Észak-Korea utolsó esélye?

Figyelj rám!

Kim Dzsong Il, a Kedves Vezér, Észak-Korea diktátora mindent elkövetett azért, hogy betegsége ellenére erősebbnek tűnjön mint valaha – ezt pedig úgy érte el, hogy kis országát próbálta a jelenleginél erősebbként feltüntetni. Ez egyrészt szükséges volt azért, hogy a hazai "egerek" ne mozgolódjanak, és azért is, hogy kijelölt utódját elfoglalják – aki a Kedves Vezér legkisebb fia lesz. Azonban ezek a lépések az addigiaknál is jobban elzárták Északot a külvilágtól.

A legjobb módszer arra, hogy felvegyenek a nagy játékosok közé – vagy hogy egyáltalán beszéljenek rólad – az, ha tudják hogy ki vagy. Egy csendes kis diktatúra nyilván nem váltaná valóra a nagy kommunizmus álmait, így Északnak komoly tényezőnek kell lennie a világ színpadán – amit egyedül katonai módszerekkel tud elérni. Amikor a világ nem nagyon foglalkozott Északkal – vagy ha igen, akkor is annak vezetőjének gyenge egészségi állapotát hozta szóba – valamit tenni kellett.

Így hát Észak kilőtt egy olyan nagy hatótávolságú, atomtöltet szállítására alkalmas rakétát, amely képes elérni Amerika partjait is – ezúttal sikeresen. A reakció nem maradt el, a világ megrótta Északot tettéért, aki csak még durcisabb lett. Robbantott egy hatalmas atomot a föld alatt, amire a világ még jobban elképedt, és újabb kemény szankciókat hozott Észak ellen. Erre Észak felrúgta az évek óta húzódó, nagyszabású hatoldalú tárgyalás minden lehetőségét, és további rakétákat lövöldözött a tengerbe.@@

A lehetetlent, meg még egy kicsit

Az akció sikerült: Észak demonstrálta hatalmát, és ismét felkerült a világra leselkedő jelentős veszélyek toplistájára, valahol a gigantikus óriásmeteor és Irán között. Azonban azt is sikerült elérnie, hogy a világ – az elődjénél átlagosan jóval békülékenyebb hangnemet megütő Obama elnökkel együtt – nagyon rossz szemmel nézzen rá, és hallani se akarjon újabb tárgylásokról.

Pedig a józan ész azt diktálja, hogy próbálják békés úton megoldani a konfliktust, elvégre az mindenkinek sokkal jobb lenne. Ezzel tisztába van az ENSZ, Obama és a Kedves Vezér is, csakhogy saját reputációjuk komoly csökkenése nélkül egyik sem engedhetett elsőnek.

Kémek?

Itt kapcsolódott be a képbe négy hónappal ezelőtt két túlbuzgó amerikai újságírónő, a félig kínai Laura Ling és a félig koreai Euna Lee. Ők abban az országban akartak amerikai állampolgárként tényfeltárósdit játszani, ahol a rossz helyre tévedt nagymamát is kérdés nélkül agyonlövik, így nem csoda hogy elfogásukkor kémnek titulálták őket, és több év kényszermunkára utalták a párost. (Persze az sem kizárt, hogy valóban kémkedtek.)

Amerika természetesen megírta a kötelező „engedjétek el őket kérlek, nem akartak semmi rosszat, adunk cserébe nyalókát”, de ezekre még csak annyi válasz sem jött, hogy „mi nem nyalókát akarunk, hanem a világot”. Így hát Bill Clinton volt amerikai elnök fogta magát, és tegnap hirtelen Észak-Koreába utazott – természetesen Barack Obama kérésére, ám Washington megpróbálja úgy beállítani, hogy Clinton magánúton volt – hogy tárgyaljon a két újságírónőről. Az, hogy pontosan mi hangzott el a Kedves Vezér és Bill Clinton között, nem tudni, de a volt elnök másnap távozott a két újságíróval, akik kegyelemben részesültek.

Új fejezet

Az a tény, hogy egy volt amerikai elnök látogatott Észak-Koreába, legalább akkora siker Kimnek, mint egy kísérleti atomrobbantás. Ezzel Amerika akaratlanul is elismeri a távol-keleti államot, ami mindenképpen egy pozitív gesztus a Kedves Vezér felé. Ráadásul a két hatalom anélkül kezdhet tárgyalásokba, hogy bármelyikük presztízse sérülne, és mindkét ország teljes sikerként könyvelheti el az akciót. Amerika elmondhatja, hogy azonnal kiszabadított két bajbajutott állampolgárt, Észak pedig azt, hogy ők vannak akkorák, hogy hozzájuk nem holmi külügyminiszter, hanem egy volt elnök repüljön tárgyalni.

A pletykák szerint Clinton bocsánatot kért, és átadta Obama elnök szóbeli üzenetét – de ezt az amerikai kormány soha nem fogja megerősíteni. Clinton szerint a tárgyaláson „olyan pozitív dolgokról esett szó, amiket lehet folytatni”. Annyi viszont biztos, hogy minden elemző arról beszél, hogy hamarosan újraindulhatnak a két ország közti nukleáris tárgyalások.

Így az amerikai kormánynak egy zseniális húzással sikerült véghez vinniük a lehetetlent, vagyis nagy eséllyel rávenni Észak-Korát a tárgyalások folytatására. Viszont óvatosnak kell lenniük, ugyanis a környező országok nagyon érzékenyen reagálnak az Északhoz való közeledésre – azonban az eddig csillagos ötösre vizsgázó, Obama-féle, a Clinton családdal közösen véghezvitt külpolitikának ez nem lehet akadály.