Az ünnepségsorozat reggel közjogi méltóságok részvételével kezdődik el a Kossuth téren a Magyar Köztársaság lobogójának felvonásával, majd félárbocra engedésével. Ezután a Batthyány-mauzóleumnál és a Fiumei úti sírkertben, a Nemzeti Panteonban rendeznek koszorúzási ünnepséget a közjogi méltóságok részvételével, majd a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés, az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság nevében helyezik el a kegyelet és a megemlékezés közös koszorúját a Batthyány-örökmécsesnél.

Gyulafirátóton, Batthyány Lajos szobránál beszédet mond Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője.

Budapesten a Batthyány-örökmécsesnél koszorúz Pelczné Gáll Ildikó, az Országgyűlés alelnöke, Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője és Répássy Róbert frakcióvezető-helyettes.

Székesfehérvár önkormányzata a Gróf Széchenyi István Műszaki Szakközépiskolával és a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolával közösen szervez megemlékezést, amelyen koszorúzással egybekötött tiszteletadással emlékeznek az Aradon kivégzett honvéd tábornokokra.
A nyíregyházi evangélikus nagytemplomban gyászistentiszteleten emlékeznek meg a vértanúk kivégzésének 160. évfordulójáról.

Egerben ünnepi megemlékezésen Szeleczki János alpolgármester koszorúz Lenkey János tábornok sírjánál.

A Pákozdi Emlékhely Bizottság az Aradi Vértanúk tiszteletére felavatja a Mártírok Emlékművét. A pákozdi megemlékezésen részt vesz és avatóbeszédet mond Szekeres Imre honvédelmi miniszter. Az emlékművet Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök áldja meg.

Veszprémben megemlékezést és koszorúzást tart az aradi vértanúk tiszteletére a városi önkormányzat. Kaposváron és Balatonlellén gyertyagyújtással adóznak az aradi vértanúk emléke előtt a Hősi emlékműnél.

Emlékezés nemzeti hőseinkre címmel a Fidelitas székesfehérvári szervezete tart megemlékezést, amelyen beszédet mond Navracsics Tibor.

Százhatvan éve, 1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc 13 honvédtábornokát, Pesten pedig Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét. Október hatodikát 2001-ben a magyar nemzet gyásznapjává nyilvánították.

A szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. A közkatonák amnesztiát kaptak ugyan, de ez nem büntetlenséget jelentett, mivel sokukat a császári seregbe sorozták be. A magasabb rangú tisztek, tisztviselők és képviselők hadbíróság elé kerültek, a tárgyalások sorrendjét a "bűnösség" foka határozta meg.

Először Pesten Batthyány Lajos volt miniszterelnök, Aradon pedig a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő főtisztjeinek perére került sor. Batthyányt még 1849 januárjában letartóztatták, és végül az olmützi törvényszék ítélte - felsőbb utasításra - kötél általi halálra. Esetében a bíróság a Bécsben hozott szabályt is megsértette, hiszen a felelősségre vonás csak az Országgyűlés feloszlatása után elkövetett cselekményekre vonatkozott, Batthyány viszont ekkor már lemondott tisztségéről. Haynau október 5-én erősítette meg az ítéletet.

Aradon a 13 tábornokot és egy ezredest szeptember 26-án ítélték felségsértés és lázadás miatt halálra. Haynau ezt 30-án jóváhagyta, de Gáspár András - Ferenc József egykori lovaglómestere - büntetését végül börtönre változtatták.

A kivégzéseket október 6-ára, a bécsi forradalom évfordulójára időzítették. Batthyány előző éjjel egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, ezért nem lehetett felakasztani. A helyi parancsnok saját hatáskörben "porra és golyóra" változtatta az ítéletet, ami miatt Haynau idegrohamot kapott. A gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: "Allez Jäger, éljen a haza!"

Aradon ugyancsak október 6-án végezték ki a 13 honvédtábornokot: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leininger-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt.

(Lázár Vilmos csak ezredes volt, de a köztudat őt is tábornokként tartja számon.) Előbb a vár északi sáncában a golyó általi halálra "kegyelmezett" Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt lőtték agyon, majd a többi kilencet akasztották fel a vártól délre egy sebtében összetákolt bitófára. A holttesteket elrettentésül estig az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett.

Az ellentmondó statisztikák szerint a megtorlás során mintegy 500 halálos ítélet született, és körülbelül 110-et hajtottak végre. A legismertebb emigránsokat "in effigie" - távollétükben - végezték ki, azaz nevüket egy akasztófára szögelték. Másfélezer embert ítéltek sokévi börtönre vagy változtatták erre a halálos ítéletüket, a honvédsereg állományának 25-30 százalékát pedig besorozták, és hét évet kellett szolgálniuk távol a hazától. A bosszúhullám csak 1850 júliusától mérséklődött, amikor az európai felháborodás miatt a bécsi udvar nyugdíjazta a "hatáskörét túllépő" Haynaut.