A népszokás szerint, november tizenegyedike, azaz Márton nap zárja az éves gazdasági munkákat. Ezen a napon kóstolták meg először az újbort és vágtak le a tömött libákat. Ezenkívül, régen az emberek a Márton napi időjárásból következtettek a télre: "Ha Márton fehér lovon jön enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható."

Márton nap története

A legenda szerint Kr.u. 316-ban Szombathely környékén született Márton. Gyerekkorában apját az itáliai Ticiumba helyezték át, ezért ott nőtt fel. Tizenöt évesen katona lett és egy észak galliai városba került. Ott esett meg egy rendkívül hideg téli estén, hogy megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző koldussal.

Aznap éjszaka álmában megjelent neki Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve, már nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta. Jóságáról még életében legendák születtek, így nem meglepő, hogy püspökké szentelték.

A legismertebb monda szerint Mártont annyira szerény volt, hogy méltatlannak tartotta magát a püspöki címre, ezért elbújt egy libaólban a megtiszteltetés elől. Azonban a libák hangos gágogásukkal elárulták őt, így végül Tour püspökévé kenték. Halála után több templomot is Szent Mártonnak szenteltek.

Márton-napi rendezvények

Márton nap a negyven napos karácsonyi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor még megengedett a jóízű és gazdag falatozás. Ilyenkor fizették ki az éves bérleteket és járandóságokat is, gyakran éppen liba formájában.

A német nyelvterületekről ismert lámpás, illetve fáklyás felvonulás: a Martinsumzug, szintén Szent Márton nevéhez fűződik. A felvonulással a jó cselekedeteket jelképező fényt kívánják eljuttatni mindenkihez.