Hogy miért vesz fel egy ország hiteleket annak nyilván több oka is lehet, (pl. nagyszabású gazdaságfejlesztési program), ám e mögött nyilvánvalóan a forráshiány áll: nincs elég pénz a kasszában. Normális esetben a hitelből olyan fejlesztéseket tud végrehajtani, amik segítségével nő a bevétele, korszerűsödik az ipara vagy mezőgazdasága, esetleg átalakul az egész gazdasági szerkezete. E miatt több lesz a bevétele, így a hitelt és persze azok kamatait képes lesz visszafizetni.

Na de, ilyen normális eset csak „normális” (értsd, átgondolt, ésszerű) politikát követő országokban lehetséges. Az eladósodáshoz sokan azt gondolják, az ostoba politika vezethet. Vagyis, ha a politikai nem mer szembenézni a társadalommal, és saját hatalmának féltése miatt inkább kölcsönöket vesz fel, minthogy hozzányúljon egy olyan programhoz, ami a népszerűségét ugyan csökkenti, ám hosszú távon jó a gazdaságnak és így előbb-utóbb az egyénnek is. Ennek elkerüléséhez persze előrelátás és komoly szakmai tapasztalat lenne szükséges. Ám a helyzet nem ilyen egyszerű. Az eladósodásnak más oka is lehet.



De mi is az eladósodás?

Eladósodás akkor következik be, ha az adósságok összege gyorsabban növekszik, mint az a forrás, amelyből a hitel adott törlesztő részlete és az aktuális kamat fizetendő. Ha egy ország a nemzetközi hitelforgalomban tartósan hiteleket vesz fel, ám ennek visszafizetésére már nem képes saját erejéből (illetve csak óriási társadalmi-gazdasági áldozatok árán), akkor igazi adósságcsapdáról beszélhetünk: az országnak arra kellenek a további hitelek, hogy csak a kamatokat tudja törleszteni.

Mint említettük, az eladósodáshoz nem csupán az országok belső – rossz irányú – gazdaságpolitikája vezet. A világméretű eladósodás kialakulását sokkal inkább a világgazdaság tényezők határozzák meg. Ehhez vissza kell ugrani az 1973-as majd a ’79-es olajválságig. Ekkor az olaj árának hirtelen növekedése hatalmas vagyonokat halmozott fel az olajtermelő országok pénztárcájában. Ez a hatalmas pénzmennyiség aztán a világ vezető bankjai segítségével a nemzetközi hitelpiacokra áramolhatott. Mivel nagy volt a hitelkínálat, olcsó volt a kamat, így fű-fa-virág hitel vett fel.

A lebegtetett hitelek szerepe

A nyolcvanas években azonban a kamatok erőteljesen növekedni kezdtek, mert (már a hetvenes években a pénzpiac áttért az addigi fix kamatozású hitelek helyett a változó (avagy lebegtetett) kamatozású hitelekre. Ez annyit jelentett, hogy innentől a kamatok a valuták árfolyamváltozásaihoz igazodtak (ezt mindenki saját bőrén tapasztalja, aki pl. svájci frank alapú hitelt vesz fel, és változik a törlesztő részlete). Mivel a hitelek 2/3-a amerikai dollárban van, a kamatok növekedése a dollár árfolyamváltozásához köthető. Ez pedig a következő tényhez vezet: az USA nemzetgazdaságának kamatmozgásai meghatározóak a nemzetközi pénzpiacokra.

A kőolaj árának növekedése általános áremelkedést vont maga után az egész világon. Ez inflációt okozott. A ’79-es (második) kőolaj-áremelkedés után az infláció az USA-ban is nőtt, ez a dollár árfolyamát is megemelte. Az inflációt növelte az a tény is, hogy a világgazdaság egyre nyitottabbá vált (kölcsönös a függési helyzet az országok közt), így a magas inflációval küzdő országokból átterjedt az infláció a kevésbé inflálódó országok valutáira.

Az eladósodás másik alapvető kiváltó oka, hogy a hitel felvevő országok gazdasági fejlődése jóval elmaradt a korábban remélt növekedés rátáktól. Persze közvetetten ez is visszavezethető a kőolaj árának emelkedésével. Azoknak az országoknak, akik nem rendelkeztek olajjal, folyamatosan romlott a külkereskedelmi cserearány-mutatója (lásd keretes írásunkat).

Elemzők szerint a hitelt felvevő országok úgy tudták volna elkerülni az adósságcsapdát, ha erőteljesen növelik exportjukat. Ám a feldolgozatlan termékek (ásványi anyagok, energiahordozók) iránti kereslet csökkenése és a világkereskedelem egészének visszaesése miatt erre lehetőségük sem volt.

Magyarország nehéz helyzetben

Magyarország jelenleg a nagyon eladósodott országok közé tartozik. A fenti táblázatból látszik, hogy a világ abszolút mértékben eladósodott országai közt is meglehetősen előkelő helyen állunk. Ha az adósságot a GDP százalékában nézzük, úgy az ötödik helyre kúszunk fel a magunk 61 százalékával. Előttünk Görögország, Olaszország, Belgium és Portugália áll. Az igazán komoly gond azonban az egy főre jutó adósság állomány. Ebben elsők vagyunk.