Hazánkban nem kevesebb, mint 28 denevérfaj található. Európában, hazánkban elsőként lett védett faj, pontosan 108 éve. És így is a hazai denevérállomány hivatalos források szerint az utóbbi 40-50 évben egytizedére csökkent. A barlangokban. De mi van a városokkal? Ha ott is ez a helyzet, akkor nem pontosak a számítások, vagy csak és kizárólag engem követnek. Csupán ez a kettő lehet racionális magyarázat.

Tapasztalatom szerint minden város színültig van velük. A panelházak réseibe nem a fecskék költöznek többé, hanem a szőrös szárnyas szörnyetegek. Ahogy sötétedik, megjelennek és jóformán hajnalig el sem tűnnek. Nem csupán pár egyedről van szó, tömegekben lepik el a csillagfátyolos estét.

Elképzelek egy romantikus estét kedvesemmel a városban, amit merő véletlenségből, egyszer nem az utcazaj, nem a részeg tinédzserek, hanem a denevérek vinnyogása és idétlen szárnycsapkodása tesz tönkre. Nem is csupán képzelgés ez.

Kit érdekelnek a közhelyek a vérszívásról, hajba akaszkodásról? Csupán az a pár tényező érdekel, melynek valóságtartalma megkérdőjelezhetetlen. Többek között, hogy miért ennyire használhatatlan a tájékozódóképességük. Gyerekkoromban számtalan történetet hallottam és tudományosnak tűnő gyermekkönyvben olvastam – sőt iskolában is tanultam –arról, hogy a denevérek bizony igen jól tájékozódnak az ultrahang segítségével. De mindig felmerült bennem a kérdés, amikor az iskola épületének falára felkenődve és alatta véresen fetrengve, vinnyogva láttam őket, hogy vajon mennyire mondtak igazat ezzel kapcsolatban. Szerintem semennyire.

Ennek fényében érthető, ha zavar, hogy a talajtól másfél méterre, a fejemtől gyakran csupán 10-20 centiméterre repülnek el. Nem félek, hogy belekapaszkodnak a hajamba (nekem épp nincs is sok), vagy kikaparják a szemem. Egyszerűen nem szeretném, hogy a fejemre kenődjenek.

A denevérek hangját az emberi fül nem fogja fel -olvasható néhol. Frászt, mert csak az általában tájékozódásra használt ultrahangot nem hallja - a kommunikációs frekvenciát viszont igen! Minden nap hallhatom őket vinnyogni a panelek réseiben, a levegőben, szinte mindenütt a városokban. Nem is tudnám semmihez sem hasonlítani ingerültségkeltését.

És ez még mindig semmi. A legjobb, hogy egyszerűen berepülnek a lakásba. A jó tájékozódás! Életem folyamán eddig minden lakhelyembe betévelyedtek legalább egyszer. De nem csupán egy darab. Volt, hogy egyszerre három kuporgott a beépített (!) erkélyen. Azért ember legyen a talpán, aki csak úgy megragadja és kihajítja őket. Nem vagyok egy finnyás gyerek, de a denevér érintése azért tőlem is távol áll.

Persze a denevérek hatalmas segítséget is nyújtanak. A környezetünkbe olyan kellemetlenkedőktől szabadítanak meg, mint például a szúnyog. Na persze! Hiába találkozom százezres, milliós nagyságrendű denevér kolóniákkal, a vérszívók száma csak nem csökkent az idén. Sőt! Annak ellenére, hogy szakértők szerint a fecskék nem befolyásolják szúnyogok mennyiségét, szerintem van összefüggés. Idén nagyon kevés fekcse jött vissza Magyarországra, ellenben rendkívül sok szúnyog volt.

Hozzátenném, hogy ezeknek a denevér-fajoknak hazánkban gyakorlatilag természetes ellensége sincs. Csupán az ember. A természetes élőhelyeik elvesztése miatt kerülnek közvetlen kapcsolatba velünk. Ők még tudják tartani az iramot. Csak ne lennének ennyire idegesítőek és undorítóak!