- Egyik napról a másikra lettél abszolút civilből keresett sztár! Miközben most a kollégám fotózott téged, arra gondoltam, vajon az elmúlt egy hónap alatt mennyire szoktad már meg azt, hogy riportokat adsz, kamerák előtt pózolsz, újságok címlapjain látod viszont magad?

- Nem szeretném, ha nagyképűen hangzana a számból, de az az igazság: nem nehéz volt hozzászoknom ezekhez az újonnan jött dolgokhoz, hanem inkább nagyon furcsa! Tőlem eltérően más híres emberek fokozatosan építgették a karrierjüket, évek alatt szereztek maguknak elismerést, jól csengő nevet, lassacskán szoktak hozzá a sikerhez, én pedig tényleg villámsebességgel lettem címlapember, akitől lépten-nyomon autogramot kérnek. Még mindig szoknom kell ezt az új helyzetet, de úgy érzem, egyre jobban viselem. Eleinte nagyon görcsös és zárkózott voltam, most már valamelyest alkalmazkodtam, ezért lazább, felszabadultabb tudok lenni többnyire. Ez nekem is sokkal jobb így.

- Harmincegy éves múltál, szüleiddel laksz egy fedél alatt: tervezed, hogy az egy éven át, havi egymillió forintot hozó nyereményed segítségével saját lakást vásárolj, és végre önállósodj?

- Már megkaptam az első részt, de nem részegültem meg a nullák látványától. Régen is mindig megfontoltam, mire költök, világéletemben spórolós fajta voltam, és ma is igyekszem józan ésszel állni a dolgokhoz. Be tudom osztani a pénzt. Amúgy bármilyen csodálatosan is hangzik ez az összeg, azt mindenki tudja, hogy nincs az a pénz, amit el ne lehetne költeni! Minden csak nézőpont kérdése. A Csillag születik előtt is voltak persze vágyai, álmaim, ezek közé természetesen odatartozott a saját otthon megvalósítása is, csak eddig úgy éreztem, soha nem fog megvalósulni, hiszen sosem kerestem jól, nem tudtam félretenni, utolsó munkahelyemen havi 50.000 forint volt a fizetésem teremőrként. Van egy évvel fiatalabb húgom: Erzsi jóideig albérletben húzta meg magát a párjával. A lakáshitellel való keserves ’birkózásuk’ a szemem előtt zajlott, pedig már kisbabájuk is van. Rám most visszamosolygott a szerencse, így valószínűleg mégiscsak megvalósulhatnak az álmaim, a lakásvásárlást is beleértve persze.

- A hírek szerint sok fellépésre jártok Veres Robi, Vásáry André és te, amikből megkeresitek magatoknak a havi egy-két millió közti összeget. Ez csakugyan igaz?

- Természetesen vannak meghívások, de arról, hogy milliókat keresne bármelyikünk is, arról nekem nincs tudomásom! Nem tudom a többiek programját, én mostanáig szinte csak egyik interjúból mentem a másikba, azért meg nem fizet ugye nálunk senki. Igazából most indul majd be igazán a fellépési időszakom, idén még csak a Mága Zoltán szervezte újévi nagykoncerten léptem fel az Arénában.

- Több mint tizenkétezer ember elé állhattál ki a Papp László Sportaréna színpadára! Én magam is ott ültem a nézők között, és úgy tűnt nekem, mintha lehullott volna rólad az a feszültség, ami a Csillag születik alatt mindvégig észrevehető volt rajtad. Jól láttam, hogy kiengedtél végre?

- Igen, sokkal lezserebb, nyugodtabb, vidámabb tudtam lenni az újévi koncerten, nagyon jól éreztem magamat abban az ünnepi közegben, a számtalan fellépő művész, a rengeteg csillogó szemű, lelkesen tapsoló néző előtt! Izgultam ott is, csak nem éreztem azt a gyomorszorító feszültséget, mint a tévéadások során, hiszen nem volt akkora a tétje.

- Mi a helyzet a profi karriered építésével? Megjelent egy-két lapban, miszerint szakemberek úgy tartják: belőled csak nagyon nehezen lehetne a szó klasszikus értelmében ’sztárt’ csinálni zárkózott, visszahúzódó, félszeg természeted miatt…

- Nem tudom, hogy külföldön hogy csinálják a sztárokat, de szerintem itt kis hazánkban ez máshogy működik, mások az igények, mint a nagyvilágban. Aki ilyen butaságokat mond rólam, az vagy a sztárcsináláshoz nem ért igazán, vagy az emberekhez. Az igaz, hogy nem borulok rögtön mindenkinek a nyakába, de hogy ha annyira befelé fordulós típus volnék, mint ahogy azt egyesek állítják rólam, nem jelentkeztem volna korábban kétszer is a Képzőművészeti Egyetemre, de a Csillag születik válogatására sem… Ebben remélem, mások is érzik az ellentmondást! Én úgy érzem, kitartó vagyok, az idő pedig eldönti, kinek lett igaza. Szerintem az az út, amire most ráléptem, jófelé visz, én pedig igyekszem egyre jobban tenni a dolgomat. Az valószínű, hogy én más vagyok, mint a legtöbb eddigi magyar ’sztár’, bár nem tudom igazán, mik az elvárások, mit szeretnének, milyen legyek?