MDF ... A MINŐSÉG – áll a pulpituson elhelyezett matricán. Mögötte Bokros Lajos, a párt miniszterelnök-jelöltje.

Jól figyeljen mindenki, aki nem akar a Kárpát-medence közepén egy fekete lyukat látni. Egy szegény, fogyatkozó Magyarország veszélyt jelent Európára. Az erős nemzet létérdek. Bokros Lajosnak továbbra sem szokása a forró kása kerülgetése, mindjárt e kemény szavakkal rukkol elő a Városligetben tartott 2009-es visszatekintésében. Amiről hamar kiderül, hogy nem is annyira év, mint inkább évtizedértékelőnek készült.

„A Magyar Demokrata Fórum az egyetlen párt ma Magyarországon, amelynek van olyan programja, amely megvalósítható, megvalósítandó, és amely megvalósítás esetén azt az eredményt hozná, amit megígérünk” – fényezi kissé a keze ügyében lapuló füzetecskét, s bár bevezetőjében azt ígéri, kevésbé a múltban gyökerező problémákról, mint inkább azok megoldásairól fog szónokolni, értékelőjét az általa „elvesztett évtized” számbavételével kezdi.

Tetszik nem tetszik, ez a magyar gazdaság kicsi, nyitott, átmeneti és fölzárkózó jellegű. Márpedig egy ilyen országban a mesterséges keresletélénkítés és a költségvetési túlköltekezés nem növekedést, hanem fogyasztást, importot és magasodó inflációt gerjeszt. Márpedig fenntartható növekedés nélkül nincs felzárkózás – jelenti ki, világosan fogalmazva meg a bajok okát.

Az elmúlt évek gazdaságpolitikájának már elkopott a gazdasági eredménye, a társadalmi eredménye, és szépen lassan elkopik a jóléti eredménye is – mondja. Ebben az összefüggésben emlékeztet, hogy tavaly már 7 százalékos gazdasági visszaesés volt Magyarországon. Azt azonban „elfelejti” hozzátenni, hogy 2009-ben hazánkat – éppen a pár perccel korábban általa is említett kicsi nyitott és feltörekvő jellege miatt – enyhén megcsapta egy világgazdasági válságnak nevezett micsoda szele.

„Fölösleges” körök

Mivel az egész, programadónak is tekinthető beszédet áthatja a „populista, demagóg” Fidesszel szemben álló józan ész  szelleme, jegyezzük is meg, hogy Orbánnal ellentétben Bokros nem polgári, hanem ördögi körökről szól, ráadásul ezeket nem létrehozná, hanem felszámolná. Egyik ilyen például a közteherviselésé. Nagyon kevesen fizetnek egyénileg nagyon magas adót, ez kollektív adócsalásra ösztönöz, tehát még nagyobb sarcot kell azokra kivetni, akik már eddig is túl sokat dobtak a közösbe – mondja. Következésképp: adóelkerülni éppolyan bűn, mint lopni, hiszen ha valakit megkérnek, hogy vigye le a szemetet, de nem viszi, akkor azt valaki másnak kell majd levinni – érzékelteti a problémát Bokros. (Vagy ott rohad meg az egész, ahol van – a szerk.)

Később – mikor egy újabb körben már a hitelforrásokat a vállalkozók elől elzabáló államról beszél – egy akár freudi elszólásként is értelmezhető nyelvbotlást követ el: (mert az állam-) „el tudja szívni a magánvállalkozásoktól a szőkét. Tőkét.” A konvergencia ezúttal sem marad el, mi meg vakarjuk a fejünk, netán a ’89 utáni Magyarország legjobban jövedelmező illegális üzletágára, az olajszőkítő-bizniszre asszociált volna?

A szociális szféráról szólva Bokros legégetőbb problémaként a gyermekszegénységet említi, és ezzel szoros összefüggésben arról beszél, a meglévő szociális forrásokat azokra kellene összpontosítani, akik valóban kiszolgáltatottak.

Több észt, kevesebb erőt

Aztán, ahogy ígérte, Bokros a hosszan ecsetelt problémák (ördögi körök) megoldásait kezdi vázolni. Közteherviselés? Többen fizessenek kevesebbet! Állam? Jobb minőségű és mindenki számára egyformán elérhető szolgáltatásokat! Beruházások? Olcsóbb hitelek!  Dirr-durr, pitty-putty.

Bokros megint elmondja, hogy a reformok kritikus tömegére van szükség, méghozzá az állam területén. (Hol másutt?) Mert nem a neoliberális kapitalizmus, hanem az állam felelős a gondjainkért, amely valósággal elszívta a forrásokat a vállalkozásoktól, a háztartásoktól.

Az MDF kormányfő-jelöltje ezért több észt és kevesebb erőt vetne be, magyarul okos Magyarországot akar. (Nem lehet nem kihallani e mondatokból a Fidesz máig érvényes Erős Magyarország programjának kritikáját.)

Kiderül, hogy erősen Bokros csak a társadalmat, a gazdaságot, a vállalkozókat és a demokráciát szereti, az államot, illetve kormányt nem. Annak ugyanis okosnak, kicsinek, hatékonynak, jó minőségű közszolgáltatásokat előállítónak s tiszta kezűnek kell(ene) lennie és az ellensúlyok egyensúlyára kell(ene) épülnie. Ez utóbbihoz vezető út egyik mérföldköveként is értelmezhető Bokros független jegybank, illetve bankfelügyelet utáni óhaja, amely ellensúlya lehet egy rossz költségvetési politikának.

„Nem jött el a Nyugat alkonya”

Aztán kiderül, ebben az ízig-vérig technokrata, első pillantásra vasból készült bajuszosban Ciceró XXI. századi helytartója veszett el. „Fúj a szél Keletről, én is tudom” – utal Orbán kicsivel az övét megelőző országértékelőjére, és hozzáteszi: az „hideget hoz, néha diktatúrát”. „Magyarország egyértelműen az euroatlanti, nyugati gazdasági és társadalmi szövetségi rendszer tagja, és hisz abban, hogy nem jött el a Nyugat alkonya” – ez meg már annyira szép, hogy esetleg nem is igaz.

Az elmúlt évtizedben hazánkban meghonosodott rossz tendenciák megfordítása azonban ráolvasással nem fog menni, csak programmal – mondja. Olyan programmal természetesen, amilyen a Demokrata Fórumé, vagyis konzisztens (Bokrosul nem a legjobban tudóknak: belső ellentétektől mentes), szigorú logikájú, s a valódi felemelkedés lehetőségét kínálja.

A végén aztán ismét konkrétumféleségé a terep. Adócsökkentés a vállalkozások számára; az államnak nem a munkahelyteremtés a feladata, hanem a foglalkoztatás bővüléséhez szükséges gazdaság-társadalmi feltételrendszer megteremtése, a „munkanélküliek tartalékhadseregét” bővítetten újratermelő (fő)iskolai rendszer reformja.

Nem elég? Azért maradjunk annyiban: a választók számára egyelőre csak Bokros Lajos, és a mögötte álló, mondjuk úgy demokratikus közép-koalíció súgta meg a tutit .