Gáz van! – világgazdasági érdekek és az utolsó óra

„Míg 2007 olyan év volt, amikor a klímaváltozás ügye a megoldandó globális feladatok élére került, a 2008-as évben eljött az ideje annak, hogy összehangoltan cselekedjünk”- jelentette be a főtitkár. A felhívás időzítése nem véletlen: a 2005-ben ratifikált kiotói egyezmény hamarosan elvészti érvényességét, és nemrég tárgyalta az Európai Parlament is az éghajlatváltozás már most érzékelhető következményeit.

Ban Ki Mun szerint a globális klímaváltozás elleni harc csakis közösen, az állami szervek, a magánszektor és a civil szféra együttes fellépésével lehet eredményes. Ennek viszont megkerülhetetlen lépcsője egy új nemzetközi egyezmény kidolgozása, amelyet a Bali szigetén tartott konferencián 2009-es céldátummal határoztak meg. Ez a jövőbeli megállapodás a kiotói egyezmény továbbélését jelentené, vagyis az aláíró államok újra kötelezettséget vállalnának az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésére.

Mi volt Kiotóban? S Bali szigetén?

A kiotói megállapodás hosszú tárgyalásfolyamat eredménye, hiszen még 1997-ben készült el a jegyzőkönyv, amelyet csak 2005. február 16-án léptettek hatályba. Eredője, hogy az 1990-as években egyre több kutatás támasztotta alá a Föld környezeti válságát: az ózonréteg csökkenését, a tengerszint emelkedését, a biodiverzitás csökkenését, és a fokozódó elsivatagosodást. Ezért a megállapodást ratifikáló országok elhatározták, hogy 5,2 százalékkal csökkentik az 1990-es szinthez képest az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Az uniós tagállamok ezzel szemben 8 százalékos mérséklésre kötelezték magukat, hazánk pedig 6 százalékot vállalt.

Al Gore lobbija és az ENSZ nyomása ellenére azonban Amerika nem ratifikálta az egyezményt, sőt Ausztrália is egészen tavaly decemberig kivárt vele, Kazahsztán pedig idén készül az aláírásra. Akadnak olyan államok is, amelyek Amerikához hasonlóan nem hajlandóak társulni a megállapodáshoz (vagy nincsenek meg a belső feltételek a ratifikációhoz): ilyen Törökország, Irak, Szomália, Afganisztán vagy Csád.

Az egyezmény 2012-ben jár le, de már tavaly megkezdődött Bali szigetén a megújításáról szóló konferencia. Az ENSZ szervezésében zajló tanácskozáson több mint 10.000 politikus, szakember és újságíró vett részt, és legfontosabb célja volt, hogy kitűzze, milyen határidőkkel folyjon a következő egyezmény tárgyalása. A kiotói szerződés hosszas globális bevezetése ugyanis megmutatta, hogy bár ez csupán technikai kérdés, mégsem elhanyagolható – ráadásul az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) jelentései szerint az idő is egyre fogy.

A bali egyeztetés egyik fontos tartalmi kérdése volt, hogy a 2009-ben kötendő nemzetközi kontraktus önkéntes avagy kötelező jellegű legyen-e. Washington nem volt hajlandó társulni a kiotói egyezményhez, így ennek megfelelően az önkéntes opció mellett kampányol. További dilemma a gázkibocsátás visszafogásának mértéke: az USA önmagával szemben nem akar nagy elvárásokat megfogalmazni, az EU viszont 2020-ig minden eddiginél drasztikusabb, 20 százalékos csökkentést tűzött ki célul.

Mind a Bali konferenciának, mind Ban Ki Mun bejelentésének közvetett előzménye volt az IPCC által tavaly kiadott Negyedik Értékelő Jelentés, amely a globális felmelegedés egyik, egyre kritikusabbá váló jelenségével, az ivóvízkészletek csökkenésével foglalkozott. Nem véletlenül ugyanez, és a tengerszint emelkedése volt a témája az Európai Parlament szakbizottsága által szervezett rendkívüli januári tanácsokozásnak is. Ahogy az ENSZ-főtitkár fogalmazott: „Most kezdődik az igazi munka. A kihívás óriási. Kevesebb, mint két évünk van arra, hogy kiügyeskedjünk egy megállapodást, amely megüti azt a mércét, amelyet a tudósok állítottak nekünk.”
@@
Kíméletlen klímaváltozás, avagy forrósodik a helyzet

De miért is válik egyre sürgetőbbé a az újabb egyezmény? A globális felmelegedés első jeleit, a sarkvidéki jégtáblák olvadását már 1978-tól kezdve műholdas felvételek révén megfigyelték, de az éghajlatváltozás többi tényezőjét és kiváltó okát csak az utóbbi évtizedben összegezték. Ezek szerint a jégrétegek olvadása csak egy mozaikdarabja annak a tünetegyüttesnek, amit globális felmelegedésnek hívunk.

Ez azt jelenti, hogy emelkedik a földi átlagos középhőmérséklet, megváltozik a csapadék eloszlása, ami beláthatatlan gazdasági és környezeti következményekkel járhat. Az éghajlat stabilitásához ugyanis az kell, hogy a Föld légköréből annyi energia jusson ki, mint amennyi oda (főleg a napsugárzásból, kisebbrészt a Föld belső hőjéből) bekerül. Természetes üvegházhatás nélkül a Föld felszínének átlaghőmérséklete a mai 14 °C helyett csupán -19 °C lenne. Az üvegházhatású gázok mennyiségének bármilyen változása befolyásolja a Föld-légkör rendszer energiamérlegét, megváltoztatja az éghajlatot.

Az üvegházhatás lényege, hogy az üvegházgázok a légkörbe belépő, és zömmel a látható fény tartományába eső napsugarakat nem nyelik el, a földfelszínről visszavert, nagyobb hullámhosszú infravörös sugárzás egy részét viszont igen. Ez a hőenergia az alsó légrétegekben marad. Ahogy nő az üvegházgázok koncentrációja, úgy egyre kevesebb hő távozik a világűrbe, az alsó légkör és a földfelszín pedig egyre inkább felmelegszik.

Hűtőkkel fűtés, vulkánnal hűtés

Eme folyamatot indukáló, legkártékonyabb gáz a széndioxid, amely olyan mértékben került a levegőbe, hogy a Föld északi féltekéjén a bioszféra az utóbbi húsz évben nettó gáznyelőként viselkedik. A kibocsátott széndioxid adja az emberek által okozott gázkibocsátás 80 százalékát. Kártékony gáznak számítanak még az aeroszolok, a metán, és a régi hűtőkhöz, dezodorokhoz használt halogénezett szénhidrogének is, ráadásul ez utóbbi gázfajta évezredekig még a levegőben marad. Fontos megemlíteni, hogy a gázszennyezés 20 százaléka mezőgazdasági tevékenységből származik. Az ICCP szerint a légkörbe került gázok koncentrációja az 1990-es évek derekára érte el csúcsértékét.

A gázok mellett további gondot jelent az esőerdők korlátlan irtása, ami szintén hozzájárul az elraktározott széndioxid levegőbe kerüléséhez. Az esőerdők a csapadékképződésben is lényeges szerepet játszottak, azt általuk párologtatott talajvízből képződő felhők Európáig is eljutottak. A megritkuló felhőzet pedig tovább növeli az üvegházhatást.

Emellett természetes okai is vannak a globális felmelegedésnek: ilyen az óceánok feletti légköri vízgőz-koncentráció, vagy a bioaeroszolok (baktériumok, pollenek) mennyiségének megnövekedése a légkörben. Érdekesség, de a természet ellenfolyamatokat is produkál, ilyen például a vulkántevékenység: az ilyenkor légbe kerülő nagy mennyiségű kén-dioxid megszűri a napsugarakat, ezáltal fékezi a globális felmelegedést.

Üvegház és Fehér Ház
 
Miért is veszélyes a globális felmelegedés? Ahogy az ENSZ szakemberei is figyelmeztetnek rá, ez nem csupán ökológiai probléma, hanem gazdasági (csökken a termőterületek nagysága, csökken az ivóvízkészlet), népvándorlási (sivatagos, aszályos területek elhagyása) és egészségügyi (járványok, vízkészlet szennyeződése a tengervíz által) is. Komoly fenyegetést jelet az óceánok vízszintjének emelkedése is. Ennek egyrészt az az oka, hogy a melegebb tengervíznek nagyobb a térfogata, másrészt a nem úszó típusú jég (szárazföldi jégtakaró) folyamatosan olvad a felmelegedés következtében. Már akadt is olyan atoll Kiribatiban, amit evakuálni kellett az óceán térhódítása miatt. Pár évtizeden belül pedig veszélybe kerülhet Indokína, Hollandia és Florida mélyen fekvő része is, ami pár száz millió ember kitelepítésével járna.

Az idő tehát vészesen fogy, a kiotói egyezmény hamarosan lejár, és ahogy Riccardo Petrella professzor is figyelmeztetett rá: hamarosan eljön az a korszak, amikor a harc már nem az olajért, hanem a vízkészletekért zajlik majd. Ban Ki Mun sürgetése nem alaptalan: az újabb megállapodás nem várhat sokáig. Kérdés persze, a legfőbb gázkibocsátó, az Egyesült Államok változtat-e hozzáállásán. Ha a gazdasági érdekek győznek megint, bekövetkeznek az eddig csak előrejelzésekben, figyelmeztetésekben létező, több tíz millió ember életterét veszélyeztető fejlemények.