Baj van a bálnákkal?

Július 31-től augusztus 28-ig nemzetközi kutatócsapat vizsgálta a majdnem New York méretű területet, hogy a simabálnák nyomára bukkanjon, melyek évtizedek óta a kihalás szélén egyensúlyoznak. Phil Clapham, a csapat vezetője és a NOAA vezető kutatója elmondta, "egész idő alatt egyetlen bálnát sem láttunk. A lényeg, hogy az állatok nem voltak azon helyszíneken, ahol hagyományosan az utóbbi 6-7 évben tartózkodtak".

Az idei nyári felmérés során a kutatók nagy teljesítményű távcsöveket és víz alatti "lehallgató" készülékeket használtak egy nagyobb, négyéves projekt részeként, hogy felmérjék a bálnák szezonális megoszlását, egyedszámukat és azt, merre utaznak a Bering-tengerben. A Minerals Management Service évente körülbelül 1 millió dollárt fizet a felmérésekért. A kutatást a szövetségi Veszélyeztetett Fajok Törvény követelte meg, mivel a terület, ahol a bálnák szeretik nyaraikat tölteni átfedi azon területet, melyre idén a föderációs kormány olaj és gázkitermelést engedélyezett.

A bálnákat idén nyáron azért nem találták meg a Bering-tengerben, mert a víz idén hidegebb volt az átlagosnál. A hidegebb víz valószínűleg befolyásolta a plankton megoszlását, mellyel a nagytestű állatok is táplálkoznak. Számos kutató elveszett ügynek tartotta a simabálnák helyzetét, míg néhány évvel ezelőtt ki nem szúrtak 23 állatot, köztük két borjút a Bering-tenger azon részén, ahol az állatok táplálkozni szoktak. Az állatok egyedszáma azonban továbbra is igen alacsony maradt, így nagyon nehéz rájuk bukkanni. A kutatók szerint olyan, mintha tűt keresnének a szénakazalban, mivel olyan kevés a bálna.

A simabálnák a hetvenes évek elejétől fogva szerepelnek a veszélyeztetett fajok listáján. A kutatók két hetet töltöttek a NOAA kutatóhajóján, mely július végén indult Dutch Harborból. Orosz, dominikai, brazil és dél-amerikai kutatók is csatlakoztak a NOAA csapatához. A felmérés utolsó két hetében a csapat egy rákászhajón folytatta a megfigyeléseket. Clapham elmondta, nagyon sok hosszúszárnyú bálnát és fókát láttak.

A Bering-tenger olyan gyorsan változik, mint az óceánok a globális felmelegedés miatt – mondja Brendan Cummings kutató. Ezen változások az állatok vándorlását is befolyásolják. Míg hosszabb utakra és szélesebb látókörre van szükség annak megállapítására, mi történik a simabálnákkal, egyes tények már most is nyilvánvalóak – mondja a kutató. " Tudjuk az utóbbi évtized óta, hogy a Bering-tenger délkeleti része a legfontosabb helyszín a bolygón az északi simabálnák számára. Nem kellene azt megnyitnunk az olajfúrók előtt" – mondta Cummings. A bálnák, melyek 18 méteresre is megnőhetnek és 100 tonnát is nyomhatnak, 1935 óta védettek. .