A rézmetszés mesterei

A múzeum csaknem százezres metszetgyűjteményéből válogatott tárlat a Mantegnától Hogarthig: a rézmetszés négy évszázadának virtuózai címet viseli.

A tárlat kurátora elmondta, hogy a múzeum gazdag gyűjteményének darabjait azért nem tudják állandó kiállítás keretében bemutatni a látogatóknak, mert a rézmetszeteknek árt a fény, mindössze négy-öt hónapig tarthatók természetes fényben.

A bemutatón látható legkorábbi lapok a 15. század második felében készültek, itáliai és német mesterek, közöttük Andrea Mantegna, Antonio Pollaiuolo, Martin Schongauer, Israhel van Meckenem művei – hangsúlyozta Bodnár Szilvia.

Hozzátette: több, a kiállításon látható lap az egyetlen, amely fennmaradt az annak idején készült példányok közül.

A 16. századi német rézmetszés jelentőségét a tárlat elsősorban a nürnbergi festő és grafikus, Albrecht Dürer metszetein keresztül mutatja be, akinek tevékenységével a rézmetszés a virágkorát élte. A korszak nemcsak német nyelvterületen számított termékeny időszaknak a rézmetszés történetében: Németalföldön Lucas van Leyden, Hendrick Goltzius, Jan Saenredam, Aegidius Sadeler, Jacob Matham és Jan Muller a korszak legkiválóbb grafikusművészei közé tartozott.

A 16. századi itáliai művészeket elsősorban Giulio Campagnola, Marcantonio Raimondi és Giorgio Ghisi képviseli a kiállításon, a franciákat Jean Duvet és a fontainebleau-i iskola tagjai.

A következő két évszázadban elsősorban reproduktív grafikák születtek, ezért Pieter Pauwel Rubens és Antoine Watteau festményei után készült lapokból és a francia portré-metszetekből válogattak a kiállítás rendezői.

A 18. század kiemelkedő mestere az angol William Hogarth, akinek számos lapját őrzi a múzeum. A 19. és a 20. században más sokszorosított grafikai eljárások kerültek előtérbe, a rézmetszet ekkorra elvesztette jelentőségét, így a tárlat a 18. században készült művekkel zárul, négy évszázad művészeti termését áttekintve.

A legrégebbi mélynyomású grafikai technikát bemutató kiállításon egy-egy meghatározó mestertől több lapot is láthat a közönség, így kirajzolódhat egyéni stílusuk és világossá válnak újító technikai vívmányaik. A látogatók a nagyszabású kiállításon megismerhetik a rézmetszés szerszámait, valamint a rézlemez megmunkálásának fázisait is.

A rézmetszés technikája valószínűleg az 1430-as években a Felső-Rajna vidéki ötvösműhelyekben alakult ki. A fémmegmunkálás egyik mozzanatából ered: az ötvösök, miután vésővel bemélyítették az anyag felületére a díszítést, próbaképpen befestékezték a mintát, majd nedves papírt nyomtak rá. A papír kiszívta a festéket a mélyedésekből, a lapon pedig megjelent a vésett minta tükörképe.

A kurátor elmondása szerint a fametszet mellett az új technikának is elsősorban a vallásos élmény közvetítésében és a vallásos eszmék nagy tömegekhez való eljuttatásában jutott óriási szerep. Később azonban már egyre több metszeten jelentek meg világi témák.

A múzeumban a közönség már láthatott kiállítást a sokszorosított grafikai eljárásokról, 2002-ben a fametszetekről adtak áttekintést. A sorozat második eleme a rézmetszés legnagyobb mestereit felvonultató tárlat, amelyet január 27-ig láthat a közönség.