Mert Duray nem csupán a kisebbség jogaiért küzdő politikus, hanem az a stratéga is, aki a saját (magyar) közösségét ki akarja szabadítani a kisebbségi státus kötelékéből. Ha az MKP a jövőben a sajátjává teszi Duray stratégiáját, akkor a szombaton lezajlott tisztújító közgyűlés napját aligha fogják majd Csáky elnökké választásának napjaként emlegetni - így a lap jegyzetírója, Marián Lesko.

Ugyanebben a számban a lap hírmagyarázója, Peter Schutz azt emeli ki, hogy szombat óta az MKP lett az egyetlen párt Szlovákiában, akinek nem múlt századi elnöke van. Mert hogy Szlovákiában egyelőre minden parlamenti párt élén olyan politikus áll, aki még az ezredforduló előtt választottak elnökké. "Az MKP egyszerűen önmagáért a változásért volt érett a változásra" - írja, de Duray előretörését "rossz hírnek" nevezi, mert ő az, aki a leginkább útjában áll a szlovák kormánypártoknak.

"Vannak dicső és vannak kínos győzelmek. Csáky győzelme az utóbbi" - írja Dag Danis, a baloldali pozsonyi Pravda kommentátora, aki szerint ez nem csak meglepő, hanem érthetetlen is. "A dicstelenül csúszómászó MKP anélkül végezte ki sikeres alapító elnökét", hogy Bugár legalább a kivégzés okait megtudhatta volna.

A pártban ugyanis egyszer csak jött a "csendes és rejtett, kimondatlan" elégedetlenség dagálya. A sem saját politikai irányvonalat, sem programot nem kínáló, sem pedig tisztességes, nyílt bírálatot nem felmutató Csáky "mindössze az elégedetlenségnek adott hangot. Halk és zavaros hangot. És győzött: halkan és zavarosan" - fogalmaz a lap, és azzal fejezi be, hogy "Csáky győzelme valóban érthetetlenül kínos volt, pontosabban szólva: Bugár érthetetlenül kínosan rajtavesztett."