Nem lehet érv az őszi összefogás ellen

Az RMDSZ-szel való elégedetlenségüknek már több éves története van. Mikor fogant az ötlet, hogy egy külön pártot hozzanak létre?

1996-ban lettem független polgármester, 1998-ban tapasztaltam meg a csereháti iskola ügyét, amikor meggyőződtem az RMDSZ kiállásáról, a nemzeti és egyáltalán a magyar ügyek iránt. Gyakorlatilag az első polgármesteri mandátum volt az a környezet, amikor megláthattam, hogy igazából az közösségi ügyek nem érdeklik az RMDSZ-t, az egyéni politikai karrierjükkel, s az ebből fakadó egzisztenciális törekvéseikkel vannak elfoglalva. Az igazán nehéz, a magyarság számára elengedhetetlen közösségi ügyek a háttérbe szorulnak. Ez volt az az időszak, amikor meggyőződhettem, hogy mit is képvisel az RMDSZ. Bár előtte is tájékozódott már az ember, mint diákvezető, és közösségi ember. Voltam a brassói Magyar Diákszövetségnek a vezetője, voltam az Országos magyar diákszövetség elnöke. Mondhatnám az ügyeket: itt a Cserehát ügye, itt a magyar egyetem ügye, az autonómia ügye. Ferenczi polgármester úr és az RMDSZ-es többségű önkormányzat odaadott egy svájci egyesületnek egy két hektáros területet Székelyudvarhely belterületén, ahová a fogyatékos gyerekeknek kellett volna megsegítő iskolát építeni. Ebből a szociális programból a végén egy – fogalmazhatnék úgy is, hogy – az etnikai arányokat megváltoztatni kívánó román cselekvési eszköz lett. Egy árvaházat építettek, ahova a gyerekeket román vidékről hozták, s a görög katolikus, román ajkú apácarend kezelésébe került. Ezek a gyerekek, amikor 18 évesen kijönnek, az udvarhelyi társadalomba fognak integrálódni, ami teljesen mást jelent, mintha a magyar gyerekeket ügyét rendezték volna. Az az európai szociális stratégia (és Romániáé is), hogy az árvaházakat fölszámolják, s az árvaházakra elköltendő pénzt odaadták olyan családoknak, akik árvaházi gyerekeket fogadtak be. Magyarán kihelyezték az árvákat családokhoz, s szerintem ez a helyes megoldás. Udvarhelyen tehát az uniós, s a román kormány stratégiájával is szembe menve mégis árvaházat építettek, egy román ajkú apácarendnek, amely idegen Udvarhely felekezeti hovatartozásától, s egyedüli árvaházként működik egész Romániában. Az árvákat családokhoz kellett volna kihelyezni, a fogyatékos gyerekeknek azonban intézményre van szükségük akkor is, ha nem árvulnak meg. Egy fogyatékos gyereknek ugyanis egyszerre van szüksége gyógypedagógusra, logopédusra, vagy pszichológusra – a családjuk mellett. Az állami magyar egyetem ügyét mindenki ismeri (továbbra sincs akkreditált magyar egyetem Romániában – K. V. D.), a közösségi ingatlanok visszaszolgáltatása ma is várat magára. Az autonómiakérdésnél pedig nincs miről szólni. Ha az uniós csatlakozási szerződést vesszük, akkor gyakorlatilag a székelyföldi vidék szinte halálra van ítélve, mert nem tudja értékesíteni a terményét, sem a tejet, sem a húst, sem semmit. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy a közösségi képviselet nem volt fontos az RMDSZ számára, s ezért én személy szerint az RMDSZ-en kívüli politikai életnek a hirdetője vagyok, immáron tíz esztendeje.

Az RMDSZ egy szövetség, sokszínű a belső gondolkodás.

A neve az, hogy szövetség. Maradjunk annyiban, hogy politikai párt.

Attól még sokan sokféleképpen gondolkodnak. Nem gondolt arra, hogy az RMDSZ-en belül keressen szövetségest?

A szabad demokraták is szövetség, nem?

De igen, csak most az RMDSZ érdekes elsősorban Erdély szempontjából, az erdélyi magyarság jövője szempontjából, s a beszélgetés szempontjából.

Csak a hasonlatot mondtam magának, hogy a szövetség kifejezés még nem mond önmagában semmit. Azt kell megnézni, hogy tartalmilag hogyan működik az egész és akkor látszik, hogy szövetség-e, vagy párt. Gyakorlatilag az RMDSZ kiszorította a másként gondolkodókat, perifériára szorította, s most ne beszéljünk Szász Jenőről. Nagy ember ez a Markó Béla, de hogyan engedhette meg magának, hogy Tőkés Lászlót kizárja az RMDSZ-ből? Tőkés László tiszteletbeli elnöke volt az RMDSZ-nek, s az RMDSZ Tőkés László forradalmi szerepvállalásán épült föl. Azt a Tőkés Lászlót kizárni, akinek köszönhetjük a romániai szabadságot, ha nem is teljes egészében, de részben? Az RMDSZ elpártosodása kényszerített rá bennünket, hogy tényleg demokratikus berendezkedést segítsünk elő a Magyar Polgári Párt életre hívásával, ami megteremtette a választás szabadságát. Ha a Magyar Polgári Pártról beszélünk, akkor ennek jogelődje a Magyar Polgári Szövetség, annak a jogelődje pedig az Udvarhelyért Polgári Egyesület. Az UPE 2000-ben indult az udvarhelyi önkormányzati választásokon. A Magyar Polgári Szövetség próbált indulni 2004-ben az önkormányzati választásokon, de akkor 54 ezer aláírás birtokában elgáncsolt bennünket az RMDSZ. Most viszont a Magyar Polgári Párt megteremtette a választás szabadságát, azaz demokratikussá tette az erdélyi magyar társadalmat, még akkor is, hogyha az első választásokon vagyunk túl. Visszaigazolták a választópolgárok ennek az útnak a helyességét, mert 2008-ban Európában minden társadalomban demokratikus berendezkedést kell elősegíteni. Egyébként, ha egypártrendszerről kell beszélnünk, akkor a kommunizmus továbbélését tapasztalhatjuk.

Ez a továbbiakban is jó ötletnek tűnik, különösen a szórványban? Az RMDSZ Szilágy megyét szokta felhozni példaként, amivel kapcsolatban azt mondják, hogy az MPP indulása miatt nem került a megye élére magyar politikus.

Ez rágalom. Erre válaszként azt mondom, hogy nem indítottunk Marosvásárhelyen polgármester-jelöltet, nem indítottunk Bihar megyében elnökjelöltet, nem indítottunk Nagyváradon polgármester-jelöltet, nem indítottunk Kolozsban elnökjelöltet, Kolozsvárott polgármester-jelöltet. De beszéljünk csak Biharról, meg Marosvásárhelyről, ahol ennek ellenére nem nyert az RMDSZ. Ki tudja azt határozottan állítani, hogy mondjuk Szilágy megyében, aki a Magyar Polgári Párt jelöltjére szavazott, hogy ha nincs az a jelölt, akkor az RMDSZ-re szavazott volna? Lehet, hogy el se ment volna szavazni. Gyakorlatilag a Magyar Polgári Párt azokat tudja mozgósítani, akik az RMDSZ-re már nem mennek el szavazni, mert feladták az autonómia-törekvéseket. Akiknek már nem elég az, hogy román párt-magyar párt, akik ennél többet akarnak. Akik azt mondják, hogy a magyar ügy érdemi képviseletét szeretnénk, akik bátrabb kiállást szorgalmaznak, akik már nem hisznek annak az egyszerű sémának, hogy román párt román érdeket, magyar párt magyar érdeket képvisel. A magyar érdekeket sajnos az egyetlen magyar párt, az RMDSZ az elmúlt 18 évben nem képviselte.

Tehát ha az RMDSZ kiesik az őszi parlamenti választásokon és nem lesz magyar frakció a szenátusban és a képviselőházban, még az is jobb eset lesz, mint közösen indulni?

A Magyar Polgári Párt eddigi megoldási javaslatai bejöttek. Tavaly ősszel azt javasoltuk, hogy legyen külön indulás, legyen verseny az RMDSZ és Tőkés László püspök úr között, mert mind a kettő be fog jutni. Igazunk lett. Az idén tavasszal azt mondtuk, hogy legyen verseny, s igazunk lett, mert 200-zal több önkormányzati képviselője van a magyarságnak, mint 2004-ben volt. Az RMDSZ-nek igaz, hogy 300-zal kevesebb van, mint 2004-ben, de 500-at szerzett a Magyar Polgári Párt. Mindezt úgy, hogy időközben 10, 15, 20%-kal – településtől függ – csökkent az önkormányzati testületek létszáma. Udvarhelyen 21 tagú volt a testület, ma 19. Zetelakán 15 volt, ma 13. Tehát mindenütt csökkentették, a megyéknél is. Így lett 200-zal több magyar képviselő, s 9-cel több polgármester 2004-hez képest. A verseny tehát többleteredményhez juttatott bennünket, mint közösséget. Most, az őszi parlamenti választásokon választási koalíciót javasolok.

Az miért lenne jobb, mint a belső koalíció?

Ha elmondaná, mi az, hogy a „belső koalíció”… Ha megnézzük a törvényeket, a választó választójogi törvényeket, minden mást, akkor értem, hogy mi az, hogy koalíció, választási koalíció. Ha valaki meg tudja nekem terminológiailag magyarázni, hogy mi az, hogy belső koalíció, akkor beszéljünk róla.
@@

Éppen tegnap beszéltem Markó Béla elnök úrral telefonon, s elmondta, hogy ők azt szorgalmazzák, hogy a Magyar Polgári Párt jelöltjei megegyezés alapján induljanak az RMDSZ támogatásával, majd a Magyar Polgári Párt színeiben bejutott képviselők teljes cselekvési szabadsággal bírnának a parlamenti frakcióban.

Azt gondolom erről a belső koalícióról, hogy olyan, mint a nyári Mikulás: nem lehet hinni benne, nincs ilyen.

Megegyezés kérdése, nem?

Ennek nincs is logikája. A mostani választójogi törvény kimondja, hogy választási koalíció vagy 8%-ot teljesít, vagy a 6-3-as alternatív küszöböt kell teljesíteni. (Abban az esetben, ha 6 képviselői és 3 szenátori helyet szerez egy párt/koalíció, akkor is bejut a parlamentbe, ha nem éri el az országos 5%/8%-os küszöböt – K. V. D.)

Az alternatív küszöb a választási koalícióra is vonatkozik?

Igen, és ezt az RMDSZ szándékosan hallgatja el. A 6-3-as alternatív küszöb a koalíciónak bejutást jelent, a 6-3 fölött ahány százalékot teljesítünk, azt mind-mind mandátumra tudjuk váltani. Minden racionális érv amellett szól, hogy legyen választási koalíció. A 6-3-at gond nélkül tudjuk teljesíteni Hargita és Kovászna megyékben, ha összefogunk, ha nincs verseny közöttünk. Ott van 6-3-nál több egyéni kerület, ahol többségben van a magyarság, így megnyerjük a választásokat.

Ezek szerint tehát a verseny nem mindig jó.

Az őszi parlamenti választásokra mi koalíciót, összefogást javasolunk. Ha az RMDSZ-en belül indulunk, akkor van verseny?

Nyilván egy másfajta verseny van, akkor meg kell egyezni.

És a koalíció ügyében nem kell megegyezni?

De, minden bizonnyal.

A koalíció ügyében meg kell egyezni, a belső koalícióban is meg kellene egyezni, csak az a kettő között a különbség, hogy ha választási koalícióban indulunk, akkor el tudjuk azokat az embereket is vinni szavazni, akik az RMDSZ-re nem mennek el a szavazatukat adni. Attól kell, hogy megóvjuk a magyar közösséget, hogy ne kezdjenek el a román pártokra szavazni. Ha csak az RMDSZ-t mutatjuk fel mint kínálat, akkor ez a kockázat fönnáll. Ezért nem volna szabad, hogy az RMDSZ elutasítsa a magyar-magyar koalíciót. Az RMDSZ már az elmúlt tizenegynéhány évben koalícióban volt a Demokrata Konvencióval, a Parasztpárttal, azon belül a liberálisokkal, demokratákkal, szociáldemokratákkal, legújabban most a liberálisokkal kormányoznak – koalícióban. Tehát minden román párttal összefeküdt az RMDSZ, jobboldalról, baloldalról egyaránt. Mitől nehéz neki a magyar-magyar koalíció, miért utasítja el a magyar-magyar összefogást? Ha valaki ezt nekem ép ésszel meg tudja magyarázni, akkor feltartom a kezeimet. Mitől lehet elutasítani egy magyar-magyar koalíciót olyan körülmények között, amikor kockázatmentes a parlamenti választás tekintetében ez a fajta együtt indulás. A 6-3-at könnyedén teljesíteni tudjuk, s az arányokban meg tudunk állapodni, ebből mi nem csinálunk különösebb ambíciót. Mi azt mondjuk, hogy Székelyföldön kapjuk meg azt az arányt, amit a választásokon elértünk, a Székelyföldön kívüli területeken az RMDSZ-re bízzuk, milyen gesztust gyakorol. Csak hamis módon ne hangoztassák ezt a 85-15-öt, mert mi eleve nem indítottunk Marosvásárhelyen jelöltet, hogy Borbély László győzzön. Akkor a marosvásárhelyi szavazatokat hova kell számolni? Nagyváradon nem indítottunk, Bihar megyében nem indítottunk jelöltet. Szatmár megyében sem indítottunk, hogy Csehi elnök úr nyerje meg a választásokat. Akkor azokat a szavazatokat az RMDSZ most felsorakoztatja az ő 85%-ába? A 85-15 is 80-20 reálisan, de ha Székelyföldet vesszük, akkor ez 60-40, vagy 65-35 legrosszabb esetben. Mi ezt a jussunkat kérjük a koalíción belül, Székelyföldön kívül meg azt mondjuk, hogy adjon annyit az RMDSZ a koalíción belüli megosztásban, amennyit jónak lát. Az arányokban meg tudunk állapodni, de a koalíciónak nem értjük az elutasítását.

Mi történik akkor, ha az RMDSZ nem megy bele az Önök javaslatába?

Az erőpolitizálás a többség diktatúrájához vezet. Az RMDSZ ekkor kockáztatna. Az RMDSZ szerintem bele fog menni a koalícióba, mert nincsen ennél racionálisabb megoldás. Amikor mi a koalícióval előálltunk, akkor a választási koalícióval, a magyar-magyar koalícióval akkor ők azért találták ki a belső koalíciót, mert egy koalíciós javaslattal nem lehet szembemenni. Addig, az RMDSZ-en belüli indulást ajánlották nekünk, aztán kitalálták, hogy ezt belső koalícióként is fel lehet tüntetni, ami fából vaskarika, nyári Mikulás. Szerintem a koalíciót az RMDSZ el fogja fogadni. Ha nem, akkor kockáztat, rákényszerít bennünket arra, hogy saját jelölteket indítsunk. Akkor pedig kockáztatjuk az alternatív 6-3-at Székelyföldön, s éppen a székelyföldi szavazatok hiánya miatt lenne kockázatos, hogy az 5%-ot eléri-e az RMDSZ.

Abban az esetben, ha az RMDSZ nem megy bele, nem lenne esetleg jobb ötlet Önöknek engedni?

Mindig a nagyok tudnak gesztusokat gyakorolni. A kicsik amúgy is kicsik, a fiatal amúgy is fiatal, az új amúgy is új. Akkor miért kell annak?

Talán azért, mert a nagyobbat támogatják többen.

Azért önmagunkat nem kell föladni, az életünkre nem törhet az RMDSZ. Mi semmi mást nem kérünk, mint a saját súlyunknak megfelelő képviseleti arányt a magyar-magyar koalícióban. Ez olyan lehetetlen? Az, hogy nincs a Magyar Polgári Párt, ilyet nem lehet kérni. Az RMDSZ-en belüli indulás a Magyar Polgári Párt felszámolását jelentené. Akkor tartsunk tükröt: induljanak az RMDSZ-esek a Magyar Polgári Párt színeiben. Ugyanaz. Sőt, a program szempontjából jobb a Magyar Polgári Párt színeiben indulni, mert mi az autonómia iránt elkötelezettek vagyunk, akkor a parlamenti képviselet ki fog állni az autonómia-törekvések mellett. Az RMDSZ színeiben nem kötelesek ezt a képviselők felvállalni, mert az autonómia eddig sem volt képviselve a parlamentben az RMDSZ által.

Markó Béla szerint Önök fel tudnának vállalni bármit.

Miért ezt erőlteti? Kérdezte a véleményemet. Miért nem mondja Markó Bélának, hogy: „tisztelt elnök úr, teljesen racionális az, amit Szász Jenő mond, egyezzenek meg abban a koalícióban. Nem kér Szász Jenő többet, mint amennyit a szavazatok alapján nekik jár. A 6-3-as alternatív koalícióban matematikailag és politikailag meggyőző a Magyar Polgári Párt ajánlata, nincs ellenérv sem politikai, sem számtani szempontból, tessenek összefogni”.

Elnök úr, Magyarországon többször szóba került, hogy gyakorlatilag Orbán Viktor bábáskodott az MPP létrejöttében, illetve politikájában. Erről mi a véleménye?

Az, hogy nem így van. Az MPP létrejötte körül jómagam bábáskodtam, s még jónéhány elkötelezett ember, s jól tettük. Az egy egészen más lapra tartozik, hogy ideológiailag, értékrendileg közel állunk a Fideszhez, s természetesen hosszú távon szövetségesünk a Fidesz a magyar integráció ügyében. Úgy gondoljuk, hogy nincsen külön határon túli magyar ügy és anyaországi magyar ügy, hanem csak egy magyar ügy van. Ebből a szempontból pedig szövetségesekre, munkatársakra szükségünk van. Mi természetesen az anyaországi politikai palettán megtalálható pártokat nézzük, akkor mi úgy látjuk, hogy a Fidesz kezében van a magyar-magyar ügy, a magyar integráció ügye a legbiztosabb kézben. Éppen ezért mi a Fidesz ilyen jellegű törekvéseit támogatni kívánjuk.