Tudomány
Ma is képesek vagyunk a túlélésre
Egy kísérlet szerint a modern emberek megőrizték ösztönös túlélési képességeiket
Mint a dzsungelben élő vadászó-gyűjtögetők, a modern emberek is szakértői a ragadozók és zsákmányállatok kiszúrásának, a modern világ biztonságos külvárosai és otthonülő életstílusa ellenére – sugallja egy új kutatás. A vizsgálat felfedi, hogy a mai emberek ösztönösen több figyelmet szentelnek a többi embernek és állatnak, mint az élettelen tárgyaknak, még akkor is, ha az élettelen tárgyak jelentik az elsődleges veszélyt a modern, városiasodott emberek számára.
A kutatók szerint eredményeik alátámasztják azon elméletet, mely szerint a természetes szelekció olyan mechanizmusokat formált őseink agyába, melyek arra specializálódtak, hogy azok figyelmet szenteljenek az embereknek és állatoknak. Ezen adaptív jellegzetességek aztán öröklődtek. Leda Cosmides kutató szerint, "azt feltételezzük, hogy a természetes szelekciónak hosszú idő szükséges egy új jellegzetesség kiépítéséhez, ezért örököltük meg ezen tulajdonságot múltunkból".
Egy gazdag, természetes környezetbe merülve, őseink számára elkerülhetetlen lehetett az emberek és állatok megfigyelése. A ragadozók és a zsákmányállatok számtalan, különböző formát öltöttek – oroszlánok, tigrisek, medvék – és gyakran változtak, ezért az állandó megfigyelés kritikus volt. Bár azóta a környezet változott, felhőkarcolók emelkedtek a valamikori erdők helyén, és dédelgetett házikedvencek váltották fel a vadállatokat, ösztöntől vezérelt figyelmünk nem változott.
A vizsgálat során, egy csoport diáknak számítógépen megjelenített képeket kellett néznie. A felvillanó képek számos, kültéri fotót mutattak, melyek során az első kép egy tájat ábrázolt, a másik pedig annak egy módosított verzióját, egyetlen változtatással. A résztvevők minden alkalommal jelezték, hogy észlelték-e a változást. A fotók között élőlény-kategóriák – mint emberek és állatok – valamint élettelen tárgyakat felvonultató kategóriák – mint növények, manipulálható alkotások – fűzőgép vagy talicska – , illetve mozdíthatatlan alkotások, mint szélmalom vagy ház szerepeltek.
Átlagosan, az alanyok sokkal gyorsabban és pontosabban észlelték az összes állat felvonultató változásokat, mint az élettelen tárgyakat érintőeket. Az "élő" célpontok esetén az esetek 90 százalékában pontosan észlelték a változásokat, míg az élettelen tárgyaknál csak 66 százalékban. A diákok különösképpen az elefántos és emberi jeleneteknél szúrták ki a változásokat 100 százalékosan, míg egy silót mutató képeken 75 százalékot, a kávéscsésze esetén pedig 67 százalékot értek el.
Bár sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy egy terepjáró által leljük halálunkat, mint egy támadó gnú által, az eredmények azt mutatták, hogy az alanyok sokkal lassabban és kevesebb sikerrel észlelték a járműveket érintő változásokat, mint az állatokat érintőeket. A kutatók ezen figyelmi eltolódást az állatok felé, a vakbéllel hasonlítják össze, mely szerv szintén jelen van a modern emberekben, mivel őseink számára hasznos volt, nekünk azonban már nem szükséges.
Az eredményeknek jelentősége van a fóbiák és egyéb viselkedések terén is, melyek során speciális tárgyi kategóriákra fókuszálunk a többivel szemben. "Az emberek fóbiákat fejlesztettek ki a pókok, kígyók és egyéb olyan dolgok iránt, melyek ősi veszélyt jelentettek. Igen ritka, hogy valaki autóktól, vagy konnektoroktól rettegjen. Pedig ezek sokkal nagyobb veszélyt jelentenek ránk, mint egy tigris. Ezért is ez igen érdekes, a tigrisek miért is ragadják meg még mindig figyelmünket".