Szikh konyha a mindenható áldásával

A külön erre a célra konstruált gépezetek mindegyike hat méter hosszú, adagolják a lisztet, laposra gyúrják a tésztát, majd gázon sütik ki, és a futószalagon véget nem érő sorban gördítik le a forró, laza, tökéletesen kerek kenyereket.

Odébb hatalmas, több mint háromtonnás üstökben lencse rotyog, a folyadékot szakállas, mezítlábas férfiak kavargatják kajaklapát nagyságú fakanalakkal. A levegőt megtöltő csípős, ínycsiklandó pára 770 kiló hagyma, 60 kiló fokhagyma és 150 kiló csípős vörös chili keverékéből száll fel.

Ebédidőre jár. A világ talán legnagyobb ingyenes étkezdéje, a langar vagy más néven a közösségi konyha az indiai Amritszar csillogó Aranytemplománál, a szikh vallás legszentebb kegyhelyénél várja a hívőket. Minden kész a nagy rohamra - rögzíti helyszíni riportjában a The New York Times a nagy pillanatot. Önkéntesek ezrei sikálták fel a kövezetet, aprították fel a hagymát, hámozták a fokhagymát. Legalább 40 ezer fémtálcát, tálat, kanalat készítettek elő, elmosták, oszlopba rakták őket.

Mindenki ingyen ehet itt és nagyon-nagyon sokan élnek a lehetőséggel. Hétköznapokon mintegy 80 ezren jönnek, a hétvégéken csaknem kétszer annyian. Mindenki tápláló vegetáriánus ételt kap, amelyet önkéntesek szolgálnak fel. A közreműködők egész India vallási és etnikai mozaikját testesítik meg. "Ez a mi hagyományunk" - mondta Harpinder Szingh, az akciót irányító 45 éves szervező. "Aki csak akar, jöhet és ehet."

India nem csupán a világ legnagyobb demokráciája - egyben a spirituális téren legváltozatosabb országok egyike is. A vallási vérontás szörnyű görcsei közt született meg, amikor a brit Indiát kettétépték, hogy muzulmán országot hozzanak létre Pakisztánban. Mégis, függetlenné válása pillanatától India eltökélten szekuláris állam maradt, amelyben hihetetlenül sokféle nézet él egymás mellett olyan alapvető kérdésekről is, mint az emberi természet, az Isten léte és a lélek minősége.
Kevés olyan hely akad Indiában, mint az Aranytemplom, amely ennyire világosan tanúsítaná az ország hallatlan sokféleségét és toleranciáját - azt a két erényt, amelynek köszönhetően India minden törése és repedése ellenére megmaradt egyetlen államnak.

A szikh vallás, amely India Pandzsáb körzetében született a 15. században, elveti a kaszt fogalmát, amely a hinduizmus alapját képezi. Az óriási, csupa márvány és arany épület a pakisztáni határ közelében lévő nyüzsgő, hektikus Amritszár közepén mintegy megtestesíti ezt az elutasítást, amelynek legékesebb tanúsága a közösségi konyha, ahol vallására, vagyonára és társadalmi helyzetére való tekintet nélkül mindenki egyenlőnek számít.

Amar Dasz guru a 16. században a harmadik szikh guruként teremtette meg ezt az intézményt, amelyben mindenkit egyenlőnek tekintenek. A templom múzeumának egyik festményén az egyik guru felesége látható, amint közembereket szolgál ki. "Éjjel-nappal úgy dolgozott a konyhán, mint egy közönséges munkás."

A szikh vallás másik két központi jellegzetessége az önkéntesség és a közösség támogatása. Amikor Akbar császár aranypénzzel teli tálat nyújtott át Amar Dasz gurunak a népkonyha támogatására, a guru arra hivatkozva, hogy az intézmény "mindig a Mindenható áldásával működött," visszautasította az adományt.

A bozontos szakállú Asok Kumar, aki hindu, öt éve szinte minden nap önkéntesként dolgozik a konyhában. "Ez a szolgálatom" - mondja egy pillanatra abbahagyva a munkát. A férfi fejét fehér rongydarab borítja, kezét úgy bebugyolálta, mint egy ökölvívó. Ő az utolsó ember annak a jól szervezett láncnak a végén, amely begyűjti a kanalakat, kiönti az ételmaradékot, majd hatalmas kádakba gyűjti a mosáshoz a piszkos edényeket.

Tálcák és tálak repülnek felé, de ő egyiket sem véti el, mindkét kezében egy fémtálat használ arra, hogy mindezt a kádba irányítsa. Kumar könyvkötő volt. "Itt jól érzem magam" - mondja, amikor arról kérdezik, miért adta fel korábbi életét.

A legkülönbözőbb vallású indiaiak jönnek ide, hogy békére találjanak, ami jobbára elérhetetlen az 1,2 milliárd lakosú ország kakofóniájában. Akárcsak a templom bejáratánál levetett lábbelik ezreit, a városi lét zűrzavarát és mocskát is a templom márványkapujánál hagyják.
Odabenn tisztaság és rend honol - csak a harmónium sírását és a mezítlábas emberek lépéseinek sustorgását hallani, minden négyzetcentimétert naponta többször is felsikálnak.
Nem mindig volt ez ennyire békés hely. Az 1970-es és 1980-as években szikh felkelők külön országot követeltek a pandzsábi szikhek számára. 1984-ben Indira Gandhi akkori miniszterelnök asszony véres támadást rendelt el a templom ellen. Sok száz harcos keresett menedéket az épületben, sokakat megöltek közülük, a templom is megrongálódott. Később Indira Gandhit meggyilkolták saját szikh testőrei, hogy bosszút álljanak a támadásért.

Ennek ellenére a szikhek ma is India egyik fő alkotó elemét jelentik, vezető szerepet töltenek be a művészetekben, a kormányban és az üzleti életben. Manmohan Szingh indiai miniszterelnök maga is szikh.

A 32 éves hindu Anil Kumar naponta legalább egy órán át mosogat az Aranytemplom konyháján. Odahaza sohasem tenné ezt. "Ott a feleségem dolga lenne" - mondja nevetve. "Ez nem a vallás kérdése, hanem a hité. Itt a béke érzése tölt el."