A nagy öreg újból az élen

A rendező-forgatókönyvíró a Toldi moziban beszélt az MTI-nek három évvel ezelőtt forgatott, kis költségvetésű független filmjéről, amely azóta több amerikai fesztivált is megjárt, köztük Austiban, Newportban és Seattle-ben díjat is kapott.

Egy kritikusa görög tragédiaként jellemezte a mai történetet. A részeges apa elhagyta három fiát, akiknek még rendes nevet sem adott (Son, Kid, Boy), majd megváltozva új családot alapított és négy fiút nemzett. Akkor kapcsolódunk bele a történetbe, amikor a koporsója fölött összecsapnak a mostohatestvérek indulatai, s ez a bosszú feneketlen örvényébe rántja a két családot.

"A görög tragédiákkal való párhuzam természetesen nem tudatos, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy például a Kidhez csapódó haver, Shampoo karakterében tetten érhető a görög tragédiákból ismert kórus szerepe. Eleinte mulatságosnak tűnő figura, ám végül nagyon veszélyessé válik. Ő a fiúk igazi ellensége, intrikáival ő gerjeszti az eseményeket" – fejtegette az amerikai filmes.

Sonnak, a film legerősebb egyéniségének szerepét Jeff Nichols az Oliver Stone World Trade Centeréből ismerős Michael Shannonra bízta, aki remekel a szűkszavú, törekvő, fivérei iránt apai felelősséget érző férfi alakításával.

"Ha az ember végignéz ezen a városon, a gyapotot ringató tájon, belelát a múltjába. Rengeteg fájdalmat és dühöt hordoz. Olyan ember, aki az érzelmeit nagyon nehezen tudja kifejezni. Elérkezik a pillanat, amikor rájön, hogy nincs visszaút, pedig tudja, hogy nem szabadna tovább folytatni a vérbosszút" – utalt Jeff Nichols a szóváltásból verekedésbe, majd mindkét oldalon áldozatokat szedő gyilkosságokba torkolló tragikus eseményekre.

Hozzátette: valójában lassú a film, ám mivel a végkifejlet előre eldőlt, sokkal korábban, mint ahogy a film története elkezdődött, a tragédia megállíthatatlanul gördül előre.

A Fegyverek és emberek magyar címen bemutatott Shotgun Stories forgatókönyvét 2004 januárjában kezdte készíteni, és szeptemberben nagyjából három hét alatt le is forgatta a filmet, aztán még egy év kellett a befejezéshez.

"A cím, Shotgun Stories hamarabb jött, mint a sztori" – jegyezte meg, hozzátéve, előbb munkacímnek szánta, aztán megmaradt, "bár talán a macsó amerikai filmek rajongói csalódnak, ha akciófilmre számítva ülnek be a moziba."

A film normális emberekről szól, akik nem képesek parancsolni mélyről feltörő fájdalmas indulataiknak, a könyörtelenül őrlő történet vége mégis "reményteli" – fogalmazott Jeff Nichols, elmesélve, hogy szponzorai szerint végül "mindenkit le kellett volna lőni".

Mint bevallotta, korábban keveset tudott a Titanic filmfesztiválról, bár hallotta, hogy nagy respektusa van az Egyesült Államokban. Szakmabeli barátai számoltak be neki róla, akik részt vettek már a budapesti mustrán.

A film fogadtatásával Jeff Nichols nagyon elégedett. "Nem igazán hittem benne, hogy valaha kikerül a világba, és azóta tavaly már Berlinben is bemutatták" – jegyezte meg.

Rendezői előképeként egy klasszikust idézett fel: David Lean 1963-as Arábiai Lawrence című mozgóképét.

"Nagyon kis városban lakom Arkansasban, ahol kicsi a mozi is. Ott láttam a filmet, és lenyűgözött. A végtelen táj fogott meg, a karakterek, a sztorimesélés. Az amerikai független filmben most egy nagy trend van kibontakozóban: videóra forgatni, körvonalazott, de nem pontos forgatókönyvből mindent felvenni, aztán összevágni belőle egy filmet. Én viszont olyat akartam, mint az Arábiai. Filmélményt adni az embereknek. A kevés pénzből, amink volt, ennyit tudtunk megvalósítani" – közölte Jeff Nichols, aki producerként is közreműködött filmje gyártásában.