Az ízléstelenség abban mutatkozik, hogy míg régebben a termék minősége határozta meg az eladási árat, addig ma ez korántsem biztos. Ma ecetes uborkából tizenötféle termék sorakozik a polcokon, de esélyünk sincs megállapítani, hogy melyik az ízlésünknek leginkább megfelelő. A tájékozódási kereteket ma már a csomagolás milyensége, az ár és az esetlegesen látható termék adja, a többit, vagyis a lényeget csak utólag tudjuk meg. Márpedig ha valakinek rövid az ízmemóriája, akkor minden alkalommal meglepetések érhetik. Mert hiába látunk pazar fényképeket, csodás grafikai attrakciókat, grandiózus formavilágot, attól még a termék tök ugyanaz a kovászos, ecetes uborka lesz, mint amit a piacon vettünk a savanyús kofáktól. Viszont az minden egyes alkalommal más és más ízű volt, annak függvényében, hogy milyen idő volt, milyen lábbal kelt a kofa vagy esetleg mi.
Manapság sokszor arra hivatkoznak, hogy a termék minőségének állandóságát a cég minőségi szabványai szavatolják. Ha így lenne, akkor a legszigorúbb minőségi korlátokat megszabó és betartó borászok nem értékelnék eltérően 1986-os és 2003-as boraikat, holott mindent a lehető legprecízebben, a technikai lehetőségeket a legmesszebbmenőkig betartva dolgoznak nagyon profi szakemberek. Mégis az íz egészen más. Ezért kóstoltunk a piacokon. Eddig.
Ma már kinéznek, ha meg szeretném ízlelni a kolbászt, szalámit, sajtot, túrót, savanyút, gyümölcsöt, stb., hogy tudjam, mennyire friss vagy épp érett, zamatos, fűszeres a termék, és leginkább mennyire kedvemre való. A hivatkozás ilyenkor általában a legrövidebb: „ez … termék, tehát állandó minőségű”. Ez a reklám nevelte társadalom lassan elfelejti, milyen is az adott termék, amit vesz. A tejek kék, zöld, piros színű dobozokban sorakoznak, a sajtok egyes változatait csak díszes felirataik alapján ismerjük fel, a mirelit áruk mindegyikén idealizált fotók tájékoztatnak minket a termékről, mely általában valahogy egészen más formát mutat a valóságban. A csoki lila tehénnel kínálja magát, melynek eredményeként urbánus gyermekünk zavarodottan néz vidéki kirándulásunk alkalmával a „büdös, koszos”, és érthetetlenül „fekete-barna-fehér” állatra. Egy idióta nyuszi képétől máris pavlovi reflexként megindul a nyálelválasztása, és kakaóra gondol, holott a nyúl maximum bogyózni tud, és nem valószínű, hogy kakaóültetvénye lenne. A túró- és joghurtkészítmények közti különbségről semmit sem tudhatunk, hiszen szinte mindegyiknek azonos ára van, még a tárolóedények formája is azonos, mindössze a felirat alapján dönthetjük el, hogy melyikre szavazunk. Hasonlóképpen emlékezetből és/vagy reklámvezérelten veszünk testápolót, napozókrémet, fogkrémet, szájvizet, egyes dezodorokat, sört, üdítőt, bort, kakaóport, fűszereket, pudingport, pudingot…
Tehát óriási szerepe van a csomagolásnak, a díszítésnek, az arculat kialakításának. Már rég nem az a fő, hogy milyen a termék, hanem milyen a tálalás, a szlogen, a médiakampány. A gyerekeket bájos, imádnivaló állatkákkal, apró ajándékokkal csalogatják, a tiniket lendületes, fiatalos tempójú, követhetetlen reklámklipekkel, a felnőtteket hol pedofíliára hajazó szexista kampányokkal, hol hedonizmusra csábító gondolatokkal, a nyugdíjasoknak meg retrofeelinget nyomatnak, mely álca alatt a legfrissebb találmány lapul rangrejtve. És mi következetesen bedőlünk a cselnek, hiszünk a csomagolásnak, mint őseink a bájital-kereskedőnek. Tulajdonképpen nem a terméket, hanem reklámot és cégeket fogyasztjuk.
Ennek eredményeként ma egy napi program így néz ki: ébredés Oral-B, Gilette, Lifebuoy, Nivea, Axe, reggelire Kellogs és Mizo a gyerekeknek, meg Rama és Nutella, nekünk Bakony és Herz vagy SaGa, utána Danone, nekem diétás, neked gyümölcsös és Omnia, aztán Airwaves a munkahelyre, ahol Twinings earl gray és Davidoff. Ez még sokszor... Ebédre Maggi, majd Riceland és Globus vagy Dr. Oetker, hozzá tobzódásként Törley vagy Szeremley, a gyerekeknek Hohes C vagy Pepsi, majd Mövenpick és Omnia, meg Davidoff. Estére Podravka, majd Bonduelle és Iglo Heinz-cel és Kotányival, meg Dreher és Fanta, este a lefekvéshez a gyerekeknek Nesquik, nekünk Bols. Aztán még Bols, meg még, majd Durex, utána Davidoff és végül Lifebuoy, Nivea, Oral-B.
Ezen tartalmas nap után kívánunk mindenkinek szép álmokat, melyben harsogóan zöld réteken legelésző lila tehénkék duzzadó tőgyeiből habos tejecskét fejnek a szorgos mormotácskák. Istenem, csak fel ne ébredjünk…
