2024. május 22. - Júlia, Rita

Kép, regény, ünnep

A honi képregényrajongó társadalomnak volt egy aprócska ünnepe nemrégiben. Kis helyen, nem sok vendéggel, nem hosszan, de volt. Az első estén mi is körülnéztünk a Margitszigeten. Nem volt rossz, és ezt a műfajt egy nem különösebben kedvelő alanyon is tesz
2008. július 27. vasárnap 12:59 - Szalay Gergely
Úgy tűnik, a marketingen még van mit csiszolni, hacsak nem eleve családias hangulatúra tervezték az eseményt. A helyszínt pókembernek és mangahősnőnek álcázott fanatikusok segítségével szeretnénk megtalálni, de ezt a tervet hamar fel kell adni. Szerencsére a Sziget nem túl nagy, mi pedig kimondottan jó helyen vagyunk, így hamar megtaláljuk a galériának nevezett helyet. Speciel galériára emlékeztet a legkevésbé, de ezt nem is fájlaljuk különösebben: hangulatos, az biztos.

A bejáratnál terebélyes pult fogad: az egyik (ha nem "A") szakbolt kínálata. Szimpatikusan sokszínű a kínálat: a betevő szuperhősök mellett (Denevér- és Pókemberek, mutánsok és kriptoniak) akadnak magyar klasszikusok (természetesen a Füles egykori Rejtő-comicjai, gusztusosan színezve, keménykötéssel), egy-két manga a hardcore olvasóknak, és néhány élvezetes egyéb: német és más európai kiadványok (egy német füzet lelkesen ekézi Hitlert, Magyarországról is élvezetes humorral).

Érdekes: a franciák mintha eltűntek volna. Sehol egy Pif, egy Dr. Justice, vagy valami hasonló. Lucky Luke (kedvenc magyar fordításomban Willám Will, még az Alfában volt), talán Asterix mintha lenne, de ennyi.

Több mint Garfield
A képregény nem csak Garfieldet és Donald kacsát jelenti, ez egy gyűjtőnév, amely felnőtteknek szóló, komoly műveket is magában foglal - hangsúlyozta Rácz András, a Ratius Kiadó vezetője és a Mozaik folyóirat szerkesztője a XV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, a magyar képregény helyzetéről rendezett pénteki kerekasztal-beszélgetésen.
Az eszmecserén részt vett Bayer Antal, a Magyar Képregénykiadók Szövetségének elnöke, a Képes Kiadó igazgatója is. A beszélgetés házigazdája Halmos Ádám, a Nyitott Könyvműhely igazgatója és az Art Comics sorozat szerkesztője volt.
Mint a könyves szakemberek elmondták, a színvonalas képregény néhány éve még hiánycikknek számított Magyarországon, és szinte kizárólag újság formájában lehetett hozzájutni. Bayer Antal szerint ennek okai a ,40-es évekre vezethetők vissza, mikor a sztálinizmus mint "amerikai kultúrmocskot" száműzte a műfajt hazánkból. A hatvanas évektől javult a helyzet, ekkor irodalmi művek adaptációi kezdtek megjelenni képregény formában, majd a rendszerváltás környékén hazánkba érkeztek a nyugati képregények.
"Az elmúlt két-három évben vittük be a műfajt a könyvesboltokba" - jegyezte meg Bayer Antal, aki a megoldás előnyeként említette, hogy a kötet formájában megjelent képregényre máshogy néznek a vásárlók.
MTI


Sebaj, az x-es mutánscsapat kalandjaiból veszek egy darabot (bár ez már nem a klasszikus, hanem az úgynevezett Ultimate verzió, de lényegi problémáimat csak szűk körben díjaznák: maradjunk annyiban, hogy általában kevesebb benne a sötétebb árnyalat, és a humora is tinikompatibilisebb).

Épp egy beszélgetés közepébe sikerül csöppenni: azt próbálják megfejteni, mi lehet a szegényes magyar képregénykultúra kialakulásának oka, miért nincs igazán sok rajongója a műfajnak, miért is nem vesszük komolyan az egészet. Hogy viszonyulunk a képregényekből készülő filmekhez, miért nem tudnak átütő sikert elérni, mekkora összefüggés lehet a magyar képregények klasszikusai és az általános lenézettség közt – érdekes témák, sajnos a gyengécske hangosítás miatt vajmi keveset hallani az egészből. Terveink szerint azért még visszatérünk a kérdésekre, nyugodtabb körülmények közt. Az apropó egyébiránt az új Batman-film, nyilván. De szóba kerül a Hellboy is, ami szintén jópofa alkotás, a második rész talán megkapja a megérdemelt figyelmet itthon is. Lényeg a lényeg: az irodalmi klasszikusok light verziói miatt a mai napig ódzkodva kezelik a műfajt mifelénk: a képregény azoknak való, akik nem tudnak (vagy nem akarnak) olvasni, pótszer, nem egyéb – nagyjából ez az általános álláspont, aminek vajmi kevés köze van a nemzetközi trendekhez.

Kis szünet után jön az új produkció: beszélgetés Helyey Lászlóval és Réz Andrással. Utóbbi érthető, tetszőleges popkulturális témában bevethető Jolly Joker. Helyey azért lazábban kötődik a műfajhoz (nem is igazi rajongója, mint kiderül, de élvezetesen mesél és vannak érdekes gondolatai): szinkronizálta Gerard Depardieut, többek között a képregényhősből átírt Obelix szerepében is, és persze ő marad mindenki Mátyás királya is – bár képregényre csak mostanság kezdték álmodni az álruhás igazságost.

A beszélgetést moderáló Bölöni Kata olykor a két képregényrajzolót instruálja: a két férfit ugyanis éppen most álmodják szuperhőssé/képregényfigurává. A végeredmény tekintetében inkább utóbbi megfogalmazás helytálló. Szerencsére, tegyük hozzá: a sztreccsgatya-köpeny vonal jelentősen szűkítené a lehetőségeket. Arról nem is beszélve, hogy Rézt nem azért szeretjük, mert előnyösen áll rajta a biciklisgatya, és ezt a képen is nehéz lenne tagadni. Se ezt szerencsére a rajzolók is tudják. Támpontot pedig kapnak a beszélgetésből.

Ami onnan indít, ki milyen hősféle akart volt lenni gyermekkorában, illetve minek öltözne be maszkabálon. Réznek King Kong tetszik, a szőke nőt sem engedné ki mancsából (már bocs, óriásgorilláról beszélünk). Helyey nagy példaképként Cartouche-t említi (Jean Paul Belmondo korai szerepe, afféle francia Robin Hood/Tenkes kapitánya, a XVII-XVIII század környékén, Claudia Cardinalera tett emlékezetes hatást. Meg rengeteg mozilátogatóra, mikor friss film volt). A beszélgetés szabadon csapong: szóba kerül Mátyás, aki életében koránt sem volt olyan népszerű, mint a népmesékben, szemben III. Richárddal, akit kifejezetten szerettek az alattvalók, míg Shakespaere meg nem írta a saját verzióját (valószínűleg az ellenoldal érdekeire is figyelve...). Valahogy szóba kerülnek a parodisták is: mennyire nehéz az ő munkájuk, hisz egy ember személyiségének esszenciáját kell megragadniuk.

Mátyás király buborékba'
Újra divat a képregény. Meglovagolva a hazánkban amúgy is nagy hagyományú műfaj feléledését, a Reneszánsz Év alkalmából Mátyás királyról szóló képregényekre írtak ki pályázatot. De nem a régi históriákat kellett megrajzolni, hanem azok alapján egy XXI. századi, közöttünk járó Mátyás-történet megrajzolását várták a versengésbe benevezőktől. A győztesek április 26-án, a könyvfesztiválon kapták meg díjaikat.
Egészen különleges megközelítést kívántak meg a nevezőktől. Eszerint az ábrázolandó történet idején 2010-et írunk. Magyarország államformája: királyság. Az uralkodó a nép által a Duna jegén megválasztott Hunyadi Mátyás, aki természetesen erős kézzel, de igazságosan irányítja az országot. S megint csak magától értetődően olykor álruhát öltve vegyül el a nép között, hogy ellenőrizze, mi történik a városokban, falvakban, aluljárókban, bevásárlóközpontokban, plázákban, hajléktalanszállásokon. A matyaskepregeny.hu honlap ajánlása szerint lehet biciklis futár, segédmunkás, utcazenész, külföldi diák, teherautósofőr, sztepptáncos, kőfaragó. A szervezők azokat a meséket is megadták, amelyek mai környezetbe helyezése feltétele volt a pályázatnak. Ezek: Az okos lány, Mátyás király és a cseh vitéz, Mátyás király és a kolozsvári bíró, Mátyás király Gömörben, Mátyás király lopni járt, Mátyás kovács, Vízkereszt. A lényeg ugyanaz, csak a környezet más. Olyasfajta megközelítés ez, amilyent a festészetben többször használtak az évszázadok során; archaikus eseményeket tettek időszerűvé azáltal, hogy az alkotó korában divatban lévő ruházatba öltöztették a kereszt alatt álló római katonákat, vagy reneszánsz harisnyát húztak az apostolokra.
MTI


Helyey egy édes rigmust is megoszt a közönséggel, a haknikról kivesző parodisták apropóján (tanulságos kortünet egyébként): Megismerni a színészt/a számlatömbjéről – mondogassák, helyesen kijön benne az időmérték. Esetleg ütemhangsúly. Tippeket szeretettel várunk.

Szóba kerül a Mester és Margarita is, (széles körben mozog a társalgás, egy ponton túl nem is jegyzetelek, nem lehet visszaadni. Ráadásul az eső elől behúzódó tömegek miatt egy szót sem érteni az egészből.). Plusz kiderül, hogy Helyey tényleg nincs igazán képben buborékszöveges füzetkékben: bevallja, hogy az Asterixről még szinkron közben sem tudta, hogy eredetileg képregény. Pedig a francia kommunista párttal ápolt viszony miatt néhány képregény itt is létezett: a Vaillant és a Pif révén mehetett Asterix, Pif, Herkules (és ősi ellenségük, Krapulax), és magyarításaik is. Apró döfés a Füles felé: az irodalmi adaptációk sokat ártottak a magyar megközelítésnek: ezek miatt nem tudjuk helyén kezelni az amúgy színes kultúrát sem.

Előkerül az agresszió kérdése is. Réz bevallja, hogy lelkes FPS-játékos (nem képkocka per másodperc, First Person Shooter – lövöldözős számítógépes játékok, mint anno a Wolfenstein). Ez is támpont a rajzolóknak: Réz joviális mosolya mögül olykor kitör az állat (ebből egy gorillába bújt Alien lesz az egyik képen, erős sűrítéssel, de határozottan viccesen).

Másnap Pataki Zitával és Karafiáth Orsolyával beszélgettek, jövőre menjenek Önök is! Jó, és olcsóbban adják az X-szel jelzett mutánsos képregényeket (is).
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Kultúra témában
Szeret színdarabokat látogatni?
Rajongok a színházért!
Amennyiben időm és pénztárcám engedi, igazán örömmel teszem!
Évente egyszer-egyszer megesik
Évek óta nem voltam színházban, de szeretnék eljutni
Évek óta nem voltam színházban és nem is érdekel a dolog
Soha nem voltam színházban és nem is érdekel a dolog
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását