Furcsa hangulatúra sikeredett a levele (lásd keretben). Néhány blog is kellemesen cincálni kezdte.

Akik állást változtatnak, azoknak megváltoznak az elérhetőségei. Erről pedig tájékoztatja az ismerőseit. Tudom, hogy a levél kicsit tréfásra sikeredett, de hát istenem, ilyenkor az ember némi öniróniával fogalmaz. Anno mi olyan demokratikus rendszert akartunk, amiben vannak olyanok, akiket megválasztanak - ezek lesznek a képviselők - és vannak, akiket nem, ezek nem lesznek képviselők. Én ezen demokratikus elvek mentén írtam meg a levelet.

A történet tehát egyszerű: akik kapcsolatban álltak velem eddig, azoknak kapták a levelet, hogy miről, mire változik az email címem. Egy dolog nincs rendben: ha ezt a történetet úgy hozzák le egy internetes honlapon, hogy nyilvánosságra hozzák az új privát email címemet is. Ezt mérhetetlenül etikátlannak tartom. Az újságíró, aki ezt megtette, engem erkölcsileg megsemmisítene, ha én tennék ilyet ővele.

Némi cinizmust érzek a levél szövegéből…

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy van benne egy kis tréfálkozás, de ez a dolog nem tragikus, csupán némi melankólia jelenik meg benne. Mi 1990-ben úgy gondoltuk, hogy az ember vagy azért száll ki a politikából, mert ő akar kiszállni, vagy mert a választók nem támogatják többet.

Harmadrangú kérdés az ügy szempontjából, hogy milyen hibákat követett el egy párt, vagy annak valamelyik vezetője. Jelenleg képviselői mandátumom a befejezéséhez közeledik, azaz egy munka befejeződik és ezért az elérhetőségeim is megváltoznak. Ennyi.

A levélből kiolvasható, hogy nem érzi igazán helyénvalónak az SZDSZ közeledését az MDF felé.

Erről már valóban érdemes beszélni. Az SZDSZ-nek hívott párt elnöke, Retkes Attila, egy hónappal ezelőtt a küldött gyűlésen határozottan kijelentette, a pártnak minden választókerületben lesz jelöltje. Ehhez képest most ott tartunk, hogy három ember a pártból átmegy egy másik pártnak a listájára és a pártot megszünteti. Eladták a pártot, ennyi történt. Ezt nézem én melankolikusan. Azokat árulták el a vezetők, akik éppen rájuk, illetve Retkes Attilára szavaztak.

Mindenki azért szavazott rá, mert azt várta, hogy az SZDSZ-t 2-3 százalékról felviszi ötre (a parlamenti küszöb fölé – a szerk.), ehelyett levitte egy százalékra, majd a kapitány három emberrel lelép.

Milyen más útja lehetett volna az SZDSZ-nek, illetve a magyar liberalizmusnak az életben maradásra?

Az SZDSZ most megszűnik. Hogy mikor lesz liberális párt, én nem tudom. Sok európai országban a jobb vagy a baloldali pártok felvállalják a liberalizmust, és külön liberális párt nincs. Franciaországban, Portugáliában, Spanyolországban nincsenek liberális pártok, miközben liberális országok. De nincsen Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában sem, Romániában viszont van. Tehát nem lehet tudni, hogy nálunk hogyan lesz.

Az SZDSZ-es politikusok hibái is közrejátszottak, hogy így alakult?

Elismerem, hogy az SZDSZ helyzetéért sokan felelősek vagyunk, hiszen sokan követtünk el hibákat - nem akarom magamat sem ez alól kivonni. De úgy gondolom, hogy akkor is bajban lennénk, ha nem követtünk volna el ilyeneket, mert most 2010-ben rendkívül erős antiliberális tendencia érződik. Ez nem jó, de meg fog tudni változni. Ha lesz még liberális párt, abban én valószínűleg már nem leszek benne. Persze nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Mindettől függetlenül az a véleményem, hogy nem lett volna szabad úgy elárulnunk a pártot és a választóinkat, ahogy azt Retkes Attila megtette.

Ennél sokkal tisztességesebb, ha (pártvezetőként) azt mondom, hogy visszalépek, és valaki olyat engedek a helyemre, aki ért valamelyest a politikához, vagy tisztességgel elvégzem, amit megígérek. Legföljebb, a választók azt mondják erre, hogy nem kell… Most három vagy négy ember megmenekül, akikről ráadásul nem állítanám, hogy a liberalizmus legnagyobb képviselői.

Ön hogyan látja saját politikai jövőjét?

Korainak tartom még, hogy erről beszéljünk. Ha valami kialakul szívesen rendelkezésére állok a médiának.

Mik a közeljövőre vonatkozó tervei?

Jelenleg az Európai Ügyek Bizottságának elnöke vagyok, és ebben a pozíciómban vannak feladataim. V4 keretében meghívjuk Budapestre a keleti partnerség összes résztvevő államának parlamentjeit. Ennek célja, hogy meghallgassuk őket, hogyan tudjuk az Európai Unióban a lehető leghatékonyabban segíteni őket, hogy az EU-hoz való közeledésüket felgyorsítsuk. Ez vonatkozik Ukrajnán és Belorusszián keresztül Grúziáig jó néhány országra. Most ezen találkozó sikerén dolgozom.