Életmód

Tudatos nemvásárlók

Szokásos novemberi akciónapjára készül a Tudatos Vásárlók Egyesülete, a Ne Vásárolj Semmit! napra, aminek apropójából arról is kérdeztük a szervezet munkatársát, milyen tényezők alakítják a kezdő vevők, a gyerekek és fiatalok vásárlási szokásait. Természe

Gulyás Emese, a Tudatos Vásárlók Egyesületének (TVE) munkatársa reméli, ha lassan is, de kezdenek átalakulni a vásárlási szokások.

Bízom benne, hogy az ár és minőség szerinti vásárlási szempontok mellé felsorakoznak más, társadalmi, környezeti, egészségügyi szempontok is. Arról keveset tudunk, hogy mennyire tudatosak most a fiatalok, azt viszont igen, hogy hatalmas iparágak próbálják őket meggyőzni és a befolyásuk alá vonni. Vannak olyan reklámügynökségek, kutatócégek, amelyek a fiatal korúak meggyőzésére specializálódtak. Tehát a fiatal tudatos vásárlóknak, ha lehet, akkor még nehezebb dolguk van, mint a felnőtteknek.

Több, általam kérdezett ifjú hölgy véleménye, hogy például a kozmetikumok esetében bizonyos ár alatti terméket nem szabad vásárolni, mert az már rossz minőségű termék. Ez esetben mégiscsak jelzésértékű az ár?

Ez egy speciális kérdés. Jómagam nem vagyok kozmetikai szakértő, viszont a TVE-nek a szakértője szerint az említett összefüggés nem mindig igaz. Számos rendkívül drága termék ugyanazokból a silány alapanyagokból készül, mint az olcsó. Sok esetben az exkluzivitást, a márkaépítésre fordított milliárdokat, nem a minőségi alapanyagokat fizettetik meg gyártók. Persze azért van ellenpélda is. A fiatalok gyakran említik, hogy hiába írják rá a termékre az összetevőket, kevesen tudják, hogy azok valójában micsodák, de például egy ár-érték összehasonlításnál meg lehet tenni azt, hogy mondjuk egy arckrémet vagy sampont leveszek a polcról, és egybevetem a drágának és az olcsónak az összetevőit, amelyeket mennyiség szerinti csökkenő sorrendben tüntetik föl. Látni fogjuk, hogy a legmeghatározóbb összetevők nagyon sok esetben ugyanazok.

Sokszor kevés az ideje az embereknek már magára a vásárlásra is, nemhogy különböző termékek összehasonlítgatására, ráadásul sokaknak nem mond semmit az egyes összetevők neve sem.

Erre is igaz, hogy egy életen át tartó tanulási folyamat. Egyszer el kell kezdenünk, hogy utánanézünk az alapanyagoknak, nem feltétlenül az üzletben, hanem azt megelőzően kiadványokban, interneten, fogyasztóvédelmi szervezeteknél – mint a TVE. Ezt követően elég egy gyors egybevetése a különböző termékeknek, hogy kialakíthassuk a saját igényeinknek és pénztárcánknak megfelelő cikket, amit aztán már rutinosan pakolhatunk a kosarunkba.

Az is fontos, hogyan készülnek az egyes árucikkek. Gondolok most a szegény országok gyermekeinek rabszolgamunkájával előállított termékekre.

Hamarosan megjelentetünk a honlapunkon egy adatbázist, amely először három termékkörben: tejtermékek, tisztítószerek és mobilszolgáltatók vonatkozásában vizsgálja a piaci kínálatot a vállalatok társadalmi és környezeti teljesítménye szempontjából. Ha például rákattintok az egyik mobiltelefonos társaság nevére, megtudhatom, hogy megbírságolták-e a céget a fogyasztók megtévesztése miatt, vagy hogy fenntarthatósági stratégiával rendelkezik-e a vállalat, vagy mit tesz a hátrányos helyzetű munkavállalókért. Egyesületünknek az az egyik küldetése, hogy felhívja az emberek figyelmét: nézzenek a termék mögé.

Egyesek szerint a vásárlás önmagában örömforrás.

Pszichológiai alapvetés, hogy ami belül hiányzik vagy nincsen rendben, azt megpróbáljuk külsőségekkel pótolni. Ugye, amikor vásárolunk, akkor mindig valamilyen tárgyat veszünk magunkhoz, viszont az fontos, hogy miben leljük az örömünket. Ha már vásárlásban keressük az örömöt, akkor örülhetünk annak is, ha mondjuk egy hátrányos helyzetű kézművestől vesszük a portékát, és ezzel támogatjuk a boldogulását.. Más esetben támogathatjuk egy olyan vállalat gyarapodását, amelyik környezetbarát módon termel.

A gyerekek és a tinédzserek vásárlási szokásait nagymértékben befolyásolhatják a reklámok. Mit tud tenni a TVE annak érdekében, hogy korrekt reklámok jelenjenek meg a tömegmédiumokban?

Fontos, hogy a gyerekek jó része már 14 éves kor alatt is rendelkezik zsebpénzzel. Pár évvel ezelőtti kutatások azt mutatták, hogy a 8-11 évesek 60 százaléka, pár évvel idősebbeknek már 75-80 százaléka kap rendszeresen zsebpénzt, amely összesítve pár milliárdos piacot jelent, vagyis ez komoly lehetőség üzleti szempontból. Ez a potenciális vásárlóréteg hatással van a szülői rétegre is; a reklámok gyakran hivatkoznak a gyermekek vélt érdekeire, így próbálnak bizonyos árucikkeket eladni, például mosószert vagy akár autót – tehát nem gyerektermékeket. Ezek ellen a hatások ellen több módon lehet védekezni. Kulcskérdés, hogy legyen megfelelő a reklámszabályozás, hiszen a szülők is rendkívül különbözőek. Nem minden szülő tudja megfelelő módon elmagyarázni a gyermekének, hogy mit jelent pontosan a reklám, milyen eszközökkel próbálja meg őt befolyásolni. Fontos ezen a téren is képezni a szülőket, de a pedagógusokat is. Az említett szabályozás része, hogy valamennyi terméken fel legyen tüntetve a származási hely.

Ez hamis címkézéssel könnyedén kijátszható…

Természetesen csalók, a szabályok alól kibújók mindig lesznek, de abban talán bízhatunk, hogy ez csupán egy kisebb csoportra jellemző. Nagy általánosságban elhihető az, ami a termék címkéjére van írva, és ez egy jó tájékozódási pont. Azt azért tudjuk, hogy Európában sokkal komolyabb munkaügyi elvárások vannak például, mint bizonyos ázsiai országokban, de az is tudható, hogy ha hazai terméket vásárolunk, azzal a hazai gazdaságot segítjük.
@@
A TVE hamarosan a 14 éven aluliakat célzó reklámokat készül vizsgálni. Az erről szóló tervezetben szó esik a fogyasztói szuverenitásról, amelynek a gyerekek nincsenek teljesen a birtokában, lévén, hogy nem önálló keresők.

A gyerekeknek, elsősorban a 12 éven aluliaknak szóló reklámozást komoly etikai viták kísérik világszerte arról, hogy egyáltalán megengedhető-e ez a tevékenység. Itt bukkan fel a fogyasztói szuverenitás fogalma, amely azt jelenti, hogy a vásárló érett személyiség, értékelni tudja a termékről közölt információkat, azokat képes feldolgozni, hogy valóban rendelkezésére állnak a döntéséhez szükséges információ, valamint hogy a potenciális vásárlónak van-e választási lehetősége.
A tudományos kutatások azt bizonyítják, hogy a gyermekek bizonyos kor alatt nem tudnak még éretten dönteni, egyes szakértők szerint 7-8 éves kor alattiakra feltétlenül igaz az állítás, ezért számukra nem is szabadna reklámokat készíteni.

Milyen a gyerekeknek szóló termékeket bemutató, korrekt reklám?

Fontos, hogy a termékekről szóló üzeneteket hogyan juttatom el a célközönséghez, és ennek milyen etikai dimenziói léteznek. Elsősorban a szülőket kell meggyőzni, akik már rendelkeznek azokkal az értelmi képességekkel, amelyekkel különbséget tudnak tenni a különböző ajánlatok között, ítéletet tudnak alkotni a döntésük előtt. 12 éven aluli gyerekek számára nem létezik korrekt reklám.
Vannak persze előremutató példák. Egyes országokban a szabályozás sokkal szigorúbb, mint nálunk. Például gyerekműsorok környékén vagy úgynevezett gyereksztárokkal tilos reklámozni, de akadnak pozitív példák az önszabályozásra is. A közelmúltban találkoztam egy olyan anyaggal, ahol egy üdítőitalgyár adta a fogyasztók tudtára, hogy saját elhatározásából nem reklámoz 12 éven aluli gyerekeknek, hanem a szüleikkel próbál kommunikálni a reklámjain keresztül. Reméljük, hogy a piaci szereplők, a versenytársak is követni fogják az ilyen magatartást.

Hogyan nevelje tudatos vásárlóvá a szülő már a kezdetektől a gyermekét?

Gyakorló szülőként is mondhatom, hogy rendre szembemenni a gyerekek kívánságaival nem vezet eredményre, annak csak sírás és hisztizés lesz a vége. Fontos, hogy a szülő tudjon alternatívát mutatni. Nem elég azt mondani a gyereknek, hogy nem fogsz csokit kapni, mert elhízol tőle és lyukas lesz a fogad, ez a gyereket nem érdekli. Ezzel szemben vagy emellett meg kell mutatni, hogy milyen finom az alma, meg kell találni a módját, hogyan kedveltessük meg a gyerekkel az almát. Megjegyzem: amíg csokoládéreklámokkal Dunát lehet rekeszteni, addig almareklám meglehetősen elenyésző számban látható a képernyőn, már ha. Tehát a szülőre hárul a feladat, hogyan lehet játékkal, türelemmel, kedvességgel vonzóvá, vonzóbbá tenni az egészségesebb termékeket. Első lépésként persze azt kell tisztáznunk, mire van szükségünk, mi jó a gyermekünknek. Kezdetnek az is megteszi, ha bizonyos termékekről egyszerűen lemondunk, amivel nemcsak az egészségünknek, hanem a pénztárcánknak is jót teszünk.
A Tudatos Vásárlók Egyesülete a fogyasztói tájékozódást segíti a www.tudatosvasarlo.hu internetes oldalon, de elérhetnek minket a 06-1-225-81-36-os telefonszámon is.

November 30-án pénteken lesz a Ne Vásárolj Semmit! nap, amely már a sokadik ilyen akciója az egyesületüknek.

A kezdeményezés a 90-es évek elején indult el Kanadából, ahol a szakmájukból kiábrándult reklámszakemberek gondolták úgy, hogy legyen egy olyan nap, amikor kiszállunk a mókuskerékből, és arról beszélgetünk, hogy a fogyasztói döntéseknek milyen hatása van az egyénekre, a környezetre és a társadalomra. Ez aztán az évtized vége felé elérkezett Magyarországra is, az idei a nyolcadik év, amikor civil szervezetek valamilyen akciót időzítenek erre a napra. Alulról jövő kezdeményezés, nem a TVE szellemi tulajdona. Mi három éve létrehoztuk a www.nevasaroljsemmitnap.hu-t, ami egy koordináló honlap. Itt minden évben összegyűjtjük, mi történik ezen a napon az országban, mely szervezetek hol és mit rendeznek.

Idén például kik csatlakoznak?

Évek óta részt vesz az országos Hulladék Munkaszövetség, a nyíregyházai Emisszió Egyesület, a Zöld Fiatalok, de korábban a Védegylet is szervezett programokat erre a napra. Látható, hogy elsősorban környezetvédelemben érdekelt szervezetek azok, amelyek aktívabban képviseltetik magukat. Ugyanakkor az utóbbi években azt is megfigyelhettük, hogy kisebb helyi közösségek is indítanak programokat, idén például egy csoport is szervez beszélgetést illetve cserebere-programot.

Szó szerint kell érteni az akciónap szlogenjének felszólítását?

Ez egy szimbolikus esemény, nem az az értelme, hogy egynapos vásárlói böjttel romba akarjuk dönteni a bevásárlóközpontokat, hanem egy alkalom arra, hogy beszéljünk a témáról, a fogyasztói magatartás hatásairól. Semmi rosszat nem tesz az, aki véletlenül vásárlásra ragadtatja magát ezen a napon. Ez elsősorban kommunikációs kampány.
A mi egyesületünk idei jelmondata, hogy a fogyasztók éljenek az információhoz való alapvető jogukkal, és vásárlás helyett informálódjanak ezen a napon arról, hogy a különböző termékeket előállító vállalatoknak milyen a társadalmi és környezeti teljesítménye. Ezen a napon publikáljuk a Tudatos Vásárló Cégmércét, amely egy független forrásokra építő információs adatbázisban teszi közzé, hogy a cégek milyen mértékben abszolválják az imént említett kritériumokat. Idén először három iparágban tevékenykedő vállalatokról készítettünk egy rangsort: a tejüzemek, a tisztítószer-gyártó cégek és a mobilszolgáltatók. Ez a kezdeményezés az első a régióban. Az idei Ne Vásárolj Semmit! napon egy virtuális helyszínen találkozunk az emberekkel, mégpedig a www.tudatosvasarlo.hu-n, ahol a Cégmércét publikáljuk.

Mi lehet a hozadéka egyetlen ilyen napnak?

Egy tavalyi mérés szerint a lakosság egynegyede hallott a legutóbbi akciónapunkról, ami nem rossz eredmény. A másik fontos tapasztalatunk, hogy a média egyre nyitottabb a tevékenységünkre, beleértve az akciónapot is. Így van rá esély, hogy a lakosság mind szélesebb rétegeihez eljuthat az üzenetünk.

© 2026 Hírextra. Minden jog fenntartva.