A munkanélküliek dolgozni akarnak

Mióta a BMSZKI, az ország legnagyobb hajléktalanellátó intézménye 2005. végén, Európai Uniós támogatásból Angyalföldön megnyitotta Álláskereső Irodáját, azóta már több mint két és félezer munka- és lakás nélküli ember próbált munkához jutni e szolgáltatáson keresztül.

Naponta, reggelente 100-150 ember ostromolja a kitett legfrissebb álláshirdetéseket, az internet és telefonvonalakat. Többségük egyáltalán nem kap semmilyen segélyt, mert arra jogosultságot sem szerzett, szinte kivétel nélkül hajléktalanok, különböző hajléktalan szállásokon kénytelenek lakni, vagy még oda sem fértek be. Vagyis mi naponta 100-150 olyan emberrel találkozunk, akik szeretnének dolgozni, akár eddigi igen-igen rossz "munkaerőpiaci" tapasztalataik ellenére.

Közülük nagyon sokan – az irodán keresztül – találnak is munkát (Budapesten ez sokkal könnyebb, mint máshol az országban), azonban nem mindegy, hogy milyen munkát. Köztudott, s mi is ezt tapasztaljuk, hogy a munkáltatók többsége nem akar és nem is hajlandó rendes munkaszerződést kötni a munkát vállalókkal.

Nagyon sok az alkalmi, szezonális, egy-egy elvállalt feladatra szóló munkalehetőség, ezek teljesítését követően újra jönnek munkát keresni ügyfeleink. S bizony nem egyszer előfordul, hogy a munkáltató nem fizet, vagy nem fizet a megállapodás szerint – őket "fekete listára" tesszük, de akik keményen elvégzett munka után ilyennel találkoznak, azoknak egy ideig valóban elmegy a kedvük, hogy "ingyenmunkát" vállaljanak.

Eddig több száz hajlék nélküli embert sikerült olyan támogatott képzésbe irányítani, ahol a mai kornak megfelelő szakmát tanulhatnak (személy- és vagyonőr, szakács, könnyűgép-kezelő, NC kezelő, gépi takarító) a jobb elhelyezkedési lehetőségek reményében. De több százan várnak ilyen képzési lehetőségekre, amikor nem a munka nélküli emberek motivációinak hiányával, hanem a támogatott képzések költségvetési kereteinek szűkösségével kell szembesülnünk.

A munkát keresőkön kívül rengetegen vannak, akik betegek, idősek, szenvedélybetegségek rabja, akiknek a hivatalos részfoglalkoztatása, rehabilitációs foglalkoztatása, fokozatos, vagy részleges visszavezetése a munka világába, vagy pusztán értelmes aktivitást fenntartó gondozása tömegesen lényegében megoldatlan.

Nyilván azok a gondok is valósak, melyekről mostanában olyan sokan és olyan sokat gondolkodnak, mi a "terep szinten" inkább ezekkel a gondokkal találkozunk.

Kiadó: Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei