Csekk a Magyar Tengerben – exkluzív interjú Dr. Gruber Attilával

Interjúalanyunkkal a Képviselő Irodaházban találkoztunk. Dr. Gruber Attila szobája otthonosan van berendezve, a polcokon különféle focitrófeák sorakoznak, míg a falat vadászgépek fényképei borítják. Mint később megtudjuk, a képviselő úr nagy szenvedélye a repülés, van is egy saját vitorlázógépe Siófokon. Emellett családi portékat is felfedeztünk itt-ott.

Beszélgetésünk alatt nagy a sürgés-forgás az irodában, hiszen kora délután a Külügyi és határon túli magyarok bizottsága ülésezik, melynek Gruber Attila is tagja.

„Zimmer Ferivel többet nem lehet turistákat idecsalogatni…”

Képviselő úr, ön a városi tanács tagjaként 1995-től, parlamenti képviselőként pedig hat éve képviseli Siófok, Tab és a környező térség lakóit. Ha csak az utóbbi időszak eredményeit, keserűségeit nézzük; milyen lényeges változások történtek választókerületében?

Kezdjük ott, hogy negyvenhárom helység tartozik hozzám, két várossal (Tab és Siófok). Ez utóbbi településsel mint a város tanács tagjai is foglalkozom, így minden fontos fejlesztéssel gyakorlati szinten is találkozom. Ám először hadd számoljak be a környező térség fejlesztéseiről, változásairól! A Koppány völgyében egy amerikai cég fúrásai nyomán gázmezőt találtunk, ami elégnek bizonyult a környék lakossági energiaellátásához. Sajnos azonban ez a készlet kimerülőben van. Igalban pedig végrehajtottuk a gyógyfürdő bővítését. Ez azért jelentős, már évtizedeken keresztül semmiféle beruházás nem történt a községben.
Fontos kiemelni, hogy a part menti települések életében jelentős változást hozhat a völgyhíd miatti teherautó-forgalom átrendeződés. Kényelmes és biztonságos lesz a közlekedés a tó mentén.
Ami Siófokot illeti: itt figyelhető meg a leglátványosabb fejlődés. Ehhez azonban szükség volt a rendszerváltás utáni hullámzó turizmus újbóli felíveléséhez. Ki kellett hevernünk azt a sokkot, hogy Zimmer Ferivel többet nem lehet turistákat idecsalogatni, és hogy a keletnémet-nyugatnémet családi találkozók ideje is lejárt. Most értünk el oda, hogy nosztalgiából jönnek a Balatonhoz azok az egykori NDK-sok, akik a rendszerváltás előtt gyerekként először itt találkozhattak a nyugattal.

Számszerűsítve mit jelent ez? Milyen tendenciák határozzák meg a balatoni idegenforgalmat?

Tavaly egymillió vendégéjszakát töltöttek el a térségben. Átstrukturálódott azonban a vendégek összetétele is: távolról sem németek jönnek zömében. Tömegesen érkeznek például oroszok, és egy holland utazási iroda, a Rainbow Tours érdekeltségei révén a Benelux-országokból is jönnek. Ők főleg fiatalokra specializálódnak, aminek sajnos megvan az árnyoldala. Ezek a fiatalok ugyanis nem a legköltőképesebb társaságot jelentik, és kulturális hátterükben is akadnak hiányosságok, így bőven adnak munkát a közbiztonságiaknak.

A belföldi turizmus is átalakult?

Változott a magyarok üdülési szokása is. Mellettünk vonul el az Adriára sietők had, ám akiknek nincs lehetőségük hosszabb nyaralást tervezni, vagy szeretik minden hétvégén jól érezni magukat, ők áttértek a péntek-vasárnapi vakációzásra, amihez ideális terep Siófok. Felértékelődött és sokakat vonz a Galerius fürdő is, hiszen a városban eddig csak néhány nagy szálloda wellness-részlegében lehet rossz idő esetén fürdeni. Még a Széchenyi-terven megpályázott összegből sikerült három szállodát is felújítani: jelenleg a Vértes, az Azúr és a Residence Hotelben egész évben magas éttermi és wellness szolgáltatásokkal várja az ide látogatókat. Ezeket azért kell kiemelni, mert tágítják az évente csupán három hónapra korlátozódó szezont.

Kis város, nagy tervek
Ejtőernyősök és a műszaki értelmiség

A turisztikai szezon kitolódása a városban milyen fejlesztéseket követelt meg?

Siófoknál esetében többet is. Teljességgel megújult a város főtere: sokkal parkosabb, nyitottabb köztér keletkezett. Idén pedig óriási arculati változásba fogunk: teljesen megújítjuk a víztorony környékét. Építünk egy plázát, a föld alatt pedig mélygarázst helyezünk el. A jelenlegi központi áruház betonmonstruma helyén park lesz. A fő utca egy részét lezárjuk, és sétálóövezetté alakítjuk: kiülős-kávézós hangulata lesz a belvárosnak. Ezzel együtt folytatjuk a járdaépítést is. Megdöbbentő adat, de igaz: a 24 ezres Siófoknak ugyanolyan hosszú járdarendszere van, mint a 70 ezres Kaposvárnak. Így ennek fejlesztése, karbantartása nagy megterhelést jelent a városra.

Hogyan fogadták ezt a siófokiak? Egy pláza felhúzása szinte mindig konfliktusokat szül a beruházók és a lakosok között.

Rendkívül pozitív fogadtatásra talált a koncepció, annál is inkább, mert sokan hiányolták, hogy évek óta nincs semmiféle mozi a városban. Se kerti, se fedett. A helyi fiatalság Székesfehérvárra jár filmet nézni, ami abszurd állapot.

Mi a helyzet a vízparton? Siófokot a legtöbben mégiscsak a Balaton miatt keresik fel..

Valóban. A hajóállomás mellett építünk a strandra egy modern fogadóépületet, kifejezetten a családosok számára. Pelenkázóhelyiséggel, szociális blokkokkal: ez jelenleg egyedülálló a régióban. Ami viszont igazán nagy tétel: megvásároltuk a repülőteret…

Már tervezték ezt egy ideje.

Így van! 1990-ben az akkori önkormányzat meg is vásárolta a kezelői jogot a Magyar Honvédségtől, azonban, mint kiderült, ez a jog csupán a kifutópályára vonatkozott. Az összes épület az LRI tulajdonában maradt. Ezért az önkormányzat végül elállt a szerződéstől. A repülőtér megvásárlása közlekedési szempontból volt fontos. Siófok egyfelől vasúti csomópont – rajta vagyunk a Budapest-Fiume vonalon, másfelől itt fut át az Ukrajnától az Adriáig vezető közút, illetve rendelkezik egy reménybeli tengeri összeköttetéssel, ha a Sió-csatorna hajózhatóvá válna. A teljességhez már csak a légi közlekedés hiányzik. Egyébként a harmincas években Siófokot Budapesttel rendszeres polgári hidroplánjárat kötötte össze.
@@
Hasonlót terveznek most is beindítani?

Nem, mert nem akarunk Ferihegy-1-nek, vagy Sármelléknek konkurenciát, és a várost sem szeretnék kitenni a nagygépek jelentette környezeti terhelésnek. Kis- és közepes gépeket viszont el tudok képzelni, ami egyrészt a minőségi turizmus egyik pillére, másrészt munkahelyteremtő vállalkozás. Tréfásan úgy szoktam mondani, hogy toljuk le Budaörsöt, a repteret, a kisgépek javításával foglalkozó műhelyeket Siófokra. Igény mutatkozik ugyanis repülőtároló helyekre, gépjavítókra, amelyek ideköltöztetésével egy műszaki értelmiségi réteg is kialakulna a városban. Jelenleg ugyanis a környező településekkel ellentétben nő a népesség, ám a lakosság megtartásának egyik kulcsa a több lábon állás. Azt kevesen tudják, hogy itt van a MOL központi terminálja, ez is a műszaki képzettségű réteg meghonosítása mellett szól. A kisrepülők mellett hőlégballonos és ejtőernyős központot is tervezünk, ami illene a város tudatosan kialakított sportos arculatába.

Mi a helyzet az oktatással? Siófokon van felsőfokú képzés, mégsem tartják az egyetemvárosok közt számon…

Egy gimnázium és két szakközépiskola mellett itt van a Kodololányi János Főiskola egyik oktatási központja, ahol gyakorlattal megtámogatott turisztikai képzés zajlik. Új épületben, szép könyvtárral. Hangsúlyozom, itt gyakorlati oktatás folyik, az innen kikerülő szakembereket az eddigi tapasztalatok alapján tárt kapukkal várják a munkahelyeken. Egyelőre nem is látok rá lehetőséget, hogy más egyetemi kar kerüljön ide, már csak a pénzhiány miatt sem. Hosszabb távon viszont elgondolkoznék azon, hogy a tervezett repülőtér-fejlesztések nem követelnék-e meg egy XXI. századi műszaki képzés meghonosítását Siófokon.

„Lezárul egy kormányzati stílus…”

Térjünk át a nagypolitikára! Az ön választókerületét sem kerülte el az egészségügyi reform. Milyen az intézményi háttér?

Siófok és térsége nagyon is érintett az egészségügyi átalakításokban. Tabon egy kiemelt rendelőintézet működik majd, ami képes lesz a térség járóbeteg-ellátását megoldani. Most ugyanis Kaposváron van teljes körű ellátás, de oda nagyon nehéz a közlekedés. Siófokon viszont súlyponti kórház működik, az országos átlagot meghaladó minőségű ellátással. Sajnos itt is kialakultak a várólisták. A sürgősségi ellátás kifogástalan a városban, több gyógyszertár lát el felügyeletet, jó földrajzi eloszlásban.

A vizitdíj ezek szerint nem éreztette hatását.

De igen. Gyógyszerészekkel beszélgettem, ők mind azt mesélték, hogy idős betegek a létfontosságú szereket kiváltják, de a többi szükséges medikumból csak hébe-hóba vásárolnak. S ez a tendencia csak erősödik. Akad háziorvos, aki olyan idős kisnyugdíjasnál, akinek a 300 Ft is gondot okoz, saját zsebből finanszírozta meg a vizitdíjat.
Az emberek egyelőre annyit látnak, hogy ugyanazért a szolgáltatásért többet kell fizetni. Aki jobban belelát a rendszerbe, tudja, hogy az eddigi, munkáltató által megfizetett (a munkavállaló fizetéséből levont) társadalombiztosítási járulékon túl újabb sarc a vizitdíj és a kórházi napidíj. Kevesen tudják, hogy a kormány 240 milliárd forintot von el az egészségügytől és ezt a hiányt a mi zsebünkből pótoljuk. További kompenzáció a volumenkorlát: egyszerűen nem engednek annyi beavatkozást végezni, mint amennyire szükség lenne. A kivont pénzzel pedig egyre kevésbé tudnak elszámolni. Az a páncélkazetta, amibe a műtét során a kisnyugdíjas a családi kincseket helyezi, nem fedi le az azt összeget, amit eddig elvontak.

Horváth Ágnesék azonban azt állítják, hogy a hálapénz, és a szükségtelen orvoshoz járás megszüntetésének egyik eszköze a vizitdíj. Illetve a háziorvosok is többletbevételhez jutnak.

Tény és való, a háziorvosok havonta 100-150 ezer forint plusz bevételt könyvelhetnek el a járulék miatt. Igen ám, de ha levonjuk az amortizációs költségeket, amiket már nem támogat az állam, már távolról sem akkora összeg. Lényeges tudni, hogy a vizitdíj révén a költségvetésben előzetesen kalkulált bevétel is jóval alatta marad a ténylegesnek. Arra az érvre pedig, hogy így nem unalomból ülnek majd az idős emberek a rendelőben csak annyit tudok mondani, hogy most már lehetőség van három hónapra felíratni a gyógyszereket, így értelemszerűen kevesebbszer mennek az idősek orvoshoz.

Megkerülhetetlen kérdés: milyen eredményeket hozhat március 9-e?

Nem mindegy, hogy hányan és milyen arányban tiltakoznak a vizitdíj ellen. Ha éppen csak érvényes lesz a népszavazás, a kormány úgy kezeli majd, hogy tűréshatáron belül maradt az elégedetlenség, és lehet még terhelni a társadalmat. Ha 3-4 millió körüli véleményszám jelentkezik, a kormánynak el kell gondolkoznia azon, hogy egyáltalán kiket is képvisel. Milyen demokrácia az, amikor egy népszavazáson elsöprő tömeggel kinyilvánított közakarat süket fülekre talál?! Ez azonban nem valószínű, hiszen a jelenlegi személycserék azt mutatják, hogy egyre élesebb véleménykülönbségek vannak a kormánypártok között is. Ezzel lezárul egy kormányzati stílus és remélhetőleg sokkal fontosabbá válik a választottak képviselete; mint ahogy ez egy valóban működő demokráciánál alapelv is.