Remény a reménytelenben

Az ötvenes éveiben járó, derűs, fekete bőrű hölgy lényegre törően, minden pátosz nélkül válaszolt a létesítmény mindennapjait és dilemmáit firtató kérdésekre. Kicsit furcsán hatott nélkülözésről, túlélésről beszélgetni egy belvárosi luxushotel bárjában, romba dőlt épületeket és emberi sorsokat mutató fotók gyűrűjében, de a gálavacsorák helyszínei már csak ilyenek, a cél pedig kétségkívül nemes.

- A Reménység Háza 170 gyermeknek ad otthont, a legfiatalabb 1, a legidősebb 23 éves - magyarázta az intézet vezetője. - Az árvák kétharmada már a földrengés előtt is az otthon lakója volt, egyharmaduk a természeti csapás után érkezett. A legfontosabb feladat jelenleg a földrengésben összedőlt, 80 lánynak otthont adó hálóterem újjáépítése.

Alicia Barthole többször is kiemelte, hogy mennyire hálás a magyarországi adakozóknak: a House of Hope ugyanis az az árvaház, amelynek támogatásában a Baptista Szeretetszolgálat oroszlánrészt vállal a földrengés óta.

- Természetesen nagyon szerencsésnek mondhatók azok a gyermekek, akik bekerülnek egy hasonló otthonba, sorsuk azonban ezzel még nem került teljesen "egyenesbe". A hetvenöt százalék körüli szinten lévő haiti munkanélküliség ugyanis nagyon megnehezíti az árvaházban felnőtt fiatalok önálló életének megkezdését.

A megoldást sokszor a kivándorlás jelenti. A nyelv miatt elsősorban Franciaország és Kanada, a földrajzi közelség miatt az Egyesült Államok jön szóba - mondta el Alicia Barthole. - Egy másik lehetséges út a gyermekkori örökbeadás, ugyancsak külföldre. Ezáltal nemcsak a rendezett, kiegyensúlyozott körülmények közé kerülő árvák kapnak új esélyt, hanem egyúttal hely is felszabadul az árvaházban, amire nagy szükség van, különösen a földrengés óta.

Alicia Barthole Haitin született, később az Egyesült Államokban élt. Innen tért vissza hazájába, ahol magánvagyonából, valamint fia és barátai anyagi támogatásával hozta létre a Reménység Házát.

A tizenhét embernek munkát, közel kétszáz gyermeknek otthont adó intézményt 2004 óta egy kanadai szervezet is támogatja. A földrengés óta pedig - a hazai adakozó szándéknak köszönhetően - egy magyar is.

Magyarok a helyszínen

Pavelcze László, a Baptista Szeretetszolgálat Nemzetközi Önkéntes Tűzoltó- és Kutató-Mentőcsapatának (Rescue24) vezetője személyesen is részt vesz a helyszíni segítségnyújtásban.

- Egyelőre még a tervezési szakaszban van az árvaház elpusztult részének újjáépítése. Ha a tervek elkészültek, benyújtjuk a hatóságoknak jóváhagyásra. Ez várhatóan igen hosszadalmas folyamat lesz, hiszen - nagyon helyesen - sokkal szigorúbb földrengésbiztonsági feltételeket támasztanak, mint korábban - magyarázta az MTI-Pressnek.

Úgy becsülte, hogy az építkezés tényleges megindulása még hónapok kérdése.
A Rescue24 kötelékében jelenleg 22 ember végez karitatív munkát Haitin, a földrajzi közelség miatt többségük amerikai. Amíg az építkezés nem kezdődik meg, egy kórházban segítenek.

A haiti gyermekek örökbefogadásáról a mentőcsapat vezetőjének merőben más véleménye van, mint Alicia Barthole-nak.

- Oda születtek, ott kell segíteni őket felnőni és megélhetést találni. Akad munka az országban, csak szakképzett emberekben van hiány. A megoldást ezért többek között szakiskolák létrehozása jelentheti - fejtette ki.

Pavelcze László a magyarországi örökbefogadást különösen nem tartja jó ötletnek. - A magyar társadalom messze nem annyira toleráns ilyen szempontból, mint mondjuk a francia, ahol sokkal több színes bőrű ember él. A haiti gyerekeket valószínűleg atrocitások érnék az óvodában, iskolában, és feltehetően felnőttként sem lenne súrlódásmentes a beilleszkedésük - vélekedett.