A Márton nap története:

Szent Márton (317--397) pogány katonacsaládban született Pannóniában. A család kisgyermekkorában hagyta el a tartományt, és PávIába (ma Olaszország) költözött. Márton tizenkét éves korában találkozott először a kereszténységgel, amikor jelentkezett hitújoncnak. A mai gyakorlattal szemben a középkor hajnalán a keresztények megkülönböztették egymástól a hitújoncokat és a megkeresztelkedetteket. Hitújonc ajánlással kerülhetett be a keresztény közösségbe, csak a próbaidő letelte után válhatott a közösség teljes értékű, megkeresztelkedett tagjává.

Márton folytatta a családi tradíciókat és 15 évesen beállt katonának, azonban pár év múlva megkeresztelkedett és kilépett a seregből. Legnevezetesebb jócselekedete is ehhez az időszakhoz kötődik, 334-ben Amiens-ben köpönyegét odaadta egy koldusnak télvíz idején.

A sereg elhagyása után remeteként élt, majd 375-ben Turones-ben (ma Tours, Franciaország) kolostort alapított. A város korábban püspökének választotta, a Márton-napi libafogyasztás és a szent élete pedig ezen a ponton kapcsolódik össze: a szerény Márton a legenda szerint a libák közé bújt el, hogy elkerülje püspökké választását, azonban a madarak gágogásukkal elárulták rejtekhelyét.

A keresztény egyház kezdetben csak a mártírhalált halt vértanúkat avatta szentté, az egyház megerősödése után változott meg a szokás: a példás életet élő köréből választottak szenteket. Márton az új típusú szentek közé tartozik. Kultuszáról írásos emlékek a 6. századtól maradtak fent, ünnepnapja a temetésének napja, november 11.

Népi hagyományok, hiedelmek:

Azt tartják, hogy a Márton-napi idő a márciusi időt mutatja meg.

Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget visznek magukba. Ilyenkor már le lehetett vágni a tömött libát. A liba csontjából az időjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi időből is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.

Szent Márton napján a pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Köszöntőt is mondtak, a gazda megfizette a béles adót vagy rétes pénzt. Márton vesszeje többágú volt, úgy tartották, ahány ága van, annyi malacot fial a disznó. Egyes vidéken a gazdák a disznóól tetejébe szúrták dögvész ellen. Tavasszal, ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat.

A Dunántúlon különösen Vas megyében még sokan emlékeznek arra, hogy Márton-nap estéjén a pásztorok sorra járták a házakat köszöntőjükkel. Kezükben dús lombú nyírfavesszőt tartottak, melyből a gazdának is adtak, hogy tavasszal ezzel hajtsa először a jószágot a legelőre. Gyöngyösfalun például a kanász megkopogtatta az ablakot a következő szavakkal: „Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van”. A nép hiedelem szerint Márton-napkor nem szabad mosni, teregetni, mert elpusztulnak a jószágok.

Néhol, Márton-nap a cselédfogás és a legeltetés határnapja, valamint vásárnap volt. Dunaszerdahelyen a mai napig híres a Márton-napi vásár.

Egyes falvakban a jószág behajtása alkalmából Márton-napi bált rendeztek.

Egy kis segítség az otthoni lakomákhoz:

A népszokás szerint ezen a napon libát kell enni. A tipikus Márton napi ételek tehát a libafogások. Így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal. Ma már elterjedt, hogy az éttermek november hónapban külön Márton napi étlappal várják a libafinomságok kedvelőit. Ha nem étteremben, hanem otthon kívánunk Márton napi hangulatba kerülni, nem valószínű, hogy egy egész libát meg fogunk sütni. Ebben az esetben kisebb testű kacsával helyettesítjük, vagy a libának csak bizonyos részeit készítjük el, természetesen a megfelelő köretekkel. Köret lehet például gombóc, burgonya, párolt káposzta, káposztasaláta, káposztás rétes, zsemletöltelék, sült alma, töltött zöldségek, saláták. Ha mégis egész szárnyast készítünk, használjuk fel az esetleges maradékot változatosan, például salátához, rizottóhoz. Egyszerű vacsorazáró csemege lehet az őszi hangulatot idéző sült alma vagy sült gesztenye, birsalmasajt, de készíthetünk házi süteményt is.

„A bornak szent Márton a bírája” – tartja a mondás, azaz ilyenkor iható az újbor.

Azért is különleges ez a nap, mert a hagyományok, és hosszú idők tapasztalata alapján ez az a nap, amikor az újbor először megkóstolható. Ezen a napon ajánlatos is megkóstolni azt, hiszen úgy tartja a mondás, hogy:
„Aki Márton napján újbort nem iszik, egész évben szomjazik”.

Libát a gyomorba! Receptek

Vadas libamell zsemlegombóccal :

Hozzávalók: 2 db libamellfilé, 30 dkg sárgarépa, fehérrépa, zeller, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, só, bors, 8 dkg cukor, 1 evőkanál mustár, kakukkfű, borókabogyó, fél citrom, 2 dl tejföl, 1 babérlevél

Elkészítés: A libamelleket lebőrözzük, sózzuk, borsozzuk, kevés libazsíron elősütjük - majd kivesszük az edényből. A visszamaradt zsírban megpirítjuk a cukrot, beletesszük a felszeletelt hagymát, a zöldségeket, kakukkfűvel, borókabogyóval,babérlevéllel fűszerezzük, kevés vízzel mindezt összefőzzük. A citrom levét belefacsarjuk, héját belereszeljük. A félretett libamelleket visszatesszük és puhára pároljuk. Kiemeljük a libamelleket, az alapot össze turmixoljuk, tejfölös habarással sűrítjük - mustárral, sóval, cukorral, citrommal ízesítjük. Forrón, zsemlegombóccal vagy kagylótésztával tálaljuk.

Ropogós libacomb :

Hozzávalók: 4 db libacomb, 3 fej fokhagyma, só, bors, libazsír, 1 kg burgonya, 1 fej vöröshagyma

Elkészítés: A fűszerezett libacombokat kiolvasztott bő libazsírba tesszük, és hozzáadunk 3-4 dl vizet. Letakarva félpuhára pároljuk, majd fedő nélkül készre sütjük. Hagymás tört burgonyával kínáljuk.
Elkészítése: Megfőzzük a megpucolt burgonyát, leöntjük róla a vizet és megtörjük. A finomra vágott vöröshagymát megpirítjuk, sózzuk, borsozzuk, a fokhagymát pedig áttörve adjuk hozzá. Kihűlés után összekeverjük a burgonyával és gombócokat formázunk belőle. Sütőben átsütjük, míg a teteje szép piros lesz.


Töltött libanyak :

Hozzávalók: 2 libanyak bőr, 30 dkg darált libahús, 3 zsömle, pirospaprika, őrölt gyömbér, fokhagyma, só, bors

Elkészítés: A hozzávalókból (a zsömlét előtte beáztatjuk, kinyomkodjuk) fasírtszerű masszát készítünk, ízlés szerint tehetünk bele még apróra vágott petrezselyemzöldet is. A nyakbőrök egyik végét zsineggel összekötjük. A tölteléket habzsák segítségével a nyakbőrbe töltjük. A töltött nyakak végét hústűvel összezárjuk és kizsírozott tepsibe tesszük. A nyakakat kiolvasztott zsírral megkenjük, alufóliával letakarjuk és 180 Celsius fokra előmelegített sütőbe tesszük. A 2-3 órás sütés közben többször szurkáljuk meg hústűvel, hogy a pára eltávozzon és a nyak ne hasadjon ki. Az utolsó negyedórát már alufólia nélkül süssük, hogy szépen megpirosodjon. Könnyebb felszeletelni, ha negyedórát pihentetjük. Különféle köretekkel pl. sólettel tálalhatjuk.