„Répalopásért halál? Azért nem vagyunk hülyék!”

Török Barna jegyző mellett Nagy Imre, Sajóbábony szocialista polgármestere az aláírója annak a levélnek, amelyet Szili Katalinhoz küldtek az elkeseredett településvezetők problémáik orvoslása céljából, és amely a helyi testület konszenzussal meghozott óhajait tartalmazza.

Polgármester úr, milyen előzmények ragadtatták önt és képviselőtársait a beadvány megfogalmazására és elküldésére?

2006-ban egy brutális gyilkosság történt Sajóbábonyban, és a közbiztonság azóta sem javult a községben, így hát végső elkeseredésünkben fordultunk az Országgyűlés elnökéhez. Az ominózus bűntény után azt reméltük a lakossággal együtt, hogy a bűnöző elemek egy kicsit visszahúzódnak és lapítanak. Ezzel szemben a statisztika és a helyiek biztonságérzete szerint is romlott a helyzet, ezért akadt egy olyan civil csoport, amelyik aláírást gyűjtött annak érdekében, hogy a képviselő-testület tegyen lépéseket azért, hogy javuljon a közbiztonság. Természetesen konzultáltunk a Polgárőrséggel és a rendőrséggel, és arra a megállapodásra jutottunk, hogy mivel a törvényi háttér nem minden esetben biztosít olyan lehetőségeket a végrehajtó szervezeteknek, hogy a helyzet javulhasson, ezért a törvényhozáshoz fordulunk. A házelnök asszonyhoz címeztük levelünket, amelyben nem csak a halálbüntetés visszaállítását szorgalmazzuk, hanem azt is kérjük, hogy a közfeladatot ellátó személy kapjon nagyobb védelmet, vagy erősítsék a tanúvédelmet, illetve szigorítsák a Btk-t akár a büntetési tételek megduplázásával is. Azt is leírtuk viszont, hogy nem szeretnénk, ha a megerősített rendőrség túlzottan beleszólna a helyi civil szervezetek tevékenységébe.

Hány lelkes a település, és hány rendőr teljesít szolgálatot?

3200 főre jut 3 körzeti megbízott, ami nem fedi le a 24 órás, állandó rendőri jelenlétet. Borsodban a rendőrség eredményessége országos viszonylatban mindig az élen járt, nekünk sem a dolgozó rendőrök munkájának hatékonyságával van bajunk, hanem a létszámukkal. Idén januártól a rendőrség és a határőrség összevonásával némileg emelkedett a létszám, amint nap mint nap tapasztalják a sajóbábonyiak is.

Ennek ellenére levelükben az áll, hogy az emberek félelemben élnek, mert egyesek büntetlenül járnak lopni a mások kertjébe, a segélyek kifizetésekor pedig részegen ordibálnak az utcán. Az ilyen típusú szabálysértések elkövetőivel szemben csak van eszköze a rendőrségnek?

Amikor biztosítható a jelenlét, általában intézkednek is a rendőrök. Viszont emelkedett a betörések száma, ami miatt elégedetlen a lakosság. A félelemben élés egyik formája, hogy például amikor a rendőrség azt kéri, hogy a lakosok tanúként segítsék a munkáját, akkor az emberek elzárkóznak a bűnöző elemek rájuk gyakorolt pressziói miatt. Vannak olyanok, akik nem hajlandók a boltban vagy a postán sorba állni, ordibálnak, és ha valaki ezt szóvá meri tenni, akkor a rendbontók ezt a maguk módján úgy teszik szóvá, hogy végül a becsületes állampolgár szégyelli magát.

A beadványukban szerepel, hogy „A bejelentés egy bizonyos népréteghez kapcsolódik, de leírni, kimondani senki nem meri, hiszen aki ezt megteszi, megbélyegzik". A cigányokról van szó?

Elsősorban igen. Sajóbábonyban 4-600 roma él, és természetesen ők is rétegződnek. Vannak köztük gazdag emberek, közülük 4-6 Mercedesszel jár. Megjegyzem, a magyarok közül csak egynek van Mercedese. Magyar embernek nincs Audija és BMW-je, csak a romáknak. Ezek az emberek általában az ország más pontjain kerülnek összetűzésbe a törvénnyel, de mi szembesülünk ezekkel a dolgokkal. A cigányság másik rétege elszegényedett, és nem akarják tudomásul venni, hogy a szakképzetlenségük és a szociális helyzetük miatt eléggé perifériára szorultak. Ugyanakkor irritálja a lakosságot, hogy az ő nettó jövedelmük ugyanannyi, mint itt egy köztisztviselőé. Ez ellenérzéseket szül azokban, akik mindenért adóznak, normálisan nevelik a gyereküket, nem pedig bűnözésre. Problémát jelentett az is, hogy a vasazni(fémlopásra a szerk) induló teherautót gyermekkorú vezette, akit viszont nem lehet büntetni. Igen ám, de egyik gyerek sem az uborkafáról esett le, a szüleik felelősek értük.
@@
Megvádolták már önt vagy képviselő-testület tagjait, hogy előítélettel viseltetnek a romákkal szemben?

Nem vád, de megjegyzés elhangzott a parlamenti bizottsági ülésen is, hogy a rasszizmus határát súrolja a beadványunk. Időnként vannak ilyen vélemények. Visszatérve a halálbüntetésre: az észak-magyarországi régióban egy villámszavazás keretében mintegy 700 embert megkérdeztek, akiknek közel 93 százaléka visszaállítaná a halálbüntetést.

Önnek vannak előítéletei?

Nincsenek. Én 18 éve vezetem ezt a települést, tősgyökeres sajóbábonyi vagyok, és az itteni romákat gyerekkoruktól ismerem. Van olyan roma képviselő, akit szintén gyerekkorától ismerek, és a polgármesteri pályám elején éppen ennek a képviselőnek az édesanyját vittem nőnap alkalmából a hadkiegészítő parancsnokságra, mert mind az 5 fia katona volt, akik úgy tudták le a katonaságot, hogy egyszer sem voltak fenyítve. Az ilyen cigány családokról mondom, hogy tisztelet a kivételnek.

Megfordítva: Vannak nem roma elkövetők Sajóbábonyban?

Hát, nagyon kevés. Egy-két százalék.

Azt állítja, hogy önöknél a bűnözés – csúnya kifejezéssel élve – fajspecifikus?

Igen, hiszen Sajóbábonyban a munkahelyteremtést az önkormányzat úgy próbálja megoldani, hogy a területünkön működő ipari park, mint barnamezős beruházás egyre több vállalkozást fogad be, ezért itt nagyon szépen emelkedik a munkahelyek száma, amiből az is következik, hogy a szakképesítéssel rendelkező magyar lakosság, amelyik időnként nehéz helyzetbe kerül, elhelyezkedéskor előnyösebb helyzetben találja magát. Persze, a magyarok között is akad olyan, aki lecsúszott, és nem képes visszakapaszkodni a munkavégzők szférájába. A romák, ha valamilyen kérésüket nem tudjuk gyorsan teljesíteni, vérmérsékletükből is adódóan nagyon gyorsan odavágják: „Akkor menjek lopni vagy betörni?”. Nekik az első megoldás ez, legalábbis ez jut eszükbe.

Fordultak már segítségért valamelyik országos roma szervezethez?

Nem fordultunk. Tudomásom szerint jártak roma vezetők Sajóbábonyban, de más ügyben.

Mit remélnek a beadványuktól?

A halálbüntetés visszaállításában a leghalványabb a reményünk, mivel tisztában vagyunk a Magyarország által is aláírt nemzetközi megállapodásokban rögzített kötelezettségeinkkel. Ez a kitételünk inkább azt szolgálja, hogy odafigyeljenek a többi pontban szereplő kéréseinkre is.