Ötletes szerkezetek

A napokban jelent meg a hír, hogy amerikai tudósoknak sikerült áramkört és fényforrást beépíteniük egy kontaktlencsébe, így az a látáskorrigáláson kívül más feladatokat is elláthat a jövőben: szolgálhat monitorként, illetve pilótáknak és sofőröknek segíthet a menettulajdonságok leolvasásában. Az új találmánnyal kapcsolatban felmerül a kérdés: milyen dolgok találhatók még az emberen vagy környezetében, melyeket egy jó ötlettel „fel lehetne dobni”; azaz új funkciókkal ellátni. Mielőtt a sci-fikből ismerős robotok jutnának az eszünkbe, akiknek mindenféle eszközök állnak ki a kezéből-lábából-testéből; meg kell említenünk, hogy csak olyan újítások jöhetnek szóba, amelyek mellett az ember megőrizheti ember mivoltát, és nem válik „géphordozó testté”; illetve, az esztétikai szempontokat is figyelembe vesszük. Az alább említett szerkezeteket remélhetőleg a későbbiekben valaki valóban feltalálja. Lássuk, mivel növelhetnénk kényelmünk és biztonságunk.

Induljunk ki a már említett kontaktlencséből. Az áramkör mellett építhetnénk bele infrakamerát is, hogy mi is lássunk a sötétben, mint a macska; illetve "távcsövet", hogy már messziről észrevegyük, ha mondjuk egy fegyveres rabló közeleg. Még egy hasznos szerkezetet építhetnénk a lencsébe, persze csak akkor, ha már tökéletessé fejlesztették az apró tárgyba szerelt komputert. Egy még apróbb fényképezőgépet helyezhetnénk el benne, s ha már ez is megvan, továbbfejleszthetnénk a rendszert egy arcfelismerő program beiktatásával. Jártunkban-keltünkben a lencse lefényképezné minden szembejövő ember arcát, majd elraktározná az adatokat. A következő alkalommal pedig végigfuttatná az új arcokat az adatbázison, s a rendőrségi ujjlenyomat-felismerő program mintájára jelezné, ha egyezést talál. Így elkerülhetnénk az „Ezt az embert láttam már valahol. De hol?”-érzést: azonnal tudnánk, kivel állunk szemben.

Említettük a monitort is, és ha már monitor, az embernek akaratlanul eszébe jut a billentyűzet. Ha a monitort sikeresen beépítettük a kontaktlencsébe, ki kellene használni annak mobil mivoltát: nehogy már egy „mezei” billentyűzeten pötyögve bámuljuk a szemünkre tapasztott képernyőt. A fejre helyezett elektródák segítségével meg lehetne vizsgálni, az agy éppen melyik betű képét idézi fel, s az egyből megjelenhetne a monitoron. Így Word dokumentumaink vagy e-mailjeink gépeléséhez nem kellene billentyűzetet használnunk. Már ha más hullámokat bocsát ki az agy egy-egy betű felidézésekor. Majd a tudósok megmondják.

@@
Maradjunk még egy kicsit a biztonságnál: a füstérzékelő mintájára kifejleszthetnék az alkoholgőz-érzékelőt, és gépjárművekbe építhetnék. A szerkezet az ember kilélegzett alkoholtartalmú levegőjét a füstérzékelőhöz hasonló hanggal jelezhetné, majd megtagadhatná az indulást, persze, nem úgy, hogy „Nem megyek és kész. Üdvözlettel, az autód”, hanem, mondjuk blokkolná a gázt, vagy nem engedné elfordítani a slusszkulcsot. Így elejét vehetnénk az ittas sofőrök okozta baleseteknek.

A gyilkosságokat, a bántalmazást és az iskolai verekedéseket is megelőzhetnénk. Agresszió esetén a szervezet stesszhormont, azaz kortikoszteront termel; emiatt a lötty miatt fajul tettlegességgé az indulat. Nyugtatóval feltöltött fiolát ültethetnénk be az emberek bőre alá, és az, ha megnövekedett kortikoszteronszintet érzékel, automatikusan adagolná a nyugtatót – a bőr alá ültetett fogamzásgátlók mintájára. Így semlegesítené az agresszióért felelős hormont, a delikvens megnyugodna, és nem ütne meg, illetve lőne le senkit.

A következő szenzációs szerkezet alapja már ma is létezik, így csak azt kell továbbfejlesztenünk. Egy karóraként felcsatolható „egészségmérőről” lenne szó. Az eszköz természetesen nem az időt mérné, hanem a vérnyomást, a vércukrot, a csonttömeget, a szívműködést és a szervezetben található összes fontos anyag mennyiségét. Amint valamilyen, a normális szintet (negatív vagy pozitív irányba) meghaladó változást érzékelne, azt diszkrét csipogással jelezné, például ekképpen: „Figyelem! Megnövekedett rinovírusszint! Náthaveszély!” Így az illető még azelőtt tudná, hogy náthás, mielőtt egyet is tüsszentene; és elejét tudná venni a kínzó betegségnek.

Ha agyalnánk még egy kicsit, biztosan több hasznos szerkezet is eszünkbe jutna. Persze, azoknak lenne a leghasznosabb az agyalás, akik az eszközt utána ki is tudják fejleszteni; de hátha így is kapnak pár ötletet.