Apja kovácsmester, anyja a helyi kocsma vezetője volt. Betű- és könyvszeretete igen korán megmutatkozott. Tizenhat éves korában ösztöndíjasként Versailles-ba ment tanulni, majd négy év múlva visszatért szülőfalujába. Tanító lett a helyi népiskolában, ahol szakítva kora hagyományaival - a meggyőzés elvét vallva - lelkes és megértő pedagógusként nevelte tanítványait. Célja a francia nyelv megszerettetése a gyerekekkel, valamint a helyes, szabados írásra és beszédre való tanítás volt. A meglévő ósdi és merev oktatási rendszer - újításaival szembeni - ellenállása azonban hamarosan kedvét szegte, és felhagyott a tanítással.
1840-ben Párizsba ment, hogy ingyenes előadásokat hallgatva tökéletesítse tudását. Igen szerény körülmények között élt, s közben könyvtárakba járt, anyagot gyűjtött, jegyzetelt. Valószínűleg ebben az időszakban fogant meg benne a gondolat, hogy Diderot nyomdokain haladva megteremtse a XIX. századi ismereteket összefoglaló nagy enciklopédiát.
1848 és 1851 között internátusban volt felügyelő. Itt találkozott későbbi feleségével, Suzanne Caubel-lel, akit harmincévi együttélés után, közvetlenül halála előtt vett feleségül, nehogy kisemmizzék az örökségből.
1849-ben jelent meg első műve, egy iskolai szószedet, ezt nyelvtani segédkönyvek, tankönyvek és szótárak - a korszak legszínvonalasabb grammatikai kiadványai - követték. Kiadásuk lehetővé tette, hogy szerzőjük 1852-ben egy másik volt tanárral, Augustin Boyer-val társulva megalapítsa a Larousse Könyvkiadót.
A következő években haladó szellemű iskolai tankönyveket és olyan, tanároknak szóló kézikönyveket publikáltak, amelyek a hangsúlyt a tanulók kreativitásának és függetlenségének fejlesztésére helyezték, ezzel megújítva az alapfokú oktatás módszereit.
1856-ban publikálták a Francia nyelv új szótárát, amely a francia Kis Larousse előfutárának tekinthető.
Larousse a könyvkiadó működtetésével megteremtette monumentális enciklopédikus műve, a nagy világszótár kiadásának anyagi feltételeit. Vállalkozásának sikere elsősorban tehetségének, kimeríthetetlen energiájának, szorgalmának, valamint - nem utolsó sorban - demokratizmusának és merészségének volt köszönhető.
A XIX. század nagy világszótára, a Larousse Nagyszótár első része 1863. december 27-én jelent meg, ezt követően 1866-1876 között kéthetente kiadott füzetekben adták ki. Larousse elszakadva a klasszikus irodalom nyelvi normáitól az élő nyelv szókincsét, alakzatait is szótára anyagává tette és az ismeretterjesztés elkötelezett híveként publikálta az akkori legfrissebb tudományos kutatási eredményeket is. A kiadvány hamar népszerűvé vált, még maga Victor Hugo is méltatta.
1869-ben Boyer-val különváltak, ettől kezdve Larousse minden szabadidejét a nagyszótár szerkesztésének szentelte, bár nem érte meg a teljes sorozat kiadását. Az utolsó két kötetet unokaöccse fejezte be, és adta ki 1876-ban, miután a túlhajszolt lexikológus 1875. január 3-án Párizsban infarktust kapott.
A Larousse által alapított lexikonkiadó cég még mindig működik, köteteit több mint negyven nyelvre fordították le. Alapítója olyan szellemi és anyagi szervezetet hagyott hátra, amely azóta is szilárdan áll.
Az 1990-es évektől már magyar nyelven is hozzáférhető kiadványokat, mind a mai napig érdeklődés övezi modern, megújulásra képes tartalmuk és formájuk miatt.
dkp \ dba \ kut
MTI 2007. október 21., vasárnap 13:42
Információ
Előző Következő
