Papok, káplánok

A papok és a káplánok legfőbb feladata a tagok lelki támogatása volt, és csakis a nagymesternek, illetve a pápának tartoztak engedelmességgel.

A renden belül megfigyelhető volt a kettős felépítés. Míg nyugaton egyfajta szerzetesi intézményként, addig keleten hadseregként funkcionált.

A renden belül, aki katona (lovag) kívánt lenni, annak először át kellett esnie egy beavatáson, amelynek a pontos időpontját a nagymester választotta ki. Katona csak nemesi családból származó, törvényes házasságból született egyén lehetett, aki letette a szegénységi fogadalmat, felesküdött a rend szabályaira, és a szentföld védelmére.

Létezett még egy „féllovagi” egység is, ami azokból a tagokból állt, akik nem voltak kékvérűek. Szintén lovon harcoltak, és fegyvereik is azonosak voltak az „igazi” lovagok által használttal.



Felemelkedés, és bukás

A rend Franciaországban alakult, majd Anglia, illetve Spanyolország után szinte minden európai országban jelen voltak a XII. század végére, így hazánkban is. A kiváltságok következtében gazdagságuk felülmúlhatatlan volt, nagyobb anyagi lehetőségekkel rendelkeztek, mint az európai uralkodók. Egyfajta külön államként funkcionáltak, csupán a pápának tartoztak engedelmességgel.

A templomosok a hozzájuk befolyt hatalmas összegeket birtokvásárlásra fordították, és ennek következménye volt az érthető féltékenység a francia uralkodó, Szép Fülöp részéről.
Fülöp alig a rend feloszlatása előtt rendelettel kívánta megakadályozni a további vásárlásokat, ám ez a szándéka kudarcba torkollott.

A „jeles” uralkodó végül aljas megoldást választott az általa oly nagyon gyűlölt rend feloszlatásához. Miután fiának a rendhez történő felvételét az utolsó nagymester, Jacques de Molay visszautasította – Fülöp abban bízott, hogy a fiát előbb-utóbb nagymesterré választják, így lehetősége lett volna könnyen mozgatni a rendet a hercegen keresztül –, rágalomhadjáratot indított a lovagok ellen.

Eretnekséggel vádolta őket, melynek bizonyítására a rendből kitagadott szerzetesek szolgáltak. Ellenállásra nem került sor, mert erre utasítást csak a nagymester adhatott, ám ez nem történt meg.

A templomosokat 1307. szeptember 14-én IV. Fülöp rendelete értelmében letartóztatták, és bűneik beismerését a korabeli igazságszolgáltatás mérsékelten bámulatos eszközeivel kívánták elősegíteni. A szörnyű tortúra általában eredménytelen volt, mert a lovagok nem vallottak. Ám ez mit sem ért, szinte minden tagnak a halál jutott hitvesül, csakúgy, mint Jacques de Molay-nek, akit 1314-ben máglyán elevenen elégettek, miután nyilvánosan visszavonta korábbi beismerő vallomását.

A megmaradt lovagok állítólag Skóciába menekültek, és 1705-ig nem is fedték fel a létezésüket. Egyesek úgy vélik, hogy kapcsolatban állnak a titokzatos szabadkőművesekkel.

A templomosok sorsa ugyan nem túlzottan szívderítő, de azt is érdemes figyelembe venni, hogy Nyugat-Európában nem volt szükség olyan egyházi haderőre, amilyen a lovag-szerzeteseké volt. 1291-ben ugyanis elesett St. Jean-Acre, az utolsó keresztes vár a Szentföldön, így a templomosok is kénytelenek voltak visszatérni Nyugatra.

A templomosok a Szentföldön azonban nemcsak a mohamedánokkal harcoltak, a különböző keresztes lovagrendek sokszor egymással szemben is felléptek. A johanniták, vagy más néven ispotályosok, a mai Máltai Lovagrend elődei és a templomosok például 1153-ban addig civakodtak egymással egy török vár ostromakor, amíg a templomosokat a törökök le nem mészárolták. Mindez Aszkalon (Askelon) váránál történt: a templomosok nem engedték a johannitáknak, hogy támadjanak, ők akarták elfoglalni a várat, közben a török ellentámadása azonban megsemmisítette a templomosok egységeit, és nagymesterüket is megölték a mohamedánok.

Jelen korunk templomosai

Korunkban is több szervezet van Európában és Amerikában, amelyek az „eredeti” templomos lovagrend hivatalos utódjainak tekintik magukat.

Az „igazi” templomos lovagok valószínűleg végleg eltűntek a történelem dicstelen süllyesztőjében – vagy beolvadtak különféle okkult páholyok közé –, de a velük kapcsolatos legendák (Szent Grál, frigyláda) mindmáig tovább élnek az emberiség tudatában.

Számos könyv, film, illetve számítógépes játék újra meg újra feldolgozza a történetüket. Kiváló harcosok voltak, akiknek a vesztét az aktuális politikai hatalom féltékenysége okozta, de erre valószínű, hogy nem először, és sajnálatos módon nem is utoljára láttunk példát.