Továbbra is fontos a rehabilitáció

A pszichiátriai rehabilitáció legfőbb célja, hogy a súlyos mentális betegségekben szenvedő emberek is az egészségesekhez hasonló autonóm életet élhessenek – mondta a Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinikája Rehabilitációs osztályának vezetője az Elme Mater című rendezvénysorozat keretében tartott előadásán.

A címzetes egyetemi docens kifejtette, az elmúlt negyedszázadban jelentős szemléletbeli változás ment végbe a súlyos mentális betegek ellátásával kapcsolatban: míg a nyolcvanas években a betegségből adódó károsodásról, az ennek következtében kialakuló fogyatékosságról és funkcióvesztésről és rokkantságról beszéltek, ma már azt vizsgálják, milyen tevékenységre képes a páciens, s ez milyen társadalmi részvételt tesz számára lehetővé.

A súlyos mentális problémákkal küzdő betegek akut kezelését, már a gyógyszerválasztást is rehabilitációs szemlélettel kell végezni – hangsúlyozta.

Kovács Zoltán Ambrus elmondta, hogy a rehabilitáció során mindig számolni kell a páciens mentális tartalékaival, terhelhetőségével, fel kell mérni motivációját, a külső és belső támogató, illetve akadályozó tényezőket.

A hagyományos rehabilitáció eszközei közül a főorvos kiemelte a munka- és foglalkozás-terápiát, illetve a különböző közösségi terápiás módszereket. A modern módszerek közé tartoznak a különböző készségfejlesztő, kríziskezelő tréningek vagy a pszichoedukáció, amikor a pácienseket és családtagjaikat ismertetik meg betegséggel és kezelésével. Egyre népszerűbb módszer a különböző kognitív funkciók – verbális és vizuális memória, a figyelem, tervezés – célzott fejlesztése.

Tanulmányok alapján az egyes rehabilitációs módszerek sikeressége nagymértékben függ az adott páciens karakterétől, ezért fontos, hogy a betegek a számukra leginkább megfelelő ellátást kapják – tette hozzá.