatt negyven perce dagad. Amekkorára az orrom a 0 Celsius fok körüli hőmérséklettől.

De végül sikerül elindulni. Mintha mi se történt volna, elhagyjuk a végállomás területét és haladunk a Főváros remek minőségű útjain. Az első megállóban ismételten néhány, a jegy, illetve a felnőtt bérlet horribilis árának ellentételezése végett jogosan elvárt, utasbarát szolgáltatást remélő utas akad ártatlan sofőrünk útjába, aki a jól begyakorolt tornamozdulatok árnyékába bújva jó nagy ívben elkerüli a konfrontáció legapróbb lehetőségét is.

Egy-két kósza gondolat

A kollégákkal karöltve a hosszúra nyúlt beérkezés alatt egy gyorsan összehozott ötletbörzét tartottunk. Azokat a javaslatokat, miszerint egy hasonló esetben, mint ami minket ért, szinte felesleges is megemlítenem, de azért csak dióhéjban: a következő járat induljon el a kimaradó helyett, hogy az utasközönség ne szenvedje kárát annak, hogy a bevételt nem korszerűsítésre fordítja a vezetőség. De ha már nem tud elindulni semmi, mert nincs elég busz, akkor legalább valakit küldjenek oda, hogy szóljon!

És ha már buszon vagyunk, mindenkiben felszakadtak a régi sebek, a rossz tapasztalatok, amelyeket nehezen sikerült elfelejtenünk, ismét előtérbe tolultak. Az éjszaka önmagában is sok veszélyt hordoz, főleg, ha az ember egy éjjeli járaton utazik. Sok a részeg, a büdös ember. Akiket el-elviselünk, csak ne kelljen egy légtérbe tartózkodnunk velük. És ez nem prűdség, hanem alapvető emberség és a köz tiszteletének kérdése. A szabályok szerint illuminált, illetve a jármű tisztaságát és más emberek jó közérzetét veszélyeztető személy nem veheti igénybe a Budapesti Közlekedési Vállalat szolgáltatásait. Amint egy olyasvalaki, akire bármilyen mértékben illik a korábbi leírás felszáll a járműre, azt a sofőrnek joga, sőt, kötelessége leszállítani. De valamiért mégsem teszik meg… Pedig elvileg tisztában vannak vele, hogy ez a feladatuk, hisz a szerződést ők is aláírták és tudták, mit vállnak egy éjszakai számmal a jobb fizetés érdekében.

Szó se róla, bizonyos szempontból megértem őket, de azt gondolom, jogosan várjuk el, akik fizetünk azért, hogy A-ból B-be tömegközlekedéssel jussunk el, hogy ő elvégezze a munkáját a mi érdekünkben.

Ezért követelem, hogy megkapjam azt, ami jár!
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Gondolataink témában
Szívesen látná Orbán Viktort köztársasági elnökként?
Szó sem lehet róla
Jobb lenne, mint miniszterelnökként
Teljesen hidegen hagy
Csak, ha nincs más elfogadható jelölt
Igen, alkalmas a posztra
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását