Dávid Ibolya: az együttműködés alkotmányos kötelességünk

A Századvég héten közzétett felmérése szerint a biztos pártválasztók 3 százaléka szavazna az MDF-re, a teljes népesség körében ez az arány még kisebb. Mi lehet az oka a népszerűség csökkenésnek?

2006. a közvélemény-kutatók csődje volt Magyarországon, úgyhogy helyén kell kezelni ezeket a számokat. A Szegedi Egyetemnek két héttel ezelőtt jelent meg egy kutatása, ami alapján az MDF most 9 százalékon áll, és mi magunk is hasonlókat mértünk. Persze nem szabad hátradőlni, sokat kell dolgoznunk. Abban hiszek, hogy a következetes politika meg fogja hozni a maga gyümölcsét. A politikus legnagyobb tőkéje, a szavahihetősége, a kiszámíthatósága és megbízhatósága. Lehet, hogy egy ideig még megmarad a hazai politikában a populizmus, és lehet például hirdetni egy szájból egyszerre kétfajta ellentétes gazdaságpolitikát, de hiszem, hogy megvan számlálva ennek az ideje. Ma már látható, iszonyú árat fizetett az ország a 2006-os ígéretlicitért, demagógiáért. A választókat nem lehet sokáig orruknál fogva vezetni. Az emberek rádöbbennek előbb-utóbb e felelőtlen politizálás árára, s akkor felértékelődik az MDF szerepe.

Mit gondol az előrehozott választások szükségességéről és esélyeiről?

A bársonyos semmittevésnél még az előrehozott választás is jobb lehet. Ma nem folyik érdemi kormányzás. Három hónapra a Parlament szabadságra ment csak azért, hogy a kormány kitalálja merre tovább, melyik úton… Jelenleg az MSZP és az SZDSZ kezében van a megoldás kulcsa, ám az Orbán-Fodor találkozó után kiderült nincs meg az SZDSZ-ben az elhatározás: először bíznak a kormányprogramban, aztán a szakértői kormányban, és csak legvégső esetben jöhet az előrehozott választás. Most úgy tűnik, a kormány mandátumának lejártáig nem sok esély van erre, s így ismét elvesztegetünk bő két évet. Erre pedig az ország ma nem ér rá. Úgy látom ez után a hat éves kormányzás után egy kemény és határozott konzervatív fordulatra lenne szükség a gazdaság, a környezetvédelem, és a korrupció területén.

Támogatnák az előrehozott választásokat?

Természetesen. Az MDF olyan programmal jutna be a Parlamentbe, ami véleményem szerint jelenleg egyedül jelent megoldást az ország bajaira. Amit a Nemzeti Adószabadság Programban megfogalmaztunk, az a gazdasági élet szereplőinek – és a fellendülésben érdekelt hozzáértőknek – elvárásait 60-80 százalékban fedi. A program sikerességét az is bizonyítja, hogy megjelenésével a politikai és gazdasági szereplők közti közbeszédet is meghatároztuk. Komoly vitasorozatot indítottunk el, mely erősen tematizálta a közbeszédet.

Az adórendszerrel kapcsolatban azért vannak különbségek a gazdasági szereplők elvárásai és az önök programja között.

Mi egykulcsos adórendszerben gondolkodunk, ők kétkulcsosban. Az elmozdulás iránya azonban ugyanaz: személyi jövedelemadó csökkentésre, járulékcsökkentésre van szükség. Ha a változtatás irányában egyetértünk, úgy a százalékok közös nevezőre hozása már egyszerű. Nem állhatjuk a versenyt a világgal úgy, hogy az elvonások nagysága kibírhatatlan, ezért a középosztály egy jelentős részét a leszakadás fenyegeti.

A szélsőségek felerősödése sokak szerint az ön által is említett kormányzati tehetetlenség tünete. Önök hogy kezelnék az elmérgesedő helyzetet?

Az MDF rendpárti. Olyan programmal bírunk, ahol az intézményekbe vettet bizalom különösen fontos. A szélsőségek azokat a bizonytalanságokat használják ki, ahol alapvetően egy rendre épülő társadalomhoz képest problémák vannak. Igaz, ezt a problémát, maguk is idézték elő. A gondot az okozza, hogy a bíróság, az ügyészség, vagy a rendőrség munkája lassan ellehetetlenül. Lassan ott tartunk, hogy egy rendőr bocsánatot kell kérjen a bűnözőtől. Aztán meg jön a Magyar Gárda, aki rendet tesz, mert nincs kemény rendőrségünk. Iszonyú nehéz feladat volt, a kilencvenes években politikamentessé tenni a rendőrséget. Most azonban próbálják szétverni a tekintélyét azzal, hogy ráolvassák az ilyen vagy olyan politikát.

Említette a Magyar Gárdát. Mi a helyzet velük?

Egy félkatonai szervezet felállításának egy demokráciában nincsen helye.

A szélsőségek feltűnését néhányan a szociális háló szakadozásának a jeleként értékelik. Önök hogyan alakítanának a sokat vitatott segélyezési rendszeren?

Már 2004-ben meghirdettük a Segélyért munkát programot. A Parlament többsége nem hajlott rá, mára már egy rendkívül jogos kérése ez a magyar társadalomnak. Sajnálom, hogy hagyják a jogalkotók, hogy a szélsőjobb rátelepedjen erre a kérdésre, és megpróbálják népszavazással kikövetelni a változtatást, miközben magam is látom, hogy a követelés alapja jogos, törvényt kell módosítanunk. Meg kell oldanunk azt, hogy a munkátlanságból eredő segélyeknél legyen egy meghatározott munkavégzési óraszám, nap- vagy hétszám, ami a kifizetés feltétele.

Bárhova nézünk emberi segítségért kiált a világ. Nem kell tehát arra gondolnunk, hogy a közmunka csak árokásást jelent. Ez lehet szociális otthonokban, civil szervezeteknél, vagy civil szervezeteken keresztül a privát világban, önkormányzatokban, de ezernyi helyen végzett akár karitatív tevékenység is. Ebbe diplomások ugyanúgy beletartoznának, mint a képesítés nélküli emberek. Az MDF szeretett volna egy rendkívüli ülést e témában, de a parlamenti többség elutasította az Országgyűlés összehívását.
@@

Mikor lehetne ebből valami?

Két hét alatt lehet törvényt alkotni, csak politikai szándék kérdése. Erős indok, hogy a lakosság 87 százaléka a „munkáért segélyt” gondolatot támogatja. Politikus társaim számtalan esetben mondják, hogy menjünk, kérdezzük meg az embereket erről-arról, most az emberek véleménye egyértelmű. Egyértelműen ma ez az egyik legégetőbb probléma, s ezt nem csupán a napról napra felszínre bukkanó társadalmi feszültségek jelzik. Ez az ország egyszerűen ma nem bírja el azt az irreális alapokon nyugvó támogatási rendszert, amelyet nálunk messze jobb helyzetben lévő országok sem engednek meg maguknak.

Akkor mi a gond?

A politikai ügyeskedés. Pont úgy, ahogy a párt és kampányfinanszírozási törvény esetében. Két hosszú évnyi tárgyalás-sorozat után képes volt az egyik fél végül felállni az aláírásra váró tervezet előtt és azt mondani: nem írom alá. Sajnos tudom, hogy már az eredendő céljuk is az időhúzás, mert valójában nem akarnak megállapodni, ám a közvélemény előtt nem lehet megtenni, hogy nem ülnek asztalhoz. Egyelőre a szociális segély esetében is ez van. Szeptemberben azonban biztosan előkerül a kérdés.

Van esély egy MDF-MSZP koalícióra?

Kemény értékbeli és programbeli elkötelezettségeink vannak a konzervativizmus és a jobboldali politika térfelén. Programok, megoldások mentén kell a parlamenti pártokkal együttdolgoznunk az ország érdekében. Mindazonáltal nem készülünk politikai szövetségre a szocialistákkal, de pusztán azért nem utasítunk el egy-egy javaslatot, mert az balról jött. Nem hiszek a dacpolitizálásban. Ha egy javaslat előrelépést jelent, érkezzen bármely oldalról, akkor meg fogjuk szavazni. Az épeszű megoldások menti együttműködés nem jelenti egyben azt, hogy koalícióra is lépnénk.

Fontos látni, hogy az együttműködés alkotmányos kötelességünk, nem pedig szerelem-szeretet kérdése. Mikor bekerülve a Parlamentbe azt mondják, én nem ülök le ő mellé, nem fogok vele kezet, nem is köszönök, sőt ha lehet, belököm előtte a csapóajtót – ez infantilis viselkedés. Voltam olyan ötpárti egyeztetésen, ahol az egyik képviselő a neki kezet nyújtó másiknak azt mondta, vidd innen a kezedet, a másiknak meg odaszólt „jobb lenne, ha a pártod egy rendesebb embert küldene ide.” A parlamentben jelenleg sajnos érzelmek, indulatok döntik el a politikát. Olyan is! Kárára van az országnak.

Folyik már a kampány?

Persze. Kampány mindig folyik. Más kérdés, mikor idő előtt elkezdik a választási kampányt. Ennek egyértelmű jele, hogy a kormány nemrég felemelte a miniszterek által adható juttatást hétmillióról százmillióra. A hátralévő két évre ez közel hárommilliárd forint lenne! Ezzel az összeggel bebiztosíthatják a nekik szimpatikus Alapítványokat még a választások előtt, ezt hívják „pofapénznek”. Félő, egy újabb hatalmas károkat okozó osztogató-kampány előjeleinek lehetünk ma szemtanúi.

Önök is belekezdtek nemrég egy kampányba: a Zöld Nemzedékért.

Igen, hiszen a közteherviselés mellett két égető kérdés van: a korrupció elleni küzdelem és a környezetvédelem. A környezet-politika nem egy a sok politika közül, hanem a fenntartható fejlődés igényéből kell levezetni a gazdaság- és társadalompolitikát.

Szeretnénk bemutatni, hogyan lehet majdnem mindent alárendelni a környezetvédelmi céloknak. Az egész szemléletet szeretnénk megváltoztatni. Ahogy az adóreformmal is, ezzel is a huszonnegyedik órában vagyunk.

Mit emelne ki a zöld programjukból?

A legfontosabbnak a gyökeres szemléletváltást tartom. Gyárthatunk ugyanis törvényeket, szabályozásokat ezerszámra, érdemi össztársadalmi szemléletváltás nélkül eredményük jóval kevesebb lesz. S a politikának ebben igenis példát kell mutatni. Az MDF ezért szólalt fel többek között az energiatakarékos izzók használatának elterjesztése mellett, hiszen több országban egyenesen tiltani fogják a pazarló, hagyományos izzók használatát pár éven belül. Megdöbbentő, de évente kétmilliárd forintnyi áramot spórolhatunk olyan apró lépésekkel, mint a használaton kívüli mobiltelefon töltők konnektorból való kihúzása. És még sorolhatnám.

Mindemellett ”Válaszd a hazait!” című kampányunkkal szeretnénk tudatosítani az emberekben, hogy a magyar földben termesztett zöldséget vagy gyümölcsöt válasszák, az ismeretlen eredetű de távoli tájakról hozott társaikkal szemben. A kutatások is azt támasztják alá, hogy a helyi mikroklímán termelt növények fogyasztása éri a legtöbbet, s szállításuk sem terheli a környezetet. Ráadásul így a hazai munkát is ösztönözzük valamint nyilvánvalóan környezetkímélőbb húsz kilométerről eljuttatni a vásárlóhoz, mint több ezer kilométerekre fekvő országokból.

Nem unt még bele a politikába?

Hosszútávúszó és hosszútávfutó vagyok. A hitem mellett majd ekkora erőt képvisel a munkámban a dühöm afelett, hogy mivé vált a demokratikus politika hazánkban. Hiszem, hogy be fogjuk bizonyítani, lehet a politikát másként csinálni. Hisztériamentesen, megoldások és programok mentén korrektül együttműködve.