Mit szól az új kormánystruktúrához, amelyben az egészségügy egy öt ágazatot tömörítő csúcsminisztérium része lesz?

Ez lehet jó is, hiszen az egészségügynek régi problémája az, hogy azokat a határterületeket, amelyek a hatékony működését fékezték, nem tudta eddig bejárni. Gondolok itt például az egészségügy és a szociális területek határaira. Ha ma bemegy egy kórházba, és mondjuk egy belgyógyászaton végignézi a betegeket, akkor egy csomó, nem betegellátásra, hanem szociális gondoskodásra szoruló idős embert lát. Azért, mert a szociális terület őket nem tudja befogadni.

Ha ezek a határok most megnyílnak, a szociális terheket a helyükre lehet rakni. Ennek következtében az egészségügyet hatékonyabban lehet működtetni. Vagy ott van az egészségügy és az oktatás. Régóta küzdünk érte, de eddig nem tudtunk érvényt szerezni annak, hogy az általános iskolákban az oktatás szerves része legyen az egészségtan. A mai gyerekek nem tudják, hogy mit jelent a test és lélek épsége. Nem tapasztalják, hogy egészségesen élni jó.

Meg kell tehát tanítani őket arra, hogy a mai, gyorsan változó világunkban hogyan lehet testileg-lelkileg épen maradni. Most talán lehetőségünk nyílik rá, hogy az egészség tananyaggá váljon. Nagyon sok lehetőség van tehát az új struktúrában, kérdés, hogy a vezetőség mennyire lesz alkalmas arra, hogy ezeket kihasználja.



Mit gondol Réthelyi Miklósról?

Őt elsősorban mint elméleti tudóst ismerem, aki képes hetek alatt tankönyveket megtanulni (nevet). Annak idején együtt jártunk a kanadai a kanadai McGill Egyetem Egészségügyi Manager-képző Intézetébe. Azt nem tudom, hogy a gyakorlati életben, egy nagyon nehéz politikai közegben, ahol gyakran nagyon komoly gyomorszájütéseket is kap az ember, hogy tudja majd állni a sarat. Ennyire nem ismerem őt, de segíteni fogjuk, hogy a politikai harcokat, kisebb háborúkat is át tudja vészelni.

Mi döntött mellette?

Ezt nem tőlem kell megkérdezni.

Nem volt beleszólása a leendő miniszter személyéről szóló döntésbe?

Nem kérdezték meg a véleményemet.



Mi a legégetőbb teendő az egészségügyben?

A legnagyobb gond most az orvosellátottság, illetve úgy általában a humán erőforrás-ellátottság. Mindennapos, hogy azért mennek el az orvosok, mert itthon nem látnak fantáziát a pályában. Ezt rövid távon kezelni kell. Mondanám az egészségügyben tapasztalt területi egyenlőtlenséget is, mint második legégetőbb problémát.

Ha megnézzük a statisztikákat, akkor az ország északkeleti fertályán találunk olyan területeket, amelyre rossz afrikai megbetegedési-halálozási trend jellemző, miközben a budai kerületek egy részében, vagy Nyugat-Magyarország egyes vidékein svájci viszonyokkal találkozunk. Ez így tovább nem tartható fenn, ezért úgy kell átalakítani az egészségügyi kapacitásokat, hogy a leszakadt térségek felzárkózására is jusson. Tíz év kell ahhoz, hogy a magyar egészségügy a térségbeli trendekhez hasonló népegészségügyi funkciót vegyen fel.

Réthelyi Miklós egy tegnapi nyilatkozatában azt mondta: senki nem kecsegtette azzal, hogy bármelyik területre lenne többletpénz a kasszában. Lesz pluszpénz az egészségügyben?

Kell, hogy legyen. Semmiféle gazdasági fellendülés és prosperitás nem képzelhető el a testében-lelkében ép, szellemében kiművelt ember nélkül. Az egészségügy pedig nem csak a fekélyt kenegeti, hanem megelőzi a betegségeket, sőt: az egészséget fejleszti. Ha ezt nem vesszük komolyan, búcsút mondhatunk a fenntartható fejlődésnek.

Tehát nem elég a jelenlegi forrásokat optimálisabban felhasználni, hanem többletpénzre is szükség van?

Be kell vonni többletforrásokat.



Honnan?

A gazdasági területért felelős politikusok nagy feladata lesz, hogy a jelenlegi helyzetben erőátcsoportosításokat hajtsanak végre.

Lesz nemzeti konzultáció egészségügyi kérdésekben?

Lennie kell, de én ezekről most nem tudok, most mások kapták a feladatot arra, hogy ezekben a kérdésekben az előkészítő munkát végezzék.

Mikola Istvánnak mi lesz a szerepe a következő négy évben?

Jelen pillanatban parlamenti képviselő vagyok, arról pedig még nem tudok, hogy a jövőben milyen szerepem lesz az egészségpolitikában.