Hegyi Gyula kalapot cserélt

Verespatakkal kapcsolatban sokat hallhattuk az ön nevét. Az Európai Parlamentből nézve milyen reményeink lehetnek? Megvalósul a beruházás, vagy sikerül megakadályozni?

A verespataki beruházással nem volt nehéz dolgunk az Európai Parlamentben. A 2000-es tiszai ciánkatasztrófa felnyitotta Európa szemét. A nyugat-európai képviselőtársaink már akkor foglalkoztak vele, amikor még nem voltunk uniós tagok. Vizsgálóbizottságot is küldtek a helyszínre. Nekünk azt kellett bebizonyítanunk, vagy felhívni arra a figyelmet, hogy a verespataki beruházás negyvenszer annyi ciánt használna fel mint az emlékezetes 2000-es tiszai katasztrófát okozó létesítmény. Már akkor voltak olyan javaslatok, hogy a cianidos technológiát használó beruházásokat tiltsák be Európában vagy legalább az új bányaberuházásoknál ne alkalmazzák.

Ennek megfelelően magam és képviselőtársaim többször felszólaltunk napirend előtt, kérdésekkel bombáztuk Dimas környezetvédelmi biztost. Nem tűnt eredménytelennek, mert maga Dimas biztos többször elmondta, hogy nem ért egyet a beruházással és igyekszik minden módon megakadályozni. Én a Greenpeace környezetvédelmi szervezettel egy nagy nemzetközi sajtótájékoztatót tartottam 2006 őszén, és közben folyamatosan kapcsolatban voltunk a román környezetvédőkkel, mert ez alapvetően nem magyar, hanem román ügy. Román természeti értékeket akartak elpusztítani, román lakosságot akartak kitelepíteni a helyszínről. Több olyan jogszabály született az Európai Parlamentben ami a mi értelmezésünk szerint immár nem teszi lehetővé ezt a beruházást. Ilyen – többek között – a bányászati hulladék kezeléséről szóló irányelv. Szerintünk más környezetvédelmi jogszabályokkal is ellentétes. Sokat segített, hogy az RMDSZ kapta a környezetvédelmi tárcát, és egy fiatal politikus személyében magyar nemzetiségű környezetvédelmi minisztere lett Romániának. Vele folyamatosan kapcsolatban voltunk. Ma azt mondhatom felelősséggel, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy ez a bánya nem fog megépülni, mint annak, hogy megépül. Azt hiszem a veszélyt sikerült elhárítani. Ez persze nem azt jelenti, hogy ölbe tett kézzel ülhetünk. Azt jelenti, hogy a normát tartassuk be. Ez elsősorban a román hatóságok dolga. Nekünk magyaroknak pedig az, hogy árgus szemekkel figyeljük mi történik, és ha úgy látjuk hogy olyan döntés születik, ami ellentétes az európai környezetvédelmi joggal, a már létező, elfogadott szabályokkal, akkor hívjuk fel rá a figyelmet.
@@
Említette a Greenpeace-t. Együttműködik a civilekkel?

Én azt gondolom, ha valaki környezetvédelemre adja a fejét politikusként, akkor a zöld civil szervezetekkel együtt kell tudni működnie. Ez nem azt jelenti, hogy mindenben egyet kell érteni velük. Nyilván vannak olyan kérdések amiben egy politikus, vagy én személy szerint másképpen látunk. A zöldek nyilván radikálisabbak, keményebbek. De nem azért mert olyan a természetük, hanem mert így tudják magukra felhívni a figyelmet. Ha egy Greenpeace aktivista odaláncolja magát a paksi erőmű bejáratához, akkor nekem lehet más véleményem, akár a tiltakozás lehetséges eszközeiről vagy az atomerőműről magáról. De el kell fogadjam, ha egy kérdésben nem értek velük egyet, egy másik kérdésben – mondjuk Verespatakéban – ettől még egyet érthetünk. Tehát a zöldekkel úgy kell együttműködni, hogy mindenki tudja a maga szereposztását.

Vita alakult ki több szervezet és ön között a civilek szerepéről. Hogy volt ez az ön szemszögéből?

A Védegylet egyik fiatal munkatársa írt egy cikket, hogy indult a választásokon a Humanista Párt jelöltjeként és nem tudott elegendő ajánlást gyűjteni. Szerinte ez is felhívja a figyelmet arra, hogy a pártpolitika milyen borzasztó Magyarországon, és nincs szükség pártokra, vagy legalábbis a mostaniakra nem. Szerintem ez egészen mást bizonyít: azt, hogy mindenkinek el kell dönteni hogy civilként, vagy politikusként akarja-e élni az életét. Szerintem a legroszabb, ha valaki két kalapot tart: időnként a pártpolitikusi, időnként a civil kalapot teszi fel a fejére. Nagyobb siker várható attól, ha mindenki eldönti magában, hogy civil vagy politikai karriert akar befutni, és betartja annak a szabályait, és ha a politikait akkor nem ugrik vissza. Én ezt joggal mondhatom, mivel annak idején, a rendszerváltás után az Amnesty International nemzetközi, emberi jogi szervezetnek voltam az igazgatósági tagja. Aztán a Demokratikus Chartában éltem közéletet. Viszont amikor képviselőnek jelöltek, s az MSZP színeiben indítottak a választásokon, akkor minden civil szervezetbeli tagságomról lemondtam. Ha egy civil belép a pártpolitikába, utána már nem civil. Ez a legfontosabb gondolat talán.

A Demokratikus Charta előtt tagja volt az állampártnak. Akkor önnél is volt imbolygás?

Újságíróként dolgoztam. A Magyar Hírlapnál az újságírók 60 százaléka tagja volt az MSZMP-nek. Magam írtam bele az életrajzba, mert butaságnak tartom elhallgatni. Nem éreztem magam politikusnak attól, hogy nyolcszázezred magammal tagja voltam egy tömegpártnak.
@@

Többször kifejtette, hogy a zöldeknek a baloldalon a helyük és a szocialistáknak kellene megszervezni a politikai képviseletüket. Szeretnék megszerezni támogatásukat?

Természetesen az lenne a jó, ha nem csak azért nyitnánk a zöldek felé, hogy a szavazataikat megszerezzük és aztán elfelejtkezzünk róluk. Az én értelmezésemben a környezetvédelem valóban baloldali érték. Igaz, olyan embereknek is fontos lehet a környezetvédelem, akik nem vallják magukat baloldalinak. Az alapgondolat mégis ugyanaz: fellépni a társadalmi igazságtalanságokkal szemben. A környezeti károknak mindig a szegény emberek, a szegény régiók, a szegény országok az áldozatai. A környezetszennyezés végül mindig lecsorog a szegényekhez. A szeméttelepek mellett mindig a legszegényebbek laknak, a legszennyezettebb levegőben pedig mindig az alsó középosztály. A környezetszennyező iparágakat mindig a szegény országokba telepítik, a környezetkímélő technológia pedig a gazdag országokban van.

A mai zöld mozgalmak és zöld pártok fősodra nem csak napi környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozik, hanem a liberális demokrácia kiszélesítésére, az aktív állampolgárságra és a civilek politikában való részvételére is hangsúlyt fektet. Ez nehezen egyeztethető össze az ön által képviselt állásponttal, ami alapvetően a politika elefántcsonttornyában ülőkre bízná akár a környezetvédelem ügyét is.

Szerintem nagyon nagy szükség van a közéletben zöld mozgalmakra. Azzal nem értek egyet, hogy a jelenlegi pártokat el kellene zavarni, és valami változásnak kellene történnie. Szerintem, ha a civil mozgalmakból – aminek nagyon sok fiatal aktivistáját ismerem – kinőne egy politikai párt ami a választásokon 40 százalékot érne el, akkor ugyanúgy viselkedne a parlamentben, mint a jelenlegi pártok. Egész egyszerűen az ország modernizálásban, a reformokban vannak szükségszerű feladatok. Az egyedüli MSZP-t leszámítva a jelenlegi pártok is civil mozgalmakként indultak, és most politikai pártként szerepelnek. Ez természetes, néhány állampárti politikust, akik vezető szerepet játszottak – ilyen már alig van, talán Horn Gyula volt az utolsó Mohikán – leszámítva mindenki a civil szférából jött, csak miután bekerül a pártpolitikába új szerepet játszik. Ezért tartom naivitásnak azt, hogy ha új politikai pártok jönnek, akkor azok gyökeresen másképpen politizálnának.

Mennyire tudja a zöld gondolatot képviselni egy nagy pártban? Az MSZP-ben többféle irányzat harcol egymással, ezek nem olthatják ki környezetvédelem képviseletét?

Ebben a kérdésben nem vagyok teljesen elégedett. Úgy gondolom a zöld gondolatnak sokkal hangsúlyosabban kéne megjelennie minden politikai pártban. Igazából egyik pártban sem meghatározó az új, környezettudatos gondolkodás. Ehhez két dolog kellene. Az egyik, hogy mindegyik pártban azok akik ilyen elkötelezettségűek legyenek határozottabbak, markánsabbak. A másik, hogy a civilek tegyék félre a politikai pártokkal szembeni averzióikat és legalább konkrét ügyekben tudjanak együtt cselekedni, vagy legalább együtt gondolkodni. Ez lenne a legfontosabb.

Saját pártjával ellentétes álláspontot képvisel az egészségügyi reformot illetően. Ön a holland helyett a belga modellt helyesli. Belgiumban non-profit biztosítók működnek.

Igen, ezt sohase tagadtam. A jelenlegi reformnak három eleme van. Az első, hogy megmarad a nemzeti kockázatközösség, a másik, hogy több versenyző pénztár legyen, ezekkel egyet lehet érteni. A harmadik, pedig a magántőke bevonása. Ez az a kérdés amire azt gondolom, hogy a reform anélkül is működőképes lenne. Igaz, úgy, hogy a magántőke a kisebbik rész lenne, és jelentős társadalmi kontroll van felette elfogadható. Amikor az otthoni frakció javaslatára elmentem megvizsgálni a különböző modelleket, akkor arra a következtetésre jutottam, hogy Belgiumban van egy nagyon érdekes rendszer, amit otthon nem próbáltunk ki. Ez a versengő non-profit pénztárak rendszere. Egyfelől versengenek, hogy több tagot szerezzenek, másfelől a bevételüket 100 százalékban visszaforgatják az egészségügybe. Sajnálom, hogy nálunk nem ez került kipróbálásra. Hozzá kell tenni, mindenütt ugyanúgy szidják az egészségbiztosítást, nehéz ideális megoldást találni.