Műtétlenkedés és féllábú reform

Paragrafusok a boncasztalon

A 2006 végén elfogadott egészségügyi törvény értelmében minden kórháznak nyilvánosságra kell hoznia saját várólistáit, vagyis azokat a sorrendeket, amely alapján az azonos beavatkozásra váró betegek műtéthez juthatnak. Ezek a listák tartalmazzák a pácienseket jelölő kódszámok szerint az előjegyzésbe vétel idejét és a várható műtét dátumát, így a betegek a kórház weblapja segítségével nyomon tudják követni a lista alakulását. Amennyiben változás van a listában, például az egyik betegnek romlik az állapota és előrébb kerül, bárki kérhetne tájékoztatást arról, hogy miért előzték meg.

Horváth Ágnesék azt várják az új rendelkezéstől, hogy átláthatóbbá válik majd, ki mikor kerül sorra, és így nem lehet hálapénzzel elsőbbséget vásárolni. Január elseje óta a törvény azt is előírja, hogy a kórházaknak fel kell tenniük az internetre a várólistákat, bár egyelőre nincs szankciója a mulasztásnak. Ezt ki is használja az intézmények egy része, hiszen a mai állapot szerint az EFB nyilvántartásában szereplő kórházak több mint a fele nem jeleníti meg a világhálón a várólistáit.

Ahol nyista a lista

Például a szentesi Dr. Bugyi István Kórház, vagy Mohács Város Kórházának kezeltjei nem juthatnak hozzá elektronikus úton előjegyzésükhöz, de az EbF által a nyilvánosságra hozatali követelménynek eleget tevő intézmények között is akad olyan, ahol egyszerűen nem működik a szolgáltatás. Ilyen a makói Dr. Diósszilágyi Sámuel Kórház-Rendelőintézet, ahol a CT vizsgálatokra másfél hónapot várni kényszerülő betegek nem tekinthetik meg listájukat, de a szürkehályog-eltávolításra jelentkezők is csak az országos összesítésből sejthetik, hogy három hónap elteltével kerül sor rájuk.

Mi az oka a törvény féloldalas teljesítésének? Ahogy azt Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség elnöke elmondta, még a nagyobb kórházaknak is komoly gondot jelent honlapjukat naponta frissíteni, a kis intézményeknél pedig erre ennél is kevésbé van kapacitás. Holchacker Péter, az Egészségbiztosítási Felügyelet alelnöke hozzátette, hogy bár a jogi szankciók csak februárra lesznek meg (ekkora dolgozzák ki a pénzbüntetés mértékét az önhibájából vagy azon kívül mulasztó kórházak részére), az ÁNTSZ a soron következő ellenőrzésen már vizsgálni fogja a listák publikáltságát is.

Miért jó mindez?

Az EfB szerdán hozta nyilvánosságra a kórházakra, és legfontosabb műtétekre lebontott várakozási összesítését, amely felemás képet vázol a hazai egészségügyről. S hogy miért volt szükség az országos adatbázis elkészítésére? Ennek egyik okát Kovácsy Zsombor, az EfB elnöke így fogalmazta meg: „Nagy problémát jelent az is, hogy eddig fogalmunk sem volt, milyen hosszúak a várólisták. Nem tudtuk őket összehasonlítani. Egy beteg sorban állt, azt sem tudta, hogy kik vannak előtte, azt sem tudta, hogy mikor kerül sorra, és azt sem tudta, hogy a szomszéd kórházban mikor kerülne sorra.”

A másik fontos törekvés, ami miatt a várólisták nyilvánosságra hozatalát törvénybe iktatták, a paraszolvencia eltörlésének szándéka. Az eredeti elképzelés szerint ugyanis, ha nyilvánosak a listák, akkor a beteg tudta nélkül nem történhet módosítás a sorrenden, illetve minden változás publikus, a hátrébb rangsorolt páciens indoklást kérhet az orvostól. Az átláthatóbb rendszerben Ofner Péter, az Országos Kardiológiai Intézet főigazgatója szerint: „Semmi sem indokolja, hogy egy orvos a saját várólistáját úgy kezelje, hogy azok a betegek márpedig rám várnak, és nem is baj, ha arról a listáról elveszítjük a beteget, mert orvosi-etikai kötelessége lenne átirányítani a beteget egy olyan intézetbe, ahol tudja, a várólista rövidebb.”
@@
Hol műtsük magunk és hol nem?

A 2007 október és december között a kórházak által küldött várakozási jelentésekből készült, szerdán közzétett táblázat szerint szükség is van az orvosok nagyvonalúságára, hiszen óriási anomáliák tapasztalhatóak az egyes intézmények között. S bár összesítésben nem vagyunk sokkal lemaradva a régebbi uniós tagországoktól, sőt, több műtéttípus esetében azonos szinten állunk velük, ez kevéssé vigasztalja a többszörös várakozási idővel rendelkező kórházakba jelentkezetteket.

A legtovább a Budai Egészségcentrum gerincstabilizációs műtétre ácsingózó klienseinek kell várakozniuk, több mint 2000 napot (hat év). A kirívóan hosszú várakozási idő a sajtó figyelmét is felkeltette, ezért az intézmény is intézkedett. A nyilvánosságra hozott EfB jelentésben szereplő adatokkal szemben így már „csupán” két év a gerincgyógyászati beavatkozás ideje. A gyorsítás a többletfinanszírozás eredménye, ahogy az egészségcentrum honlapján is szerepel: „A többi gerincsebészeti ellátó intézettel közösen még augusztus végén ellátási tervet készítettünk, amit az Egészségügyi Minisztérium pozitívan fogadott, s december elején módosította a 2008.-ra vonatkozó intézeti finanszírozás mértékét. A megnövekedett finanszírozás mellett a műtétre való várakozás ideje jelentősen lecsökkent.” Ezt mi is ellenőriztük, az intézmény várakozólistája valóban legfeljebb két éves időtartamot ír elő várakozásként.

A hat év azért is elfogadhatatlanul hosszú idő, mert másutt, így a Békés megyei Pándy Kálmán Kórházban vagy a szabolcsi oktatókórházban egy-két hét alatt elvégzik a beavatkozást. Meghökkentően sokat, majdnem négy évet kell azoknak sorban állniuk, akik a privatizációs botrányáról elhíresült egri Markhot Ferenc Kórházban jelentkeznek térdprotézis-beültetésre. De egy sima szürkehályog megoperálását sem vállalják itt egy éven belül, miközben egy ilyen műtét országos átlag szerint két hónap várakozással megúszható. Szembeötlő még a különbség a méhes daganatok eltávolításában: a vasi Markusovszky Lajos Kórházban negyedévbe is beletelik, míg a páciens kés alá kerül, eközben számos más helyen azonnal elvégzik a kezelést.

Most jobb vagy rossz nekünk?

A kórházak közti differencia, és az irreálisan hosszú várakozási idők kialakulásában több tényező is szerepet játszik. Egyrészt bizonyos intézmények esetében egy ott dolgozó neves specialistára a betegeknek megéri több évet is várni, másrészt sok intézmény rosszul osztja be erőforrásait, így betegpolitikai, szervezési hibából fakad a hosszú idő. Előfordulhat az is, hogy egy-egy szakorvos szándékosan nem akarja rövidebb listájú intézményekbe irányítani a betegeket. Egy biztos, Kovácsy Zsombor szerint minden anomáliát mutató gyógyintézmény esetében ki fogják vizsgálni az okokat.

Az egyes műtéti várakozások idejét tekintve a gerincgyógyászati operációk a legidőigényesebbek, itt 284 nap az átlag, miközben az orrsövény-rehabilitáció országszerte átlagosan két hét alatt megvan. Az uniós statisztikákhoz képest ezek jó eredménynek számítanak, hiszen a legtöbb EU-tagországban például egy MRI-vizsgálat várakozási ideje három hét, és ez nálunk is épp ennyi. Az EU-ban egyébként mindössze négy olyan tagország van, ahol a fent említett műtétek bármelyikét négy hónapon belül elvégzik.

Tudatosítani kell a páciensekben, hogy megvan a szabad kórházválasztás joga, és az őt beutaló orvosnak, háziorvosnak lehetősége van egyeztetni a beavatkozásra rövidebb határidőt vállaló intézménnyel az átvételről. Amíg ilyen ezekkel az alapvető jogokkal nincsenek tisztában a kezeltek, és egyes intézmények is hanyagul veszik a nyilvántartási kötelezettséget, addig kevés jót várhatunk a még több odafigyelést, tudatosságot megkívánó új biztosítási rendszertől.