Meszlényi Zoltán 1892. január 2-án született Hatvanban. Esztergomban, a bencés gimnáziumban érettségizett, majd pártfogója, Vaszary Kolos bíboros hercegprímás, esztergomi érsek megbízásából Rómában teológiát tanult a Collegium Germanico-Hungaricumban. Pappá 1915. október 28-án szentelték. Csernoch János bíboros, hercegprímás megbízásából a prímási palotában dolgozott, 1931-ben pedig a főkáptalan tagja, később nógrádi és honti főesperes, illetve káptalani helynök lett. XII. Piusz pápa 1937-ben kinevezte a mindenkori hercegprímás, esztergomi érsek segédpüspökévé.

Amikor az állambiztonsági szervek Mindszenty József bíboros hercegprímást 1948. december 26-án letartóztatták, majd koncepciós perben elítélték, a kinevezett érseki helynököt, Drahos Jánost pedig megölték, ő lett az esztergomi érseki helynök.

1950. július 4-én éjjel az esztergomi prímási palotából hurcolták el az állambiztonsági szervek emberei. Kistarcsára került internáló táborba, ahol elkülönítve őrizték és kínozták. A megpróbáltatások következtében 1951. március 4-én halt meg. Hamvait a rákoskeresztúri Új köztemető területén helyezték el, ahol 1966. június 24-én exhumálták, és az esztergomi bazilikában temették el.

A katolikus egyházban a boldoggá avatás (latinul: beatificatio) a szentté avatási eljárás első része. A szentté avatás (latinul: canonisatio) a pápának az az ünnepélyes kijelentése, amellyel egy halott személyről megállapítja, hogy a megdicsőültek között van, és előírja a szentek jegyzékébe való felvételét. A szentté avatásnak a boldoggá avatás az előfeltétele, ezt követően még két csoda igazolt kimutatása szükséges a szentté avatáshoz. A vértanúk esetében nincs szükség csodára.