Bár mostanában minden este a TV2 Ezek megőrültek! című tréfás játékversenyének társműsorvezetőjeként neveti magát agyon, reggelente pedig a rádió mikrofonja mellett poénkodik, nem tartja magát humoros embernek. Ezt nehéz elhinni, ugyanis nagyon vidáman lehetett vele beszélgetni egy kávé mellett ünnepekről, ajándékozásról, és persze a családról.

Házigazdának kértek fel egy újfajta ajándékküldő szolgálat megnyitóján. A boltban kicsit úgy éreztem, mintha ez a bemutató Willy Wonka Csokoládégyárába kalauzolt volna el minket.

Érdekes a párhuzam, láttam is a filmet. Ebben az üzletben aztán tényleg mindenféle csoki van, igazi különlegességek. Ajándékozni úgy jó, hogyha nincsen mögötte semmiféle hátsó szándék. Ha nem azért adsz, mert valamit el akarsz érni vele. Nemes és jó célra kell használni a dolgokat, így a csokit is.

Meséltél a megnyitón a párodról: őt mivel szereted meglepni? Csokival, virággal, netán saját kezűleg hozol össze valamit?

Nem az a lényeg igazából, hogy mit ad az ember. Persze vannak olyan dolgok, amiket nem ajándékozunk, de a virág nem lehet gond, mert annak mindig örülnek, ugyanúgy, mint egy bonbonnak, vagy egy kis apróságnak is. A legnagyobb gond ott van, hogy manapság nincs pénzük az embereknek. De, gondolom, hogy ennek ellenére mindenki vesz azért néha a feleségének egy szál virágot a névnapjára, vagy mondjuk egy bizsut, hogy meglepje vele, és mégsem költött sokat.

Megint másként jön ki az, ha este hazamész fáradtan, majd odaállsz elé, és félvállról közlöd, hogy „tessék, drágám, itt az ajándékod”, és megint más, ha játékot csinálsz ebből. Teszem azt, te korábban mész el otthonról, mint a párod. Tudod, hogy ébredés után az első pont, ahova bemegy, az a fürdőszoba. Odateszel egy cetlit, hogy „tudom, hogy ma van a születésnapod, és ennek alkalmából egy játékra csábítalak téged. A következő állomása ennek a játéknak az a hely, ahol a tiszta ruhák születnek a lakásban”. Ebből rájöhet, hogy ez nyilván a mosógép! Szépen ki fog slattyogni, hogy megnézze, mi lesz benne: hát ott egy kis csoki, vagy valami hasonló kedves apróság, aminek örül.

 Van benne valami kis plusz, egy kis kreativitás…

Többször kapott ajándékot, mert száz forintos dolgokat vettél, de vettél belőle négyet, aztán kap még egy csokor virágot, vagy egy szép kis bizsut. Alig költöttél,és mégis olyan élményt szereztél, amit biztos még sokáig fog emlegetni.

Ezek szerint te jó kezdeményezésnek tartod az ötletet, amit a bemutató kapcsán megismerhettünk, nevezetesen a „hónap ajándékát.”

Igen. Kicsit más, mint az önerőből előállított történet, de nagyon-nagyon jó dolog, mert nem az átlagos történések vannak,mint mondjuk a régóta létező virágküldő szolgálat. Az nagyon tetszett, hogy az eredeti amerikai változatban van olyan, hogy a „hónap homárja”, és akkor hat hónapon keresztül minden adott napon kapsz egy homár!. Vagy a „hónap kötött pulóvere”. Ez nagyon vicces!

Feldobja a napot, mert nem hagyományos dolgot kapunk, hagyományos módon meglepetésként. Nektek a családban vannak ajándékozási hagyományaitok?

Ami nálunk különleges, az az, hogy nem évfordulót ünneplünk Békával (Feri párja – szerk.), hanem hónapfordulót. Nálunk minden hónap 20-án van valami. Elmegyünk egy szerelmi vacsorára, mi így hívjuk, vagy egy kis borozóba, beszélgetünk és akkor csak ketten vagyunk, és ezt minden 20-án megcsináljuk. Amúgy én állandóan igyekszem meglepni valamivel a páromat. Az átlag családnál anya megírja a bevásárlólistát, apa pedig elmegy bevásárolni. Nálunk én írom a listát, mert én tudom, hogy mire van szükség itthon, és akkor azt mondom, hogy veszek egy csomag gumicukrot a páromnak, mert tudom hogy imádja. Amikor otthon kipakolom a cuccokat, hogy tessék, mindenkinek itt van valami, de eldugtam mondjuk az egyik zsebembe, és akkor gyere, keresd meg. Ezek jó dolgok, mert van bennük játék.

Lassan, de biztosan közeledik a karácsony, ezt már a nagy üzletházak is hangsúlyozzák. Te milyen fajta ajándékozó vagy? Az, aki már korábban elkezdi felhalmozni a dolgokat, vagy az, aki utolsó pillanatra hagyva intézi a bevásárlást?

Én nagyon sokáig 24-e délelőtt vásároltam be. De amióta családos ember lettem, már inkább felhalmozós vagyok. Ez nem csak az ajándékozásban látszik: október közepétől elkezdtem sütni az adventi süteményeket, óriási készlet van mindig. Rájöttem, ha ráhangolódok előre a karácsonyra, akkor az egész merőben más értelmet nyer, mint amikor csak beestem a fa alá. Érdemes kipróbáln, de ez más dologgal kapcsolatban is így van. Otthon azt mondjuk, hogy jajj, erre meg arra nincs időm... Mi lenne, ha este három óta helyett csak kettőt tévéznénk? Mindjárt lenne egy szabad óránk.

Erre szokták azt mondani, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja.

Rettenetes közhely, de valóban így van.

A gyerekeidnél van hagyománya az ajándékozásnak?

Pannának már volt egy karácsonya, de azt akkor még nem élvezte, majd most a másodikat! Azt, hogy összegyűlünk, együtt a család, hogy kicsit emelkedettebb a hangulat, díszítjük a fát, azt nagyon szereti. A gyerekek eleve szeretik ezt a fajta titokzatosságot, bár manapság hamarabb rádöbbennek a világ történéseire, meg arra is, hogy nincsen Jézuska meg Télapó.

Ami elsőként eszembe jut rólad, az az, hogy téged főként humoros szerepkörben láthatunk...

Miért? Nem vagyok én humoros.

Nem? Pedig éppen most fut az egyik kereskedelmi csatornán is egy új műsorod...

Ott sem én vagyok a humoros, illetve hát én is próbálok az lenni, de ott azon derülnek az emberek, hogy például Zámbó Árpi beleesik a sárba, nem?

Végül is igaz, bár a rádióban Sebestyén Balázsékkal is sokat viccelődsz. Ez nálad függ a társaságtól, vagy eleve „poénkodós” típus vagy?

Nem vagyok egy viccmesélős...Az a feladatunk a rádióban, hogy szórakoztassunk, de szerintem a Vadon Jani a nagyon vicces ebben a reggeli műsorban. Persze amit tudok, én is megteszek, van amikor engem is elkap a hév, de én inkább másféle szerepet töltök be, inkább meghúzódom a háttérben.

Szóval akkor inkább felméred a terepet...

Ha van labda, azt lecsapom, de nem fogsz soha betoppanni úgy egy buliba, hogy én ott állok középen, és nevetek harsányan.

Gyerkőcökkel, vagy nélkülük szoktatok elutazni pihenni?

Csak gyerekekkel.

Akkor nincsen olyan, hogy kicsik leadva a nagyinál, ti pedig eltűntök a világ szeme elő?.

De, van, például mielőtt Soma megszületett – Panna akkor már megvolt - , akkor mondtam azt, hogy jó, akkor menjünk el egy hosszú hétvégére Isztambulba. Ez volt igazából az egyetlen olyan alkalom, hogy Pannát hosszabb időre magára hagytuk, de mi itthon is úgy megyünk el hétvégére pihenni, hogy visszük magunkkal a két gyereket.

Ezt azért kérdeztem, mert ilyenkor ugye fel szokott merülni a családokban a kérdés, hogy itt van két pici gyerek, hogyan oldjuk meg ezt a helyzetet?

Az a havi egy alkalom szokott lenni, az évfordulónk, amikor szólunk anyósomnak. Átjönnek és vigyáznak rájuk, de hosszabb időre nem szoktuk magukra hagyni őket.

Gondolom igyekeztek olyan környezetbe menni, ami számukra is megfelelő.

Figyelj, amikor gyereked van, az nem betegség. Én mindig azt mondom, hogy ne te igazodj a gyerekhez, hanem ő nőjön bele a te életedbe. Nem kell lemondanod dolgokról, mindent meg lehet oldani. A párom reggel elmegy a lurkókkal sétálni, bóklászni a városban, én munka után megyek és megkeresem őket. Persze ez teljesen más tempó, mint mikor csak ketten vagytok, de mindennek megvan a maga szépsége. Ugyanúgy élhető a sztori.

A kicsik élvezik ezeket az alkalmakat?

Panna nagyon, Soma másképp dolgozza még fel. Valószínűleg benne úgy maradnak meg ezek a dolgok, hogy borzasztó nagy nyugi van, sétálok anyával és apával, és jól érezte magát mindenki.
Nem volt üvöltözés, ami egyébként sincsen. Egy másfajta érzetet nyújt neki ez az egész.

Panna várta Soma érkezését?

Igen, készültünk is rá, van egy könyvecske, ami útmutatást ad erre, azt közösen olvasgattuk. Amikor még Soma anya pocakjában volt, akkor közösen beszéltünk hozzá bele a pociba. Imádja is a tesóját.

Szerinted mi a jobb? Ha két gyerek között kicsi vagy nagy korkülönbség van?

- Ha kicsi, mindenképp. Sokkal jobban megértik egymást, egyébként is, ahogy telnek-múlnak az évek, úgy távolodnak el egymástól a gyerekek, épp emiatt jobb a kisebb korkülönbség, mert nem lesz akkora a szakadék kettejük között.

Ezek szerint Soma tervezett gyerek volt?

- Nem, egyáltalán nem volt az. Persze, ha már megvan a baba, nyilván másképp működik a dolog. Most nem terhelném Békát újabb gyerkőccel, de én simán benne vagyok a következő babázásba, persze csak úgy három-négy év múlva.